FORRÁSOK

A nagyheti szertartások legkorábbi leírása: A spanyolországi (vagy Dél-franciaországi) zarándoknő, Egeria (vagy Eteria) naplója, a 4. századi jeruzsálemi nagyhétről ad plasztikus képet. Modern magyar fordítása: Ivancsó István: Eteria útinaplója. Nyíregyháza, 1996.

ÓR = Órómai rítus: A 11-13. század közötti, Rómából származó néhány kézirat a római liturgiát és liturgikus éneket olyan régies állapotban őrzi, mely lényegében a 7-8. századi állapotnak felel meg. Bár a lejegyzések későbbiek, mint az Alpokon túli országokból származó 9-10. századi kéziratok, a bennük ábrázolt liturgiai helyzet amannál korábbi.

A mise rítusát és énekeit két kódex tartalmazza: a Tiberisen túli Szent Cecília bazilikából származó graduále (1074) és az a 12. századi kézirat, mely valószínűleg Róma főtemplomának, a Lateráni bazilikának tulajdonában volt. Az előbbi megjelent modern facsimile kiadásban (Max Lütolf: Das Graduale von Santa Cecilia in Trastevere (Cod. Bodmer 74). 2 kötet. Köln–Genf, 1987.). A lateráni kézirat anyagát modern átírásban közzétette bőséges bevezetéssel: B. Stäblein és M. Landwehr-Melnicki: Die Gesänge des altrömischen Graduale Vat. lat. 5319. Monumenta Monodica Medii Aevi 2. Kassel, Basel, etc. (Bärenreiter), 1970.

A zsolozsma rítusát és énekeit tartalmazó könyvek közül a vatikáni Szent Péter bazilika egykori antifonáléját tudjuk legjobban használni. Modern facsimile kiadása: B. G. Baroffio – S. J. Kim: Biblioteca Apostolica Vaticana Archivio S. Pietro B 79: Antifonario della Basilica di S. Pietro (Sec. XII). Musica Italiae Liturgica 1. Roma (Torre d’Orfeo), 1995.

STR = Esztergomi rítus: A régi római rítus frank-római változatát az egyes egyházmegyék saját hagyományt kialakítva kissé eltérő formában alkalmazták. Magyarországon a leginkább meghatározó rítus Esztergomé volt, ezt követték érseki tartományának többi egyházmegyéi is. Eredete a 12. századra megy vissza, s használatban maradt 1630-ig, amikor Pázmány Péter sürgetésére a magyar egyház áttért a tridenti rítusra. (Minderről bővebben: Dobszay L.: Az esztergomi rítus. Budapest, 2003.) Az esztergomi rítus ábrázolására lemezünkön a következő forrásokat használtuk:

Missale Notatum Strigoniense (MNStr rövidítéssel is): a rítus legjobb forrása. Esztergomban írták a 14. század elején, majd pozsonyi használatba került és ma is ott őrzik. Egy hiánytól eltekintve (nagyböjt) tartalmazza az év összes miséit és ahhoz kapcsolódó szertartását, végig kottázva és rubrikákkal. Sajnos a nagyhét eleje hiányozván, csak a nagypénteki szertartások közepétől kezdve tudtuk használni. Kiadása: J. Szendrei – R. Rybarić: Missale Notatum Strigoniense ante 1341 in Posonio. Musicalia Danubiana 1. Budapest, 1982.

MS = Missale Strigoniense: mértékadó nyomtatott esztergomi misekönyv, kották csak a prefációknál, Exsultetnél. Első megjelenése 1484 Nürnberg (Anton Koberger), majd két-három évenként újabb kiadása jelent meg Nürnbergben és Velencében a középkor végéig.

Graduale Strigoniense = Bakócz Graduále: Nagyméretű kétkötetes kóruskönyv a mise összes énekeivel (csak csekély hiányokkal). Valószínűleg Bakócz Tamás prímás íratta székesegyháza számára a 15-16. század fordulóján. Azonban a leíró nem a kor divatjának megörökítését tartotta céljának, hanem azt, hogy Esztergom sok évszázados hagyományát megbízható formában rögzítse. Az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár tulajdona. Modern átírása: Szendrei J.: Graduale Strigoniense (s. XV/XVI). Musicalia Danubiana 12. Budapest, 1990-1993.

A zsolozsmát illető fontosabb források:

Breviarium Notatum Strigoniense: Az egyházi év temporáléjának teljes zsolozsmáját (olvasmányokkal, dallamokkal együtt) tartalmazó, kitűnő szerkönyv a 13. század végéről (eleje Ádvent 3. hetéig hiányzik). Facsimile kiadása: Szendrei J.: Breviarium Notatum Strigoniense (s. XIII). Musicalia Danubiana 17. Budapest, 1998.

Breviarium Strigoniense: A hagyományos esztergomi zsolozsma teljes (de dallam nélküli), normatív kiadása. Első kiadása (Mátyás király megbízása alapján): Velence (Erhard Ratdolt), 1480, számos további kiadása, főként Velencéből.

Antiphonale Strigoniense: Az esztergomi zsolozsma énekrendjét egy sor megbízható karkönyv örökítette ránk (Pozsonyi kódexek: Knauz 1, 2, 3, 4, 5; Esztergomi Antifonále I-II. kötet). Felsorolásuk és az antifona-anyag kiadása: L. Dobszay – J. Szendrei: Antiphonen. Monumenta Monodica Medii Aevi V/1-2-3. Kassel, Basel, etc. (Bärenreiter), 1999.

A fentiek értelmezéséhez még jól használható:

Futaki Graduale: Teljes magyarországi graduále karkönyv, bőséges énekválasztékkal a lábmosás szertartásához. Futaki Ferenc írta 1463-ban, jelenleg az isztambuli Topkapi Szerai múzeumban őrzik 68. sz. alatt. Kiadatlan.

Isztambuli Antifonále: Nem esztergomi, de azzal közeli rokonságban álló teljes, hiánytalan és igen gazdag tartalmú zsolozsmás énekkönyv az Anjou korból (1360 körül). Jól olvasható facsimile kiadása: Szendrei J.: Az Isztambuli Antifonále 1360 körül. Budapest (Akadémiai Kiadó), 1999.

Egri Ordinárius: A szertartásoknak az esztergomi ordináriusnál részletesebb leírása a 16. század elejéről, korábbi feljegyzések alapján. Első kiadása: Krakkó (Johannes Haller), 1509. Modern három nyelvű, magyarázatos kiadása: Dobszay L.: Liber Ordinarius Agriensis (1509). Musicalia Danubiana Subsidia 1. Budapest, 2000.

Ordinarius Strigoniensis: a szertartások végzésének rövid leírása. Először megjelent Nürnbergben (Georg Stuchs), 1496. A következő évtizedekben további kiadások.

TRID = Tridenti rítus: A Tridenti zsinat után V. Pius pápa tekintélye alatt kiadott mise- és zsolozsmáskönyvekben közölt liturgia. Az ősi római rítus egy változata, mely a Róma-városi külön-hagyomány és a pápai udvar (Curia) szokásrendjét követi. Bár bevezetése nem volt kötelező, a 16-17. században gyakorlatilag egységesítette a római katolikus liturgiát, csupán a szerzetesrendek őrizték meg középkori hagyományukat. A tridenti rítus viszonylag kevés (a nagyhetet illetően elhanyagolható) különbséggel használatban maradt egészen a II. vatikáni zsinatig. Dallamokat azonban nem közölt, s a rítust a 20. század eleje óta a solesmesi kolostor tudományos és művészi munkájának eredményeképpen megújított dallamokkal végezték. Az általunk használt könyvek:

Missale Romanum = az általunk használt kiadás: Missale Romanum ex decreto sacrosancti Concilii Tridentini... Ratisbonae, 1923.

GrR = Graduale Romanum: a tridenti rítus szerinti mise gregorián énekeinek helyreállított dallamai („restitutum et editum”). A következő kiadást használtuk: Graduale sacrosanctae Romanae Ecclesiae de Tempore et de Sanctis… Romae, 1908.

LU = Liber Usualis: Hivatalos kiadványokra épülő, de gyakorlati célú összeállítás, mely a Graduale Romanumból közli a vasár- és ünnepnapi miséket, továbbá a római zsolozsma-énekeskönyvből (Antiphonarium Romanum) a vasár- és ünnepnapok legfontosabb hóráit, köztük a nagyheti triduum sacrum teljes zsolozsmáját dallamokkal. A következő kiadást használtuk: Paroissien Romain… Paris, Tournai, Rome, 1934.

OHM = Officium Majoris Hebdomadae et octavae Paschae cum cantu... Ratisbonae, 1923. :

SzXF = Szunyogh Xavér Ferenc: Latin-magyar misekönyv. Budapest, 1933. A liturgiai megújulás szellemében kiadott kétnyelvű misekönyv a tridenti szertartású mise teljes latin szövegével, ha nem is tökéletes, de gondos és hűséges fordításával, a szerző kiváló magyarázataival.

Mezey László fordítása: A neves történész professzor – miután éveket töltött a római Sacramentarium nyelvi, patrisztikus, teológiai értelmezésével – a római misekönyv orációinak nagy részéről magas színvonalú (a későbbi Authenticam Liturgicam normáinak megfelelő) fordítást adott. Munkáját a liturgiát magyarra alkalmazó egyháziak nem vették figyelembe, s Mezey hagyatékának e része csak töredékesen látott napvilágot (kánon-fordítás és -értelmezés).

XIIP = „XII. Pius revíziója”: 1948-ban XII. Pius pápa a nagyheti főszertartásokat visszahelyezte az esti (éjszakai) órákra, s egyúttal a szertartásrendet néhány kisebb kiigazítással kívánta napjaink szükségleteihez igazítani. Sem az ordóban, sem a szövegekben nincs a tridenti rítustól jelentős eltérés, de néhány elem sorrendje megváltozott, és néhány könyörgést új szöveggel cseréltek le. A következő kiadást használtuk: Missale Romanum… Romae, Tornaci, Parisiis, 1951.

Tridenti breviárium = Breviarium Romanum ex decreto sacrosancti concilii Tridentini restitutum, S. Pii V. pontificis maximi. Jussu editum, Clementis VIII. ac Urbani VIII. auctoritate recognitum, cum officiis sanctorum novissimis usque ad Ss. D. N. Pium VII. Pro recitantium commoditate diligenter dispositis. Budae, Typis Regiae Universitatis Hungaricae 1827.

X. Pius breviáriuma = Breviarium Romanum... Pii Papae X. auctoritate reformatum. Ratisbonae, 1928.

A szerzetesrendek a tridenti reform után is értékes középkori elemeket tartottak meg külön hagyományukból. Ezt példázza:

Processionale ad usum sacri et canonoci Ordinis Praemonstratensis. Parisiis, Tornaci, Romae, 1932. A nagycsütörtöki oltármosás leírásánál használtuk.

Officium Monasticum: Antiphonale monasticum pro diurnuis horis. Tournai, 1934. Vö. Breviarium Monasticum. Turin (Marietti), 1963. René-Jean Hesbert: Corpus antiphonalium officii ("CAO"). Rome, 1963-1979. II. kötet. Használtuk még: Breviarium Cisterciense Reformatum. Westmalle, 1935.

A II. vatikáni zsinat utáni rendelkezések radikális változást hoztak a nagyhét rendjében. Ezek megjelenítésére a következő forrásokat használjuk:

MP = VI. Pál misszáléja: VI. Pál constitutio apostolicája és az Istentiszteleti kongregáció (prefektus: B. Gut, titkár: A. Bugnini) által által jóváhagyott, 1971-ben megjelent misekönyv. Első megjelenése óta kisebb változtatásokkal több ízben megjelentetett, a szertartásrendet, könyörgéseket és énekszövegeket tartalmazó (de olvasmányok nélküli) kiadvány. Mivel az említett kisebb változások a nagyhetet nem érintik, a következő kiadást használtuk: Missale Romanum ex decreto Sacrosancti Oecumenici Concilii Vaticani II Instauratum, auctoritate Pauli PP. VI. promulgatum, editio typica. Typis Polyglottis Vaticanis MXMLXXI.

A nagyheti olvasmányokat tartalmazó könyv: Lectionarium I. De Tempore ab Adventu ad Pentecosten, editio typica. Typis Polyglottis Vaticanis, MXMLXX.

OCM = Ordo Cantus Missae, editio typica. Typis Polyglottis Vaticanis, MXMLXXII. Hivatalos énekjegyzék, mely a Graduale Romanum tételeit a II. vatikáni zsinat utáni reformoknak megfelelően átrendezve tartalmazza. E jegyzéknek megfelelően magukat az énekeket közli: Graduale Sacrosanctae Romanae Ecclesiae… Abbatia Sanrti Petri de Solesmis, 1974 és Graduale Triplex… Solesmis, MCMLXXIX.

GrS = Graduale Simplex in usum minorum Ecclesiarum. Typius Polyglottis Vaticanis MCMLXVII. A II. vatikáni zsinat kívánságának megfelelően (Liturgikus Konstitúció 117. §) egyszerűbb gregorián énekeket (antifonákat, responsorium brevéket) ad a liturgikus napok illetve időszakok miséihez.

MM = Misekönyv. A magyar katolikus püspöki kar megbízásából, a hivatalos vatikáni kiadás alapján készült fordítás. Budapest, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója 1991. A sajnos csak igen hozzávetőlegesnek mondható fordítást később valószínűleg az új római rendelkezésnek (Liturgiam Authenticam) megfelelővel kell leváltani.  

Liturgia Horarum = Liturgia Horarum – Officium divinum ex decreto sacrosancti cecumenici concilii Vaticani II instauratum auctoritate Pauli PP. VI promulgatum. Liturgia Horarum iuxta ritum romanum. Typis Polyglottis Vaticanis, 1972.

A II. vatikáni zsinat Liturgikus Konstitúciója bizonyos feltételek mellett elismeri a helyi egyházak hagyományainak felhasználását a római liturgiában (37-38. §). Ennek alapján a magyar püspöki kar engedélyezte a nagyhét római szertartásrendjének az esztergomi rítus elemeivel történő gazdagítását azon a módon, ahogy azt a következő könyv tartalmazza:

ÉE = Éneklő Egyház – Római Katolikus Népénektár, liturgikus énekekkel és imádságokkal. Budapest (Szent István Társulat), 1986. Vö. Kis Magyar Uzuális. Függelék az „Üdvösség története” című hittankönyvhöz. Budapest, Szent István Társulat 1976.

PK = „Piros Könyv” az ÉE szertartásrendje alapján készült plenárium, további gregorián énekekkel bővítve: Barsi Balázs: Nagyhét: segédkönyv és szöveggyűjtemény a ferences noviciátus „Bevezetés a nagyhét liturgiájába” című tantárgyhoz. Esztergom, 1992.

Protestáns szertartásrendek:

A magyarországi protestáns egyházakban jelenleg nincs a nagyhétnek a mindennapoktól eltérő szertartásrendje (az új evangélikus ágenda jelenleg készül). Tanulságos azonban áttekinteni a német luteránus egyházban használatos egyes ordókat:

Die Heilige Woche – Ordnungen für die Gottesdienste der Karwoche und die Feier der Osternacht. Kassel (Johannes Stauda), 1951

Evangelisches Gottesdienstbuch – Agende für die Evangelische Kirche der Union… Luther-Verlag, 1999.

Die Feier der Osternacht. Im Auftrage der Lutherischen Liturgischen Konferenz Deutschlands herausegegeben von Christhard Mahrenholz. Berlin (Luterisches Verlagshaus), 1954.

A magyarországi protestáns graduálok jelentős mennyiségű liturgikus dallamanyagot tartalmaznak, szertartásrendet azonban csak az alábbi első forrás közöl:

HG Huszár Gál: A keresztényi gyülekezetekben való isteni dicséretek és imádságok, Komjáti 1574. Modern facsimile kiadása három kötetben Hubert Gabriella tanulmányaival ugyanezen cím alatt. Bibliotheca Hungarica Antiqua 13. Budapest, 1986.

Somorjai Rendtartás: lásd Fekete Csaba: Graduál és református istentisztelet. Liturgiatörténeti áttekintés az Öreg Graduál somorjai példányának kéziratos pótlékai alapján, in: Egyház és művelődés. Fejezetek a reformátusság és a művelődés XVI-XIX. századi történetéből. Debrecen 2000. 207–355.
 

RáG, BaG = Ráday és Batthyány graduál: a protestáns liturgikus ének fővonalának legkorábbi teljes forrásai a 17. század elejéről. Modern kiadás: Ferenczi I.: Graduale Ráday saeculi XVII.  Musicalia Danubiana 16. Budapest, 1997. (Függelékében a Batthyány graduál tételtöbblete.) Jelölése: oldal/tétel.

ÖG = Öreg graduál: Bethlen és Rákóczi erdélyi fejedelmek által kiadatott összegző célú nyomtatott liturgikus énekkönyv: Geleji Katona István – Keserűi Dajka János (szerk.): Öreg Gradual… Gyulafehérvár, 1636. RMKL I. 658. Modern kiadása nincs.

EpG = Eperjesi graduál: A felvidéki magyar evangélikusok terjedelmes és sok saját tételt is tartalmazó (egyebek mellett gyülekezeti népénekekkel és azok többszólamú feldolgozásaival is gazdagított) karkönyv. Modern kiadása (átírással): Ferenczi Ilona: Graduale Ecclesiae Hungaricae Epperiensis 1635. Musicalia Danubiana 9. Budapest, 1988. Jelölése: oldal/tétel.

SpáG = Spáczai graduál: egyik legmegbízhatóbb, liturgikus információkkal is felszerelt protestáns graduálkönyv 1619 tájáról. Kiadatlan, őrzési helye: Református Kollégiumi Nagykönyvtár, Debrecen, Kézirattár R 505.

PG =Protestáns graduál: A graduálok anyagából válogatott, mai használatra adaptált dallamgyűjtemény. Ferenczi Ilona, Dobszay László: Protestáns graduál – Szemelvények a 16-17. századi protestáns graduálok anyagából istentiszteleti és oktatási célra. Budapest (ReZeM), 1996.

Felhasznált gyülekezeti énekgyűjtemények:

CC = Cantus Catholici: Kisdi Benedek egri püspök neve alatt 1651-ben megjelent első nyomtatott kottás katolikus népénekeskönyv. Számos későbbi, bővített kiadást megért, s a 18. század második feléig használták. Modern kiadása (mely a későbbi kiadások hozzáadásait is tartalmazza): (Kisdi Benedek): Cantus Catholici. Magyar Irodalmi Ritkaságok, szerk. Vajthó László. Budapest (Egyetemi Nyomda), 1935.

ZMK, ÚZMK = Zöngedező Mennyei Kar: Első megjelenése Lőcse, 1692., Új Zöngedező Mennyei Kar: Első megjelenése 1743. Kiadványunkhoz a Győri Evangélikus Egyházközség Könyv- és Levéltárának példányait használtuk.

ÖDÉ = Öreg debreceni énekeskönyv. „Isten közönséges tiszteletére rendelt ÉNEKESKÖNYV, Mellyben vagynak Hymnusok, Sóltárokból szereztetett Ditséretek, innepekre és egyéb alkalmatosságokra tartozó régi Istenes Énekek...”. (1774, 1778)

Kájoni 1719 = a régi erdélyi énekhagyományt összefoglaló terjedelmes szövegkönyv. Második kiadását használtuk: Kájoni J.: Cantionale Catholicum, régi és új deák és magyar áitatos egyházi énekek… Csíksomlyó, 1719.

RÉ = Énekeskönyv a magyar reformátusok használatára. Budapest, 1948. majd további kiadások.

EÉ = Evangélikus énekeskönyv. A Magyarországi Evangélikus Keresztyén Egyház énekeskönyve. Budapest, 1982.

ÉE = Éneklő Egyház – Római Katolikus Népénektár, liturgikus énekekkel és imádságokkal. Budapest (Szent István Társulat), 1986, majd további kiadások.

Segédkönyvek:

RMDT I = Csomasz Tóth K.: Régi Magyar Dallamok Tára I. A XVI. század magyar dallamai. Budapest, 1958.

XVI/XVII = Szendrei J. – Dobszay L. – Rajeczky B.: A XVI-XVII. század dallamai a népi emlékezetben. Budapest (Akadémiai Kiadó), 1979.

Dobszay L. – Németh I.: A magyar népének népzenei felvételeken. 8 kazetta. Magyar Egyházzenei Társaság, 1997.

A kommentárok, elmélkedések, imádságok forrásai:

Katolikus szekció:

Barsi B. – Dobszay L.: "Íme, most fölmegyünk Jeruzsálembe" – Hitünk misztériumai a nagyheti liturgiában. Budapest, 2001.

Dobszay L.: Jegyzetek a liturgiáról. Budapest, 2001.

Hymnologion (Magyar orthodox énekeskönyv) fordította és összeállította: Dr. Theol. Berki Feriz protojerei. Budapest, 1969.

Marmion, Dom Columba : Krisztus misztériumai. Budapest (Szent István társulat), 1941.

Mauriac, François : Nagycsütörtök. Budapest, é.n.

Parsch, Pius: Üdvösség Éve – az egyházi év liturgiájának magyarázata. II. A húsvéti idő. Budapest (Szociális Missziótársulat), 1937.

SzXF magyarázatai (lásd fent a liturgikus könyveknél)

Protestáns szekció:

Alsólindvai Kultsár György postilláiból – Studia et acta Ecclesiastica II. Budapest, 1967.

Bornemissza Péter imádsága – „Szüntelen imádkozzatok”. Imádságok a keresztyénség századaiból.

Kiadja a Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya. Budapest, 1979.

Ecsedi Báthory István (XVI. sz.) Meditációiból – „Bízd az jövendőkre érdemed jutalmát”. Magyar protestáns irodalmi szöveggyűjtemény. Első kötet (16-17. század). Szerk.: Szabó András – H. Hubert Gabriella és Hubert Ildikó közreműködésével. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1988.

Heidelbergi Káté: A Magyarországi Református Egyház Hitvallási Iratai I. rész: A Heidelbergi Káté. (Második változatlan kiadás) Kiadja a Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának sajtóosztálya. Budapest 1965.

II. Helvét hitvallás: A Magyarországi Református Egyház Hitvallási Iratai II. rész: A második helvét hitvallás. (Második változatlan kiadás) Kiadja a Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának sajtóosztálya. Budapest 1965.

Huszár Dávid imádságoskönyvéből, 1577: Hálaadó imádság a Krisztus feltámadása által nyert kegyelemért - „Szüntelen imádkozzatok”. Imádságok a keresztyénség századaiból. Kiadja a Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya. Budapest, 1979.

Huszár Gál: Az Úr Jézus Krisztusnak Szentséges Vacsorájáról való prédikáció. – „Bízd az jövendőkre érdemed jutalmát”. Magyar protestáns irodalmi szöveggyűjtemény. Első kötet (16-17. század). Szerk.: Szabó András – H. Hubert Gabriella és Hubert Ildikó közreműködésével. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1988.

Huszár Gál: A Krisztusnak kínszenvedéséről való imádságok. – Huszár Gál & Huszár Dávid: Imádkozókönyv. 1561, 1574, 1577. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem Gyakorlati Teológiai Tanszékének Tanulmányi Füzetei 10. – Nyelvi és Művelődéstörténeti Adattár. Kiadványok 2. Sajtó alá rendezte, bevezette és mutatózta: Fekete Csaba, lektorálta A. Molnár Ferenc. Debrecen 2000.

Joó Sándor: Látni akarjuk a Jézust – Halálból életbe. Joó Sándor igehirdetései János evangéliuma alapján. Budapest, 2001.

Joó Sándor: Jézus főpapi imádsága I-II – Halálból életbe. Joó Sándor igehirdetései János evangéliuma alapján. Budapest, 2001.

Joó Sándor: Jézus elfogatása – Halálból életbe. Joó Sándor igehirdetései János evangéliuma alapján. Budapest, 2001.

Joó Sándor: Ahogyan Jézus látta keresztet – Élő reménység. Dr. Joó Sándor igehirdetései 1965-1970. Budapest, 1994.

Joó Sándor: Jézus mégis él! – Élő reménység. Dr. Joó Sándor igehirdetései 1965-1970. Budapest, 1994.

Joó Sándor: „...félelemmel és nagy örömmel...” – Halálból életbe. Joó Sándor igehirdetései János evangéliuma alapján. Budapest, 2001.

Károlyi Péter prédikációi az Apostoli Credóról (részlet) – Studia et acta Ecclesiastica II. Budapest, 1967.

Luther Márton: Imádság –  Református imádságoskönyv. Szerk.: Eszenyeiné Széles Mária és Eszenyei Béla. Nagyvárad, 1984.

Luther Márton: Hogyan szemléljük Krisztus szent szenvedését? – Magyar Luther Füzetek 6. Magyarországi Luther Szövetség, 1997.

Méliusz Juhász Péter: Imádságok – „Bízd az jövendőkre érdemed jutalmát”. Magyar protestáns irodalmi szöveggyűjtemény. Első kötet (16-17. század). Szerk.: Szabó András – H. Hubert Gabriella és Hubert Ildikó közreműködésével. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1988.

Muraközy Gyula (1892-1961): Húsvéti imádság - „Szüntelen imádkozzatok”. Imádságok a keresztyénség századaiból. Kiadja a Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya. Budapest, 1979.

Ravasz László: Elmélkedés – Hazafelé. Elmélkedések, imádságok. Kiadja a Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya. Budapest, 1992.

Ravasz László: A halál az élet gyümölcse – Alfa és Ómega. Prédikációk, beszédek, cikkek. Első kötet. Franklin-Társulat, Budapest.

Ráday Pál: A Fiúistennek imádása (1710) - „Szüntelen imádkozzatok”. Imádságok a keresztyénség századaiból. Kiadja a Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya. Budapest, 1979.

Szikszai György nagypénteki imádsága – Szikszai György: Keresztyéni tanítások és imádságok a keresztyén ember különböző állapotai és szükségei szerint... 1786. Új kiadását átnézte, sajtó alá rendezte, az előszót és Szikszai György életrajzát írta: Papp János. Kiadja a Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Budapest é.n.