KANCIÓK (gyülekezeti verses népénekek) (CANT)

 

E fejezet válogatott nagyheti és húsvétvasárnapi népének- (kanció-) gyűjteményt ad elsősorban a ma használatos gyülekezeti énekkönyvekből (ÉE = Éneklő Egyház, RÉ = Református énekeskönyv, EÉ = Evangélikus énekeskönyv), de kiegészítésként néhány régebbi kancionáléból is. A gyűjtemény célja kettős: bemutatni, miképpen jelennek meg a nagyhét gondolatai, eszméi, igazságai a népénekben, másrészt kiemelni az énekek tömegéből a tartalom és gyülekezetszerűség szempontjából mértékadó tételeket.

Hogy a szövegek így együtt szemlélhetők legyenek, azokat a hozzáférhető énekeskönyvekből is leközöljük (olykor válogatott versszakokkal, néha kis igazítással vagy változatok egymás mellé tételével), de elhagyjuk ezek dallamait, az olvasót magukhoz a könyvekhez utasítva. Viszont adunk dallamokat azokhoz a szövegekhez, melyeket nem a ma használatos könyvekből veszünk. Kisebb igazításokat a történeti énekgyűjteményeknél vett szövegeknél is megengedtünk magunknak a használhatóság érdekében.

Az énekanyag felekezeti felosztása tájékoztató jellegű (nem egy közülük a múltban legalább kettő, de esetleg mindhárom felekezet könyveinek törzsanyagához tartozott). Az olvasó megítélésére hagyjuk, melyik énekek vehetők át aggodalom nélkül más felekezet használatába is.

A református énekek közé soroltuk azokat a genfi zsoltárokat, zsoltár-szakaszokat, melyeket az óegyházi liturgikus hagyomány vagy megbízható református könyvek az adott liturgikus naphoz kapcsolnak. Felhasználtuk a debreceni „aranyas” biblia és az Öreg Debreceni énekeskönyv ajánlásait („az időknek és dolgoknak alkalmatosságai szerint így énekeld a Sóltárokat, vagy azoknak némely verseit”), továbbá Csomasz Tóth Kálmán: Dicsérjétek az Urat c. műve alapján Kovács Emil jegyzékét.

A Jézus szenvedéséről szóló, egész nagyhéten át énekelhető énekeket a 3. fejezetben (nagypéntek) adjuk.

 

 

1. Virágvasárnap  530

1.1. Katolikus gyűjteményekből530

1.1.1. Körmeneti népének  530

 

1.2. Református gyűjteményekből530

1.2.1. A 24. zsoltár 4-5. versszaka:530

1.2.2. Örvendezzen már e világ  531

1.2.3. A nagy király jön: Hozsánna! Hozsánna!531

 

2. Nagycsütörtök  531

2.1. Katolikus gyűjteményekből531

2.1.1. Ének a lábmosás alatt531

 

3. Nagypéntek  532

3.1. Katolikus gyűjteményekből532

3.1.1. A Vexilla Regis alapján  532

3.1.2. Laus tibi Christe qui pateris  533

3.1.3. Jézus hét szaváról534

3.1.4. Népi gyűjtésből534

3.1.5. „Popule meus”: verses parafrázis  535

3.1.6. Szent Bonaventura: In passione Domini536

3.1.7. „Salve mundi Salutare”  536

3.1.8. „O languens Jesu”  536

3.1.9. „Péter Siralma”  537

3.1.10. Faludi Ferenc éneke  538

3.1.11. Mária-siralom   538

3.1.12. Mária-siralom   538

3.1.13. Mária-siralom   539

3.1.14. Mária-siralom   539

3.1.15. Keresztúti ének

 

3.2. Református gyűjteményekből540

3.2.1. A 22. zsoltár versei540

3.2.2. A 69. zsoltár versei540

3.2.3. A 143. zsoltár versei541

3.2.4. A 30. zsoltár versei541

3.2.5. A 42. zsoltár versei541

3.2.6. Jer, hirdessük mi Urunknak nagy dicső bajvívását542

3.2.7 Mi keresztyének, vígadjunk  543

3.2.8.  Ó ártatlanság Báránya  543

3.2.9. Dicsérd, lelkem, Istenedet544

3.2.10. Passió-ének: A mi Urunk, Jézus Krisztus mint szenvede miérettünk  545

3.2.11. Jer, lássuk az Úr keresztjét547

3.2.12. Ti, földnek minden népei547

3.2.13. Csodálatos nagy bölcsesség.548

3.2.14. Jézus, Istennek Báránya  549

3.2.15. Verses lamentáció-responzóriumok népének-változata  549

 

3.1. Evangélikus gyűjteményekből551

3.3.1. „Laus tibi Christe qui pateris”  551

3.3.2. „O Lamm Gottes unschuldig”  552

3.3.3. „O Haupt voll Blut und Wunden”  552

3.3.4. „Herzliebster Jesu was hast du verbrochen”  553

3.3.5. „Nagyheti himnusz”  554

 

4. Húsvét (vigília és vasárnap)555

4.1. Katolikus gyűjteményekből555

4.1.1. „Salve festa dies”  555

4.1.2. Christus surrexit555

4.1.3. Surrexit Christus hodie  555

4.1.4. Úr Krisztus feltámadott556

4.1.5. Krisztus, az Úr feltámadott556

4.1.6. Feltámadt már dicsőségben  557

4.1.7. „O filii et filiae”  557

 

4.2. Református gyűjteményekből557

4.2.1. A 16. zsoltár 1 és 5. verse  557

4.2.2. A 40. zsoltár versei558

4.2.3. A 99. zsoltár versei („Dominus regnavit”)558

4.2.4. A 107. zsoltár versei558

4.2.5. A 114. (húsvéti) zsoltár versei558

4.2.6. A 118. zsoltár versei559

4.2.7. A 138. zsoltár versei559

4.2.8 Húsvéti himnusz (Aurora lucis rutilat): Fénylik a Nap fényességgel560

4.2.9 Más húsvéti himnusz (Chorus novae Jerusalem): Keresztyéneknek serege  560

4.2.10. Más húsvéti himnusz (Vita sanctorum): Szenteknek te vagy  561

4.2.11. Péczeli Király Imre éneke  561

4.2.12. „Ünnepi fohászkodás”  562

4.2.13. Emlékezzünk ez napon  562

4.2.14. Batizi András éneke  562

4.2.15. Krisztus ma feltámada, mi bűnünket elmosá  563

4.2.16. A Krisztust megfeszíték  563

 

4.3. Evangélikus gyűjteményekből564

4.3.1. „Christ ist erstanden”  564

4.3.2. „Christ lag in Todesbanden”  564

4.3.3. „Erscheinen ist die herrl’che Tag”  565

4.3.4. „Jesus Christus unser Heiland”  566

4.3.5. Heut triumphirt des Gottes Sohn”  566

4.3.6. „Húsvéti himnusz”  567

 

1. Virágvasárnap

1.1. Katolikus gyűjteményekből

 

1.1.1. Körmeneti népének

ÉE 89; a Tárkányi-Zsasskovszky énekgyűjteményből.

 

1. Megváltó királyunk elébe megyünk,

Méltó tisztelettel Urunkhoz legyünk,

Hozsannát kiáltson néki minden hív,   

Dicsérettel áldást mondjon nyelv és szív.    

 

2. Így tisztelte Jézust a zsidó nemzet,

Virágvasárnapján nagy gyülekezet,

Elébe kimentek pálmaágakkal,

Dicsérő énekkel és virágokkal.

 

3. Hogy a szent városhoz már közelgetett,

És fényes pompával bévezettetett,

Ruháját a népség földre teríté,

És útját zöld ággal fölékesíté. 

 

4. És örvendő szívvel kiáltozának:

Hozsánna, hozsánna Dávid fiának!

Áldott az, ki az Úr szent nevében jön! 

Áldják őt a hívek most és örökkön.

 

5. A gyermekek kézbe pálmaágakat

Vevén, dallal áldják szent királyukat.

Ez az, ki népének jött váltságára,

Minden földi ember boldogságára.

 

6. Ó Isten egyháza, Sion leánya,

Ím jő mostan hozzád Isten Báránya,

Húsvéti báránykép hozzánk látogat,

Hogy érettünk lenne égő áldozat. 

 

7. Áldás néked, édes Isten Báránya,

Ki jössz e világnak megváltására,

Dicsőség, dicséret, imádás legyen 

Néked földön, égen, örökkön.

 

 

1.2. Református gyűjteményekből

 

1.2.1. A 24. zsoltár 4-5. versszaka:

 

4. Ti szent kapuk, kinyíljatok, / fejeteket feltartsátok: / e dicső Király hadd térjen be!

Micsoda dicső király ez? / A seregek Istene ez, / nagy ennek hadi erőssége.

 

5. Ti kapuk, emelkedjetek, / fejeteket felvessétek, / hogy e Király belétek térjen!

Kicsoda e nagy királyság? / Ez a Zebaoth uraság! / Mely nagy az ő dicsőségében!

 

Énekelhető továbbá a 118. zsoltár, különösen 1, 10, 13, 14. versszakok.

 

1.2.2. Örvendezzen már e világ

RÉ 330, a Batthyány graduálból.

 

A „Magno salutis gaudio” himnusz fordítása, lásd: Mel 1.1.1

 

1.2.3. A nagy király jön: Hozsánna! Hozsánna!

RÉ 331. sz., Pálóczi Horváth Ádám verse a 32. genfi zsoltár dallamára.

 

1. A nagy király jön: Hozsánna! Hozsánna! / Zeng e kiáltás előtte, utána;

zöld ágakat szeldelnek útára, / békességet hoz népe javára.

Áldott, aki jött az Úrnak nevébe, / általa léptünk az Isten kedvébe;

békesség ott fenn a mennyországban, / áldott az Isten a magasságban!

 

2. Ó, szentegyház, hívek boldog országa! / Mily édes ez a Jézus királysága!

Szelíd, szegény ez és alázatos, / de nagy hatalmú és csodálatos.

Igaz ez és a bűnből szabadító, / a bűnt, halált és népeket hódító:

vasvesszővel bírja ellenségét, / de szelíden őrzi örökségét.

 

3. Jézus király, és magát annak vallja, / de hogy királlyá tegyék, nem javallja,

sőt, noha Isten, Sion királya, / lett az időben szolgák szolgája.

Jön szamárháton alázatossággal, / aki pedig bír az egész világgal;

nem jön királyi fényes bíborban, / nem fegyverekkel zörgő táborban.

 

4. Ó édes Jézus, Atyádnak szent Fia! / Ó Isten, néped kegyelmes királya!

Vezéreld jóra egész éltünket, / tégy tulajdon népeddé bennünket.

Légy segítségük, ki a magasságban / ülsz drága véreden szerzett országban;

tégy engedelmes, hű polgárokká / s nyert kincseidben birtokosokká.

 

 

2. Nagycsütörtök

2.1. Katolikus gyűjteményekből

 

2.1.1. Ének a lábmosás alatt

ÉE 809; Kájoni-Graduálé bejegyzése szerint

 

1. Tudván Jézus, hogy eljött órája,

szeretetnek jelét reánk hagyta:

gyolcskendővel magát felövezte,

apostolok lábát mosni kezdte.

 

2. Ő, a Mester szolgál tanítványnak, 

bűnös voltát nem nézi Júdásnak.

"Íme, ezzel példát adtam néktek,

amit tettem, ti is azt tegyétek!"

 

3. Azért mi is egymást így szolgáljuk,  

alázattal egymás lábát mossuk,

egymás terhét jószívvel viseljük, 

Mesterünknek parancsát kövessük.

 

 

3. Nagypéntek

3.1. Katolikus gyűjteményekből

 

3.1.1. A Vexilla Regis alapján

Kájoni 1719: 141. old., erdélyi népi dallamával.

 

 

2. Kit megsebesített vala

a bűnnek éles dárdája,

vérrel, s vízzel foly oldala,

hogy lelkünk szennyét elmossa.

 

3. Beteljesedett írása

Dávid királynak mondása

népeknek ekképpen szólván:

Uralkodik Isten a Fán.

 

4. Ó áldott Fa, s tekintetes,

királyi bársonnyal ékes,

méltó vagy nagy becsületre,

mert Jézus vére megfeste.

 

5. Áldott Fa, kinek ágára

függesztetett világ ára,

Úr Jézus testét megmérted,

ördögöt, poklot meggyőzted.

 

6. Ó szent Kereszt, reménységünk,

üdvözlégy, mi békességünk,

nevelj bennünk igazságot,

megrontván a gonoszságot.

 

7. Eleven kút, szent Háromság,

téged áldunk, legfőbb Jóság,

szent Keresztnek győzedelmét

közöld velünk szent érdemét.

 

 

3.1.2. Laus tibi Christe qui pateris

Cantus Catholici 1675: 297 dallama, Kájoni 1719: 118. szövege; kis igazítással; vö. EpG: 226. sz. és ÚZMK Nr 123. Vö. 3.3.1.       

 

<X---4---4---4---5----4---3---2---1---0---,

  1.     Di- csé- ret   lé- gyen az  A- tyá- nak,

<X---4----4----5---3---5-----6----5---4---,

           és  szent  Fi-  á-  nak, Krisz- tus- nak,

<X---4---4----4----7---4----5---4--3---,

           ki  min- ket szent  ha-  lá-   lá- val

<X---4----4---4---5---4---2----3---1---0---.

         meg- vál-  ta  vé-  re  hul-  lá-  sá-  val.

<X--3---4---5---6----4----3----4-----,---3---4---5---6-----4----3---4----,

*  R. Jé- zus,  ir-  gal- mazz ne- künk,     Krisz- tus  ke- gyel- mezz ne- künk,

<X--7---7---4---5----4----5z----7----4---,---2---3---2--1------ws0---2----3---rR3---4--.

         Úr- is- ten  hall- gass meg  min- ket,       Üd- vö- zí- tőnk,    üd-   vö-  zíts min-  ket.

 

* A középkori források szerint az ének függelékét gyermekek éneklik.

 

2. Júdás, a hamis, gonosz kalmár

csókkal Krisztust elárulá,

és Ő mint ártatlan Bárány,

Júdástól magát meg nem voná. R.

 

3. Pilátus felszóval kiáltja,

benne hogy bűnt nem találna,

kezeit vízben megmosá,

és Krisztust ő kiszolgáltatá. R.

 

4. Barrabást szabadon bocsáták,

Krisztust ártatlan vádolák,

„Feszíttessék meg”, kiáltják,

tövissel fejét koszorúzzák. R.

 

5. A keresztfára szögezteték,

Világ Ura megöleték,

Bűnünkért feláldoztaték,

Ádámnak bűne elvéteték. R.

 

6. Dicséret néked, Atyaisten,

és tenéked, Fiúisten,

a Szentlélekkel egységben,

örökkön örökké, amen. R.

 

 

3.1.3. Jézus hét szaváról

ÉE 698; Szöveg Nyitra megyei népzenei gyűjtésből; alkalmazott (erdélyi) dallam.

 

 

2. Legelőször értük szólsz, kik felfeszítettek,

„Bocsásd meg ezt, szent Atyám, nem tudják, mit tesznek!”

 

3. Másodszor a latorhoz szóltál irgalmadban:

„Velem leszel még e nap égi országomban.”

 

4. Harmadszor mint fiú szólsz szeretett anyádhoz:

„Íme, Asszony, a fiad, Jánost vedd magadhoz!”

 

5. Negyedszerre kiáltasz: „Istenem! Istenem!

Atyádhoz így sóhajtasz: „Mért hagytál el engem?”

 

6. Ötödször a kínok közt, Uram, szomjúhoztál,

amikor a keresztfán értünk áldoztattál.

 

7. Hatodszor így kiáltasz: „Már beteljesedett!”

A régen-várt megváltás már végbevitetett.

 

8. Végső szavad így hangzott, haldokló Jézusom:

„Atyám, te szent kezedbe lelkemet ajánlom.”

 

 

3.1.4. Népi gyűjtésből

Nyitra megye.

 

 

2. Sirasd ember, mint uradat,

mint szenvedő Megváltódat. R.

 

3. Templom kárpitja megrepedt,

a föld színe megremegett. R.

 

4. Nap, hold is gyászba öltöztek,

csillagok elsötétedtek. R.

 

 

3.1.5. „Popule meus”: verses parafrázis

ÉE 88.

 

1. Én nemzetem, ó én népem,

te ellened mit vétettem?

Tőled halált mért szenvedtem?

immár felelj meg énnékem!

 

2. Én tégedet Egyiptomból

kihoztalak nagy rabságból:

te engemet én hazámból

kivetél a szent városból.

 

3. Én téged nagy méltóságra

emeltelek, királyságra:

te tövissel koronáztál,

bársonyoddal megaláztál.

 

4. Egyiptomból kimentedben

nyílást tettem a tengerben:

te mellemet megnyitottad,

piros vérem kiontottad.

 

5. Én Kánaán dús földére

bevittelek, nagy bőségre:

te Golgota zord hegyére

vittél engem, szenvedésre.

 

6. A pusztában itattalak,

és mannával tápláltalak:

te epével itattál meg,

és ecettel kínáltál meg.

 

7. Én szőlőmbe ültettelek,

szép esőkkel öntöztelek.

jó gyümölcsöt nem termettél,

latrok közé feszítettél.

 

8. Ellenséged én megvertem,

a Fáraót elvesztettem:

te ostorral testem verted,

talpig vérbe elkeverted.

 

9. Én nemzetem, ó én népem!

többet érted mit tehettem?

Teellened mit vétettem?

Felelj immár meg énnekem!

 

10. De ne essél te kétségbe,

bánd meg bűnöd, szállj szívedbe,

könnyezz és térj Istenedhez,

hozzám, te Üdvözítődhöz!

 

 

3.1.6. Szent Bonaventura: In passione Domini 

ÉE 83.

 

1. A megváltó szent kínhalál,

melyben a föld üdvöt talál,

adjon, Urunk, most békülést,

szívünk vágyának enyhülést.

 

2. Éljen szívünkben szüntelen

e gyalázat, e gyötrelem,

keresztfa, lándzsa, vasszögek,

tövisszúrások, sebhelyek!

 

3. Tápláljanak szent titkaid,

ihlessenek vércseppjeid,

lelkünknek mélye teljen el

szenvedésed emlékivel.

 

4. Ó, megfeszített Jézusunk,

egész szívvel fohászkodunk.

Kit eladott a gyűlölet:

tenéked áldás, tisztelet!

 

 

3.1.7. „Salve mundi Salutare”

ÉE 84.

 

1. Jézus, világ Megváltója, üdvözlégy élet adója,

megfeszített Istenfia, szent kereszted szívem hívja.

R. Jézus add, hogy hozzád térjek, veled haljak, veled éljek.

 

2. Általszegve kezed, lábad, átvert tested, roskad, bágyad

mezítelen tépett melled! Ó siratlak, ó ölellek! R.

 

3. Virágoknak szép virága, honnét orcád sárgasága?

Hegyes tövis koronázott, édes orcád vérrel ázott. R.

 

 

3.1.8. „O languens Jesu”

ÉE 85.

 

1. Ó Jézus, Jézus, ó sebzett Jézus, Istennek vérző Fia!

Tűrés példája, szentség formája, ó lelkünk drága díja!

 

2. Ó Jézus, Jézus, ó sebzett Jézus, mennyeknek édessége!

Hogy meghervadtál, jaj, megfonnyadtál, ó lelkünk üdvössége!

 

3. Ó Jézus, Jézus, ó sebzett Jézus ó hívek ékessége!

Ártatlan tűrtél, s minket megnyertél, ó szívünk édessége!

 

4. Ó Jézus, Jézus, ó sebzett Jézus, mit tettél a világért!

Véredet ontod, testedet rontod Ádámnak rossz magváért!

 

5. Ó Jézus, Jézus, ó sebzett Jézus szent tested én kötöztem.

Rút életemmel, rút beszédemmel melledet általdöftem.

 

6. Ó Jézus, Jézus, ó sebzett Jézus, szent tested, ó, én vertem.

szeretvén vétket, rút részegséget, eceted én kevertem.

 

7. Ó Jézus, Jézus, ó sebzett Jézus, szent véred én ontottam.

Szent fejed szúrtam, kezeid fúrtam, életed én rontottam.

 

8. Ó Jézus, Jézus, ó sebzett Jézus, szenvedek véled méltán.

Kínodat szánom, vétkemet bánom, kereszted mellett sírván.

 

 

3.1.9. „Péter Siralma”

ÉE 74.

 

1. Jaj énnekem, jaj szomorú fejemnek!

Ó jaj nekem, szegény bűnös Péternek!

Mert személyét Mesteremnek

megtagadtam, kedvéért egy embernek.      

 

2. Mindentudó Jézus, este megmondtad,

ki szívemnek családságát jól tudtad:

„Péter, magad mire adod?

Isten Fiát háromszor megtagadod!”               

 

3. A kakas-szó hasogatja szívemet,

vádol lelkem, nem találom helyemet,

ítéletre szólít engem,

jaj, égre sem merem vetni szememet.                  

 

4. Az ártatlan Jézust nem felejthetem,

tekintetét szívből ki nem vethetem,

semmiképpen nem tehetem,

hogy az a szem ne vádoljon szüntelen.         

 

5. Amíg élek, ezért sírok hevesen,

kérem Istent, magától el ne vessen,

sőt hogy újra fölemeljen,

és ily bűntől minden embert megmentsen!      

 

 

3.1.10. Faludi Ferenc éneke

ÉE 82.

 

1. Keresztények, sírjatok, mélyen szomorkodjatok,

keseregjen minden szív, aki Jézusához hív.

 

2. Nincsen abban irgalom, hozzád buzgó fájdalom,

aki téged meg nem szán, ó Jézus, a keresztfán.

 

3. Szent testednek sebeit, vérrel folyó kékeit

aki látja, és nem sír, élő hittel az nem bír.

 

4. A kősziklák repednek, nap és hold sötétednek,

minden élő megindul, Csak a bűnös nem búsul.                              

 

5. Szállj szívedbe, sirasd meg, vétkeidet s fontold meg,

hogy az Isten Fia volt, aki érted így megholt.

 

 

3.1.11. Mária-siralom

ÉE 93; vö. EpG 267. sz. és más evangélikus gyűjteményekben is.

 

1. Jaj, áldott méhemnek drága, édes gyümölcse,

szegény árva, bús szívemnek egyetlen reménye!                                

 

2. Ó én Egyszülöttem, ártatlan drága Jézus!

Mi a bűnöd, hogy fán függesz, szelíd, kegyes Krisztus?                   

 

3. Te szent oldaladból bőven foly a piros vér,

bűnös Ádám s minden ember számtalan vétkéért.                              

 

4. Jaj, mind elhagyának, tieid elfutának, mint mezőben

egy virágszált, szintúgy elhagyának…            

 

5. Szánjanak meg téged erdők szép violái,

zokogjanak a hegyeknek zúgó csatornái!      

 

6. Gyászba öltöznek mind a teremtett állatok,

sirat a nap, óhajt a föld, sírnak a csillagok.    

 

7. Könnyem ontom érted, fájdalmas, megtört szívvel,

reád nézvén, téged látván szörnyű sebeiddel. 

 

8. Legyen vége immár keserves panaszomnak,

mivel nincsen megszánója az én siralmamnak. 

 

9. Ne sírj, áldott szent Szűz, bizakodj, s híven várjad:

Fiad, Jézus harmadnapra holtából föltámad! 

 

 

3.1.12. Mária-siralom

ÉE 94.

 

1. Hol vagy édes Jézus? Szerelmes szülöttem!

Ki nélkül már e világon holtig árva lettem.      

 

2. Hol vagy, szemem fénye, tündöklő világa?

elepedett bús szívemnek csendes boldogsága?  

 

3. Mondjátok nékem erdők, hegyek, völgyek:

szülöttemet fölkeresni vajon merre menjek?

 

4. Mutassatok utat, ó, ti olajkertek,

hol megfogták szülöttemet: vele merre mentek?    

 

5. Ti darabos, éles, hegyes, köves utak,

szent fiamnak vércsöppjei követekre hulltak.

 

6. Ó, sírjatok vélem, jó asszony-barátaim,

kik tudjátok e világban az én árvaságim.

 

7. Ó, siralmas szent Szűz, bizalommal várjad:

áldott Fiad harmadnapra holtából feltámad!       

 

 

3.1.13. Mária-siralom

Kájoni 1719: 123. old., népi dallammal.

 

2. Szelíd galamb formán zokog édes Fián,

hogy kereszt oltárán látja végső órán. R:

 

3. Ó keserves Anya, szüzesség leánya,

általverte szíved Fiad nehéz kínja. R.

 

4. Ó keresztény lélek, a te váltságodért

Anya szent Fiával tűr, s szenved éltedért. R.

 

 

3.1.14. Mária-siralom

ÉE 91. 

 

1. A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek nyugodalmat lelkemnek.

Ott talállak, ó szűz Anya, fájdalom közt bágyadozva, tőr veré át lelkedet. 

 

2. Mely gyötrelem volt neked isteni szülöttedet látni szegény jászolban.

S midőn annyi ellenségek romlására esküvének: tőr veré át lelkedet. 

 

3. De midőn ezek felett láttad, mennyit szenvedett, szenvedett az ártatlan;

Láttad őt a Kálvárián, két lator közt a keresztfán: kínodat ki mérje meg!   

 

4. A nap elsötétedett, ennyi kínt nem nézhetett, borzadván rengett a föld.

Sírt, kesergett, gyászolt minden az egész nagy természetben; de gyötrelmed nagyobb volt. 

 

3.1.15. Keresztúti ének

ÉE 695.

2. Halálra ítréltetik értünk az élet Ura,

hogy számtalan bűnünkért mi ne jussunk pokolra.

Egek ura magát kínra, rút halálra

adja a keresztfára!

 

3. Sebes, gyenge vállára keresztfáját fölveszi.

Köszönd, hogy bűn terhétől lelkedet így megmenti.

Ó enyhítsed, könnyebbítsed, ne terheljed

bűnnel Jézus keresztjét!

 

4. A nagy kínzások miatt elfogy minden ereje,

nehéz kereszt súlyától arccal földre esik le.

Jaj, nem szánják, sőt gúnyolják, és rángatják:

ezt a bűnök okozták!

 

5. Nagyobb Jézus gyötrelme, midőn szent anyját látja,

s a Szűz anyai szívét hegyes tőr általjárja,

hogy szent Fiát, az ártatlan, szelíd Bárányt

halálra így hurcolják...

 

6.Látván gonosz kínzói, hogy Jézus elfáradott,

s kereszt viselésére ereje már elfogyott:

Simont kérik, kényszerítik, fenyegetik,

keresztjét hogy hordozza.

 

7. Fáradt, véres szent arcát Veronika meglátja,

szíve rajta megesvén, kendőjét odanyújtja.

Jézus képét rajta hagyja, s visszaadja,

hogy szívében hordozza.

 

8. Földre esik másodszor arccal a szelíd Bárány.

Összezúzza tagjait, folyik a vér orcáján.

Tele teste porral, szennyel, kékségekkel,

fájó, égő sebekkel.

 

9.Jeruzsálem lányait látja könnyes szemmek.

Ne miatta sírjanak, mondja intő beszéddel.

Nagyobb okon: önmagukon, s fiaikon

bűnbánattal sírjanak!

 

10. Földre esik harmadszor, elesettek gyámola.

Az okozza új sebét, ki bűneit halmozza!

Ó ne újítsd, ne szaporítsd, ne súlyosítsd

bűnnel Jézus kínjait!

 

11. Sebeihez ragadott köntösét lerángatják,

tépik róla ruháit, sebeit megújítják.

Kifosztottan, kigúnyoltan, gyalázottan

ott áll Jézus szótalan...

 

12. Kalapácsot ragadva keresztfához szögezik.

Szörnyű nagy fájdalommal teste megfeszíttetik.

Nincsen színe, szédül feje, kihagy szíve,

vérbe borul szent teste.

 

13. Ott függ már a kereszten bűnödért fölfeszítve,

karja feléd kitárva, ölelésre terjesztve.

Szíve eped, szava reked, jaj, mint reszket,

végül meghal éretted.

 

14. Jézus anyja, Mária, fájdalomban elmerül,

midőn halott szent fiát levették a keresztről.

Átölelte, sírt fölötte; bár keserve

minket megtérítene!

 

15. Hegyes tőrnek fájdalma sérti Mária szívét,

midőn sírba helyezik szent Fiának holttestét.

Hol a kincse, ott a szíve: eltemetve;

zokog és sír érette.

 

16. Jézus, aki érettünk föláldoztad életed,

mutasd be szent Atyádnak értünk szenvedésedet,

hogy sebeid, vércseppjeid, gyötrelmeid

minket üdvözítsenek!

 

3.2. Református gyűjteményekből

 

3.2.1. A 22. zsoltár versei

A teljes szöveg, de különösen is a következő versszakok:

 

1. Én Istenem, én erős Istenem, miért hagyál el ennyire engem?

Kiáltásomtól  segedelem nagy távol vagyon.

Én kiáltok tehozzád egész napon, de mégsem felelsz meg, nincs, ki megtartson,

még éjjel sem hallgatok semmi módon ez ínségben.

 

4. Aki lát, minden megcsúfol engemet, száját elvonssza, szól merő mérget,

fejét rázza, hunyorgatja szemét, reám néz szörnyen.

Mondván: ez ember bízott az Istenben, szabadítsa meg azért őtet innen,

ha szereti az Isten néki légyen segítségül.

 

8. Mint cserép, minden erőm elszáradt, száraz nyelvem az ínyemhez ragadt,

porba vetél engem, érzem kínját halál mérgének.

Mert engemet sok ebek körülvettek, gonosz népek ellenem összegyűltek,

kezemet és lábaimat ezek általszúrták.

 

9. Én csontjaimat megolvashatnák, szörnyű szemeket reám fordítnak,

kínomban nem szánnak, de gúnyolnak, űznek csúfságot.

Elosztották egymás közt én ruhámat, és öltözetemre vetettek sorsot,

hogy abból ne metélnének foltokat, osztván részre.

 

10. Azért tőlem, Uram, ne légy messze, ne késsél, életemnek ereje,

kérlek, siess, tekints ínségemre, légy segedelmül!

Mentsd meg életem az éles fegyvertől, védelmezz meg e sok dühös ebektől,

egyedül-voltomat mentsd meg ezektől jóvoltodból!

 

12. Istenfélők, dicsérjétek őtet, Jákob fiai, áldjátok nevét,

Izrael népe, féld e Felséget, mint Istenedet!

Mert nem utálja meg a szegénynek ügyét, és tőle el nem fordítja szent színét,

de ha kiált, meghallgatja kérését nagy kegyesen.

 

16. Minden nemzetek a jövendőben te igazságodat dicséretben

tisztelik, magasztalják szívükben az egész földön.

 

 

3.2.2. A 69. zsoltár versei

Különösen passiós istentisztelethez.

 

1. Úr Isten, segíts és tarts meg engem, mert a vizek szinte lelkemig érnek,

közepén vagyok a sáros mélységnek, amelyben csaknem elsüllyed fejem.

Az árvizek összeütnek rajtam, a kiáltás miatt torkom elrekedt,

én szemeimben megfogyatkoztam, midőn várom a te segedelmedet.

 

2. Én hajam szálánál többen vagynak, akik engemet ok nélkül gyűlölnek,

én ellenségim szertelen erősek, és engem eltörleni akarnak,

noha semmit nem vettem senkitől, de mégis énnékem kell megfizetnem:

nincs, Uram, elrejtve színed elől én bolondságom és minden én vétkem.

 

3.2.3. A 143. zsoltár versei

 

1. Hallgasd meg, Uram, kérésemet, vedd füledbe könyörgésemet

a te ígéreted szerint!

Hallgass meg, és tarts meg engemet te szent igazságod szerint!

 

3. Az ellenség kerget engemet, a földhöz verte életemet,

helyheztetett a setétbe.

Setétségben engem elrejtett, mint halottat sír mélyébe.

 

4. Az én lelkem elkeseredett, sérelem miatt elepedett,

azért, hogy elhagytál engem,

csaknem elszántam életemet, úgy elkeseredett szívem.

 

9. Szabadíts meg ellenségimtől, kik engem kergetnek ok nélkül,

benned vetem reménységem.

Viselj gondot az én ügyemről, kérlek, Uram, ne hagyj engem!

 

További szenvedés-zsoltárok: 13, 28, 35, 38, 40, 43, 55, 70, 88, 109, 142.

A hét bűnbánati zsoltár (az egész hétre): 6, 32, 38, 51, 102, 130, 143

 

 

3.2.4. A 30. zsoltár versei

Nagyszombatra.

 

1. Dicsérlek, Uram tégedet, mert te megtartál engemet,

és kegyesen felemeltél, ellenségimtől megmentél,

és meg nem engedéd azoknak, hogy nyavalyámon vigadjanak.

 

2. Hogy felkiálték tehozzád, nyavalyámat meggyógyítád,

és hogy én csaknem a sírba esném a halál torkába:

ismét feltámasztál engemet, pokoltól megmentéd lelkemet.

 

3. Istenes hívek és szentek, az Úrnak énekeljetek,

áldjátok őtet mindvégig, mert nem haragszik sokáig,

az ember alig gondolhatja, mily hamar elmúlik haragja.

 

4. De az ő kegyelmessége rajtunk megmarad örökre,

néha oly dolgom érkezik, min estre szívem bánkódik,

de reggel, mihelyen felkelek, azonnal víg örömet lelek.

 

 

3.2.5. A 42. zsoltár versei

Nagyszombatra, húsvétra, keresztelés előtt

 

1. Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik,

lelkem úgy óhajt Uramra, és hozzá fohászkodik,

tehozzád, én Istenem, szomjúhozik én lelkem,

vajon színed eleibe mikor jutok, élő Isten?

 

2. Könnyhullatásim énnékem kenyerem éjjel-nappal,

midőn azt kérdik éntőlem: hol Istened kit vártál?

Ezen lelkem kiontom, és házadat óhajtom,

hol a hívek seregében örvendek szép éneklésben.

 

 

3.2.6. Jer, hirdessük mi Urunknak nagy dicső bajvívását

ÖDÉ 22. A „Crux-fidelis” himnusz (lásd Mel/3.5.3) népének-változata. Mivel ott egy kissé megigazított, enyhén modernizált változatot adtunk, itt az eredetit közöljük.

 

 

2.    E világnak Teremtője Ádámon szánakozék,

       Ki almából mikor evék, a halálba béesék,

       Krisztus néki igérteték, Ádám megbátorodék.

 

3.    Így kell vala ennek lenni, lelkünknek idvezülni,

       Mert az ördög csalárdsága minket bűnbe béejte,

       De a Krisztus szent halála minket onnét megmente.

 

4.    Mikor azért az időnek eljöve teljes volta,

       Születék Szűz Máriától, mint az Atya megmondotta,

       E világnak Megváltója, és Megszabadítója.

 

5.    Sír a Jézus kis bölcsőben, feküdvén a jászolban,

       Takargatja Szűz Mária kisded tagját posztóba,

       Kezét-lábát bépolyálván, Betlehem városában.

 

6.    Mikor Jézus immár volna harminchárom esztendős,

       És Atyjának akaratját bétölteni akarná,

       Magát adná a nagy kínra, bűnös nép váltságára.

 

7.    A keresztfán mérget iszik, arcul nyállal pökdösik,

       Testét lándzsával öklelik, és szegekkel szegezik:

       Ő szent vére kifolyamlik, mellyel bűn elmosatik.

 

8.    Ezt mi bűneink érdemlék, hogy Krisztus megkínzaték;

       Mert így fordula el rólunk terhe Isten átkának,

       És így leheténk mi viszont részesi mennyországnak.

 

9.    Bűnös ember, ha ezt hiszed, hogy teérted jött Ő el,

       És teérted ölettetett meg, a halálból támadt fel,

       Te a bűntől és haláltól immár megmenekedtél.

 

10.  Adjunk immár hálát azért az Atya Úr Istennek,

       A mi Megváltó Urunknak és Szentlélek Istennek:

       Dicséret Úr Isten néked, mi kegyes éltetőnknek.

 

                 

3.2.7 Mi keresztyének, vígadjunk

ÖDÉ 23., „nagypéntekre való”. Eredetileg: Keresztyének, vígadozzunk; népének használatra válogatott versszakait közöljük. Graduál-himnuszként a „Vexilla Crucis” dallamára: Mel/3.5.7.

 

 <--1---5---5----4----5-----3---2-----1----,---1---5----5----4---5----7---6----5---,

     Mi   ke- resz- tyé- nek,   ví- gad-  junk,      mert  or-  szá- gol   mi    Ki- rá- lyunk,

 <--5----6---7----8---7----6---5----4----,---6----5---8---5----6----7----6---5----.

     fény- lik  im-  már  a     mi  na- punk,      min    ha- lál- tól    meg- vál-  tat- tunk.

 

2. Mert Krisztus a keresztfára,

Értünk méne nagy halálra,

Azt felvevé szent vállára.

Hogy bűnünknek lenne ára.

 

6. Az Ördögöt is meggyőzné,

A poklokat Ő megtörné,

Az embereket megmenté,

És mennyországba bévivé.

 

7. Úr Jézus Krisztus mi fejünk,

Mi egyetlen egy váltságunk,

Közbenjárónk és mentségünk,

Szószólónk és üdvességünk.

 

 

3.2.8.  Ó ártatlanság Báránya

ÖDÉ 213. RÉ 335.

 

 <X---3---4----4----6-----5----5---4----3---,--3---4---4----6----5---5----4---3---,

        Ó     ár-   tat-  lan-   ság   Bá- rá- nya,       e   vi-  lág-  nak   ki  vagy   á-  ra,

 <X--6----5---6---7----4-----6--5---4---,--5----7----6-----5---4-----3---2---3---.

       meg- tar- tó-  ja,   táp-    lá- ló-  ja,      ál-   dott   légy,    e- gek     Ki- rá- lya!

 

2. Hogy érdemlettük ezt tőled,

hogy miértünk ezt felvégyed?

Hogy szent tested vereséget

szenvedjen, ennyi sérelmet?

 

3. Bár tiszta ártatlanság vagy,

káromlónak is mondanak,

ámde te mégis vesztegelsz,

ily hamis vádra nem felelsz.

 

4. Mivel hogy Isten Fiának

mondod magad, Messiásnak,

káromlónak elneveznek,

nem hisznek téged Istennek.

 

5. Áldott légy ezért, Jézusunk,

édes megváltó Krisztusunk,

fő tanítónk és orvosunk,

megszabadító királyunk!

 

 

3.2.9. Dicsérd, lelkem, Istenedet

ÖDÉ 212. Ré 336. Izaiás 53, 2-7 alapján, ismeretlen 17. századi szerzőtől; dallama: „Jer, temessük el a testet”, vagy: „Mennyből jövök most hozzátok” (de választható helyette más 4 x 8-as himnusz-strófa, például a fenti 3.2.7 vagy 3.2.8. ).

 

 <ô--4---5----4----3---4---5---6---4---,---4---5-----6---7---6----4--5----6----,

       Di-csérd  lel- kem  Is-  te- ne- det,       ki   úgy   sze- re- tett    té- ge- det,

 <ô--4------5-----5--6----5----4----3---2---,--5----6---5-----4----2---4----5---4--.

      hogy   szent    Fi- a    kínt  szen- ve- dett,     é-   ret- ted   meg-  fe- szít-  te- tett.

 

2. Keresztfán bűnödért hala, / ő szent vérével áldoza,

Halál tőréből oldoza, / pokoltól megszabadíta.    

 

3. Mert az Isten Őtet tevé / ki bűnt nem tud vala bűnné,

Hogy mi lennénk Őáltala / az Istennek igazsága. (2Kor. 5:21.)

 

4. Nem volt néki ép formája, / sem szép ékes ábrázatja,

Testét verésekre adta, / gyalázattól el nem vonta. (Ézs. 53:2.)

 

5. Embereknek nem volt kedves, /  de megvetett s gyűlöletes,

Sok kínokkal rettenetes, / szörnyű fájdalmakkal teljes. (Ézs. 53:2.)

 

6. Olyan lett, ki előtt magát / ember elrejti orcáját,

Mert semminek ítéltetett, / csúf beszéddel illettetett.  (Ézs. 53:3.)

 

7. Azt alították jóllehet, / Úrtól méltán megveretett,

Pedig betegségeinket, / viselte ő sérelminket. (Ézs. 53:4.)

 

8. A mi sok álnokságinkért, / megrontatott bűneinkért,

Midőn megostoroztatott, / sebeivel meggyógyított. (Ézs. 53:5.)

 

9. Mi, mint juhok, elszéledtünk, / ki-ki útján eltévedtünk,

Büntetését bűneinknek, / szenvedte nagy vétkeinknek. (Ézs. 53:6.)

 

10. Noha Ő nem cselekedett / semminémű hitlenséget,

Álnokság szájában nem volt, / bűn Benne nem találtatott. (Ézs. 53:9.)

 

11. Mint a bárány, olyanná lett, / mely mészárszékre vitetett,

S mint juh őtet nyírók előtt, / megnémult, szája veszteg lett. (Ézs. 53:7.)

 

12. Érettünk káromoltatott, / és méreggel itattatott,

Szörnyen megostoroztatott, / ruhája sorsra osztatott. (Mt. 27: 26-31, 34, 35.)

 

13. És verejtékezett vérrel, / koronáztatott tövissel,

Feszítteték keresztfára, / nagy felszóval így kiálta:

 

14. Én Istenem, én Istenem! / Miért, hogy elhagyál engem?

Kezedbe ajánlom lelkem, / immár leteszem életem. (Mk. 15:34.)

 

15. A mennyei magas égben, / Istennek dicsőség légyen.

Ki szent Fiát küldé értünk, / hogy Megváltónk lenne nékünk.

 

 

3.2.10. Passió-ének: A mi Urunk, Jézus Krisztus mint szenvede miérettünk

ÖDÉ 207. A 36. zsoltár dallamára. Egy versszakot elhagyva közöljük.

 

1. A mi Urunk, Jézus Krisztus / mint szenvede miérettünk / és feltámada nékünk.

Jer, értsük meg keresztyének, / és Istennek nagy irgalmát, / tekintsük meg jóvoltát.

A bűnnek ő undokságát, / az ördögnek is hatalmát

Pokol keserves kínját, / gondoljuk nehéz igáját:

Adjunk hálát az Istennek / és Megszabadítónknak.

 

2. Megírták Evangélisták: / mint Krisztus, a Júdás által, / szembeszálla halállal.

A Papi fejedelmeknek / harminc ezüstpénz kedvéért / mint eladatik árért.

A fegyveres vitézektől / viteték kötve latroktól

A Kajafás Főpaphoz, / kinél valának begyűlvén

A törvénytudó főnépek / és a megaggott vének.

 

3. Ott őellene egy szívből, / hamis tanúkat állatni / akarnának álnokul.

Ebben függ minden szándékuk, / hogy Krisztust megfeszíthessék / és földről elveszthessék.

Nem találhatnak ellen / semmi erős bizonyságot,

Kinn dühösen zúgódnak / és kiáltják káromlónak,

Halálra méltó bűnösnek, / sok ördöggel teljesnek.

 

4. Ártatlan Krisztus orcáját / némelyek undok nyálakkal / rútítják pökdöséssel.

Némelyek csapdosásokkal / illetik csúf beszédekkel, / sanyargatják vesszőkkel.

Látván e dolgot Szent Péter, / meggyőzetik félelemtől,

Nem szakad el Krisztustól, / kit megtagada háromszor.

Keserves sírást bűnéről, / azután tőn vétkéről.

 

5. Pilátus a Krisztust kérdi: / Mondd meg most nékem, ha te vagy / a zsidóknak Királya?

És semmi bűnt a Krisztusban / halálra valót nem lelvén, / megmosá kezét vízben:

Ártatlan vagyok, ezt mondá, / ez igaz ember vérétől;

Lássátok, mit míveltek! / A község így kiált, mondván:

Az ő vére légyen rajtunk / és a mi fiainkon!

 

6. Megostorozván a Krisztust, / adja vitézek kezébe, / kik kínozák testében.

Azok csúfolák Urunkat, / vetkeztetik ruhájából, / fejét verik nádszállal.

Felfeszíték keresztfára, / keserű mérget ecettel

adának néki innya; / Ruhájával osztozának.

Ezt írák feje fölébe: Ez a zsidók királya.

 

7. Sok bosszúságos rút szókkal, / szidalmazák káromlással, / ezt mondják csúf beszéddel:

Te vagy-é aki elrontod / az Istennek nagy Templomát, / és harmadnap felrakod?

Most segéld meg te magadat, / ha Istennek egy Fia vagy,

S Izrael királya vagy, / szállj alá a keresztfáról,

és mi is hiszünk tenéked, /  oltalmazd meg magadat!

 

8. De lám, a Krisztus szenvedvén, / nagy sötétség mind e földön / támada minden helyen.

Hat órától fogva délest, / mind egész kilenc óráig / éjnek sötétsége lőn.

Akkoron Jézus felszóval / kiálta Atyjához, mondván:

Én Istenem, Istenem, / miért hagytál el engemet?

Hogy ismét Atyját kiáltá, / Szent Lelkét kibocsájtá.

 

9. A Teremtő Krisztus kínját / teremtett állatok látták, / mert ím lőnek nagy csudák:

A Templomnak elrekesztő / tarka kárpitja két részre / hirtelen elszakada;

A föld reszketvén indula, / a kősziklák repedének,

A koporsók nyílának, / és holt Szentek támadának,

Kik a szent Városba menvén / sokaknak jelenének.

 

10. Százados ő szolgáival / és a több néppel egyetemben, / igen rettene, mondván:

Bizony ez, kit megfeszíténk, / az Istennek Fia vala, / de mi nem hittünk abban.

A József a Krisztus testét / szép gyolcsba betakargatá,

S koporsóba fekteté. / Kit Pilátus pecsételni

Parancsola, harmadnapig / katonákkal őriztetni.

 

11. Harmadnapon a Máriák / Krisztust keresik a kertben, / koporsóhoz kimenvén.

Az Angyaltól taníttatnak: / hogy az élőt ne keressék / a több megholtak között.

Ezek onnan visszatérvén, / és Jeruzsálembe menvén

Látták Krisztust jelenvén, / kit imádának rettenvén,

Kiknek Krisztus, ne félnének, / hagyá, hogy megtérének.

 

12. –

13. Az Atya értünk szent Fiát, / a Fiú is önnönmagát / adá, mint váltság árát.

Sem égben, sem pedig földön / nem vala mi bűneinkért / ki eleget tehessen:

Mert a bűnnek undoksága / mi esetünknek rútsága,

Végtelen nagy kínokra / minket kötelezett vala,

Mivelhogy Istent haragra / felindítottuk vala.

 

14. És azért mi Istenünknek / adjunk nagy hálát Atyánknak, / köszönjük a Krisztusnak,

Hogy bűnünket eltörlötte, / és az ördögöt meggyőzte, / Ő Atyját engesztelte.

Szent vérét értünk ontatta, / igazságát ránk ruházta,

Lelkét belénk oltotta, / és magának örökségül

Megszentelt, hogy életünkben / néki szolgáljunk hitből.

    

 

3.2.11. Jer, lássuk az Úr keresztjét

RÉ 440, Losontzi István verse a 42. zsoltár dallamára; válogatott versszakokkal adjuk.

 

1. Jer, lássuk az Úr keresztjét, melyet felvett érettünk,

megszánván embernek vesztét, megfizete helyettünk,

Úr lévén, lett szolgává, mindeneknek csúfjává,

istenségét elrejtette, midőn testünket felvette.

 

7. Mily csoda, buzgó szerelem meghalni barátiért,

de e kegyes Fejedelem meghalt ellenségiért!

Ez lelkünk drága bére, mert Isten Fia vére:

mily drága az az áldozat, mellyel romol a kárhozat.

 

8. Ezért szerzé szent asztalát, hogy e jót előadja,

szenvedését és halálát szemeink előtt hagyja.

A kenyér megtörése, a bornak kitöltése

lelke, teste szenvedését jelenti megöletését.

 

10. Az Úr sebei mi sebünk, halálunk ő halála,

ő érdeme mi érdemünk, részesülés ez nála,

pecsétli ezt az étel, együtt a pohár vétel:

testét midőn hittel esszük, magunk ő testévé tesszük.

 

12. Ha meghaltunk Úr Jézussal, nem illik már vétkeznünk,

feltámadván Úr Krisztussal le kell a bűnt vetkeznünk.

Mint mennyei lakosok, legyünk tiszták s okosok,

mint testének s vendégének szükséges lennünk szenteknek.

 

13. Isten ártatlan Báránya, méltó vagy, hogy végy áldást,

mert érdemed azt kívánja, végy tőlünk hálaadást!

Végy örök dicsőséget, hatalmat, tisztességet,

mert értünk megölettetél, Atyádnak eleget tettél.

 

 

3.2.12. Ti, földnek minden népei

ÖDÉ 208. Dallama: Az Istennek szent angyala. Eredetileg: No, földnek minden népei. Válogatott versszakokkal adjuk.

 

1.  Ti földnek minden népei, égnek dicsőült seregi,

Emberek, s minden állatok, jertek ide, hol kik vagytok!

 

5. Nincsen senki immár sehol, ki az igaz mellé álljon?

Ilyen méltatlan fogságot hogy kell szenvednem kínokat?

 

7. Én barátim, kik voltanak, pártot ütvén elhagytanak,

Saját népem, főpapjaim lettek nékem gyilkosaim.

 

12. Sír énrajtam hegy és a völgy, megindult helyéből a föld,

A kősziklák megrepednek, e haláltól elrettennek.

 

13. A nap és hold engem sirat, nem szenvedheti kínomat,

Orcáját homály befogta, teremtőjét az is szánja.

 

15. Óh, keményszívű emberek, és ti mégis mit míveltek?

Az ég és föld engem mint szán, csak az ember háládatlan.

 

16. Atyám, ne rejtsd el orcádat, hogy nem szánod meg Fiadat?

Ne súlyosítsd ostorodat, inkább könnyebbítsd kínomat.

 

20. Nagy fel-szóval kérlek arra, viselj gondot szent Fiadra,

Nyújtsd ki mennyből kezeidet, néked ajánlom lelkemet.

 

 

3.2.13. Csodálatos nagy bölcsesség.

ÖDÉ 210. Dallam: A pünkösdnek jeles napján. Vö. Kájoni 1719: 107. Válogatott versszakokkal adjuk.

 

1. Csodálatos nagy bölcsesség, / hogy az Isten az emberen

megkönyörült a bűnösön, / dicséret Istennek.

 

4. Fiát az Isten választá, / szeretetből nekünk adá,

ki magát értünk áldozá, / dicséret Istennek.

 

9. Hogy mindent megújítana, / s mit Ádám egykor elronta,

most ismét helyreállítsa, / dicséret Istennek.

 

15. Megverék őt és szaggaták, / leköpdösék és csúfolák,

kegyetlenül ostorozák, / dicséret Istennek.

 

16. A világ minden bűnei, / s érdemlett büntetései

reá zúdultak árjai, / dicséret Istennek.

 

23. Hatalma megtört Sátánnak, / bűnnek, halálnak, s pokloknak,

felderült napja váltságnak, / dicséret Istennek.

 

24. Éljünk Istennel békében, / Mi Atyánknak szerelmében,

Kik vagyunk már kegyelmében, / dicséret Istennek.

 

29. Krisztussal együtt meghaltunk, / Együtt vele megfeszültünk,

Hogy együtt vele már éljünk, / Dicséret Istennek.

 

30. Az ő halála ereje, / Immár elhatott lelkünkre,

Diadalmunk hogy így lenne, / Dicséret Istennek.

 

31. Feltámadása Krisztusnak, / Élesztése lőn holtaknak,

És szabadság a híveknek, / Dicséret Istennek.

 

32. Mert meghozá életünket, / Megigazíta bennünket,

És feltámasztá lelkünket, / Dicséret Istennek.

 

33. Igazsága és élete,  / Minden érdeme, ereje,

Elhatott természetünkre, / Dicséret Istennek.

 

34. Uralkodó bűn nincs bennünk, / Haláltól hát már ne féljünk,

Mert nincs fullánkja, jól tudjuk, / Dicséret Istennek.

 

 

3.2.14. Jézus, Istennek Báránya

RÉ 339, régi lengyel ének.

 

1. Jézus, Istennek Báránya, kínjaidat ég s föld szánja,

a nap, a nap sötétté változik,

a föld, a föld reng és ingadozik.

 

2. Hegyek, halmok süllyedeznek, a kősziklák repedeznek,

holtak, holtak sírból feltámadnak,

a szent, a szent városban jelt adnak.

 

3. Íme, a templom kárpitja kettéhasad, és megnyitja

helyét,  helyét a szentek szentének,

jelét, jelét Jehova frigyének.

 

4. Mind ezekből, ó, mit értsünk? És szívünkbe vajh’ mit véssünk?

Isten, Isten végtelen kegyelmét,

hozzánk, hozzánk csuda nagy szerelmét.

 

5. Fiát a szeretet Atyja kereszt kínjaira adja,

értünk, értünk hogy eleget tégyen,

urunk, urunk s üdvözítőnk légyen.

 

6. Köztünk van a Szentek Szentje: a híveknek ezt jelentse

az ép, az ép kárpit hasadása,

földig, földig kettéhasadása.

 

7. Jézus, ki értünk szenvedtél, hogy éljünk, halálra mentél:

néked, néked szívből hálát adunk,

holtig, holtig híveid maradunk.

 

 

3.2.15. Verses lamentáció-responzóriumok népének-változata

ÖDÉ 211. A „Parancsolá az Augusztus császár” dallamára (vö. RMDT I. 44.). A responzóriumokat a lamentáció-olvasmányok egyes szakaszainak végén énekelték (vö. Off/1.1.4; 2.1.4; 3.1.4!), ennek megfelelően tagoltuk kisebb szakaszokra, megjelölve a latin alapszöveg incipitjeit is. Természetesen részletekben, különféle válogatásban, összeállításban is használhatók népénekként az adott istentisztelet tartalmának megfelelően. Dallam gyanánt vehetjük a fenti offícium-helynél kottázott variánst is (= ÉE 815).

 

(Nagycsütörtök: In monte Oliveti)

 <X--4---5---4---4--:--5---5--™6---7---6---7----,--8--7--X6---5--:--4---3-----4----5----6-----5--,

       Ma-gas he- gyén   ím az   O- laj- fák- nak,       i-mád-sá-got     tet- tem  szent   A- tyám- nak:

 <X--6-----5---4---4--:--6--5---4---3--A2---1---,---4----5---4---4--:--5--™6----7----6---5----4-. 

     Hogy-  ha  vol- na     le- het-sé- ge   an- nak,      ször-nyű-sé- ge     tá- voz-  zék   kí- nom- nak.

 

2. Bár a lélek készen a halálra,  / de a testnek nagy a gyarlósága,

Atyám, legyen te szent akaratod, / teljesüljön minden kívánságod.

 

3. Fejenként itt azért virrasszatok, / és szüntelen ti imádkozzatok:

Én Atyámhoz felfohászkodjatok, / kísértésbe, hogy ti ne jussatok.

 

(Tristis est anima mea)

4. Az én lelkem nagy szomorúsággal / teljes, míglen vívok a halállal,

teljesítvén Atyám akaratát, / keresztfának vállalva nagy kínját.

 

5. Legyetek itt velem, vigyázzatok, / a sereget majdan meglátjátok;

Körülvesznek engem, mint egy latrot, / s ti fejenként engem mind elhagytok.

 

6. Én pediglen megyek a halálra, / Szent Atyámnak kedves áldozatra.

A megromlott népnek váltságára, / a híveknek nagy boldogságára.

 

(Ecce vidimus eum)

7. Íme látjuk mostan ő személyét: / megcsúfoltan minden dicsőségét,

Ékessége nem lőn miközöttünk, / becsülete nem vala mitőlünk.

 

8. Ő az, aki bűnünket elvette, / miérettünk egyedül szenvede,

Ki a mennyből Atyjától lejöve, / s kit a népe semmire becsüle.

 

9. Miérettünk megsebesítteték, / betegségünk Tőle viselteték,

Mi számtalan bűnünkért vereték, / halálával bűnünk elmosaték.

 

(Nagypéntek: Omnes amici mei derelinquerunt)

10. Mind fejenként, kik velem valának, / barátaim engem elhagyának,

Tanítványim tőlem távozának, / a csalárdok reám támadának.

 

11. Nagy hirtelen engem elárula, / tanítványom, kit szeretek vala,

Aki nékem fő sáfárom vala, / főemberek kezébe ő ada.

 

12. Üldözőim engem megcsúfoltak, / rettenetes szemmel rámtámadtak,

Nagy kegyetlen verésekkel vervén, / káromlással rajtam csak nevetvén.

 

13. Én keserves nagy kínvallásomban, / szenvedtemben való szomjúságban

Itatának engemet ecettel, / etetének keserű méreggel.

 

(Velum templi scissum est)

14. Mikor Jézus keresztfán függ vala, / megszakada a templom kárpitja,

A kősziklák meghasadozának, / a sírboltok megnyilatkozának,

 

15. A jobb lator a kereszten függvén, / bűne szerint méltán ítéltetvén,

Úr Jézushoz felszóval kiálta, / ilyen szóval imádkozik vala:

 

16. Menvén Uram, a te országodba, / szent Atyádhoz, magas mennyországba,

Rólam, kérlek, légy emlékezetben, / híveidnek szerzett dicsőségben.

 

17. Az irgalmas Jézus nem kegyetlen, / bizonyítja ilyen beszédekben,

A latornak ígéri kegyesen: / velem leszel még ma az egekben.

 

(Vinea mea electa)

18. Én tenéked, kiválasztott szőlőm, / gyökeredet nagy jó helyen szerzém,

Azt jó időkorban elplántálám, / állapotod nagy jó helyen hagyám.

 

19. Te pediglen hamar elváltozál, / és nagy keserűségre fordulál,

Mert magadban igen meghasonlál, / és semmi hasznot nékem nem hozál.

 

20. Lám, én benned sokat serénykedém, / mégis benned én megfeszíttetém,

Magas fára így felemeltetém, / ezt tetőled bűntelen szenvedém.

 

 

3.1. Evangélikus gyűjteményekből

 

3.3.1. „Laus tibi Christe qui pateris”

ÉE 199; vö. föntebb katolikus gyűjteményekből: 3.1.2.

 

<X---4---4---4---4-----5-----4----3---3---2----1----0---,

   1.     Di- cső- í-  tünk   Krisz-tus,   a-   ki  szen- ved-  tél,

<X---4---4-----4----4----5----3----5----6----5----4---,

           és meg-   vál-  tást  bűn- ből    így szer- zet-   tél,

<X---4---4-----4---4---7---4------5---4---3-----,

          ki- rály   vagy  és  Úr vagy     ö- rök-  re,

<X--4----4-----4---4---5----3---4---2----1---:--3r---5----6---5-----4----3----4----.

         te-  kints  szán-va  min- den bű- nös-  re,       U- runk,   ir- gal-  mazz  ne-  künk!

 

2. Szűz Mária drága, tiszta virága,

kegyelemnek áldott nagy Királya

vétkeinkért halt a kereszten,

hogy örök Megváltónk ő legyen: Urunk, irgalmazz nekünk!

 

 

3.3.2. „O Lamm Gottes unschuldig”

EÉ 188, RÉ 184. 

 

Krisztus, ártatlan Bárány, ki miértünk megholtál,

A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál.

*Viselvén bűneinket, megváltottál minket

Irgalmazz nékünk, ó Jézus, ó Jézus!

 

(2. versszak ugyanez a következő végződéssel: Hallgass meg minket, Ó Jézus!)

(3. versszak ugyanez a következő végződéssel: Adj békességet, Ó Jézus!)

 

RÉ-ben erős dallamváltozattal és a következő szöveggel:

* Hordozván bűneinket, te váltottál meg minket:

Irgalmazz nékünk, Ó Jézus!

 

Fordítása a „Bicinia Sacra” (Egyházzenei Füzetek III/13; Budapest, 2000) szerint:

Ártatlan Bárány, Krisztus, ki keresztfán meghaltál,

a szörnyű kínok között nagy engedelmes voltál,

sok bűnünket viselvén a pokloktól megmentél:

irgalmazz nékünk, Krisztus!

 

 

3.3.3. „O Haupt voll Blut und Wunden”

RÉ 341; EÉ 198; vö. ÉE 86.

 

Fordítása a Zöngedező Mennyei Kar alapján:

1. Ó Fő, telve sebekkel és nagy fájdalmakkal,

megszúrva tövisekkel, e csúf koronával,

ki voltál egykor ékes, és dicsőn fénylettél,

most durván meggyalázott: ó Fő, dicsértessél!

 

2. Ó Uram, mit szenvedtél, az mind én terhem volt,

énértem megfizettél, miattam lettél holt,

ím itt állok előtted, ki halált érdemlek,

ó nézz reám, mint régen, így életet lelek.

 

3. Ó ismerj meg, jó Pásztor, és fogjad pártomat,

vallom, hogy tőled kaptam én minden javamat.

Mert eljöttem tehozzád, kérlek, meg ne utálj,

tetőled el nem válok, míg eljő a halál.

 

EÉ 198 fordítása szerint:

1. Ó Krisztusfő, sok sebbel meggyötrött, vérező,

te szúró tövisekkel megkoronázott Fő,

fény, dicsőség volt részed, most gúnyt űznek veled.

Megcsúfolt és lenézett szent Fő, köszöntelek.

 

2. E gyötrelem, gyalázat mind énmiattam ért,

hogy tartozásom vállald, megfizess vétkemért,

ki haragot érdemlek, itt állok én, szegény,

Megváltóm, add kegyelmed, hogy el ne vesszek én.

 

RÉ 341 fordítása szerint:

Ó Krisztusfő, te zúzott, te véres szenvedő,

te tövis-koszorúzott, kigúnyolt, drága Fő.

Ki szépség tükre voltál, ékes, csodás, remek,

de most megcsúfolódtál: szent Fő, köszöntelek.

 

Mind, ami kín s ütés ért, magam hoztam reád,

Uram, e szenvedésért lelkemben ég a vád,

feddő szót érdemelve itt állok én, szegény,

s kérlek, lelked kegyelme sugározzék felém.

 

ÉE 86 a korál nyomán:

1. Szent arcod ékessége, jaj, hol van, Jézusom?

És hol van szemed fénye? Elrejti fájdalom.

Nincs benned semmi épség, ott haldokolsz a fán,

és tested csupa kékség az ütlegek nyomán.

 

2. Mint áldozati bárány, ha oltárra kerül,

te véred ontod némán, az Írás teljesül.

Ó szánj meg, Uram, nézd el sok balgaságomat,

megvallom szájjal, szívvel, hogy Isten Fia vagy!

 

 

3.3.4. „Herzliebster Jesu was hast du verbrochen” 

ÉE 198, rövidítve; vö. RÉ 340, eltérő fordításban.

 

1. Ó, drága Jézus, vajon mit vétettél,

ilyen keményen, hogy megítéltettél?

Mi bűnt találtak benned, és mi vétket,

kik elítéltek?

 

2. Megostoroztak, szent arcodba vágnak,

szúró tövissel gúnyból koronáznak.

S te keresztfádon tűrsz, míg őket áldod,

kínt, szomjúságot.

 

3. Én, én okoztam minden szenvedésed,

bűneim vittek keresztfára téged.

Mindezt, mit, Jézus, eltűrtél helyettem,

én érdemlettem.

 

4. Ily büntetésre álmélkodva nézünk:

Pásztorunk szenved juhaiért, értünk.

És mert szolgái adósságba estek,

az Úr fizet meg.

 

5. Ég, föld Királya, kit Úrnak vall minden,

mint adjon hálát irgalmadért szívem?

Nincs elég drága, mit neked adhatnék,

kincs és ajándék!

 

 

3.3.5. „Nagyheti himnusz”

ÚZMK Nr. 163.

 

<---7---6----5----6-:---4--5----6----7----,---7----7----4---4--:---2----4--3----2----,

        Ke- resz- té- nyek,   vi-ga- doz- zunk,      mert   or-  szá- gol     mi    Ki- rá- lyunk,

<---2-----5---5----4---:--6---7----5---4---,--7---6---5---4---:---5----32---1--0----.

        fény-  lik   im-  már     a    mi   Na- punk:   a    ha- lál- tól      meg-  vál-  ta- tunk.

 

2. Mert a Krisztus keresztfára értünk méne nagy halálra,

hogy bűnünknek lenne ára, azt felvevé szent vállára.

 

3. A keresztre feszítteték, vas-szegekkel szegezteték,

vad lándzsával öklelteték, és méreggel itattaték.

 

3. Ezt az Írás rég megmondta, hogy Krisztus fán országlana,

rajta halált megrontaná, ördöggel a bajt megvívná.

 

4. Az ördögöt ott meggyőzi, a poklokat így megtöri,

embereket Ő megmenti, mennyországba bevezeti.

 

5. Jézus Krisztus, a mi urunk, mi egyetlen egy váltságunk,

közbenjárónk és mentségünk, szószólónk és üdvösségünk.

 

 

4. Húsvét (vigília és vasárnap)

NB. Az alábbiakban nem az egész húsvéti idő énekanyagát tekintjük át, hanem csak magára az ünnepnapra ajánlott énekeket.

 

4.1. Katolikus gyűjteményekből

 

4.1.1. „Salve festa dies”

ÉE 97; dallam: Tündöklő fényeknek.

 

1. Üdvözlégy, fényes Nap, tiszteletre méltó,

melyen az Úr Krisztus legyőzi a poklot,

s ki a Fán függött, győztesen országol,

most minden teremtmény őelőtte hódol.   

 

2. Az újjászülető természet hirdeti:

Krisztussal visszatér mindenbe az élet,

a győzedelmes Krisztust, az Alkotót

zöld erdők, ligetek, s virágok ünneplik. (R. Üdvözlégy…)     

 

3. Alvilág leláncolt foglyait feloldja,

s mind, ami lent hevert, a magasba hívja,

számtalan népek tömlöce megnyílik,

s az égbe fölmenőt szabadok követik. (R. Üdvözlégy...)    

 

 

4.1.2. Christus surrexit

ÉE 98.

 

1. Krisztus feltámada / mind ő nagy kínjából,

ezen mi is örüljünk, / Krisztus legyen reményünk, / kirjelejszon.    

       

2. Ó kegyes Mária, / mennyei szép rózsa,

kérjed, hogy szent Szülötted / üdvözítse lelkünket, / kirjelejszon. 

 

 

4.1.3. Surrexit Christus hodie

ÉE 99.

              

1. Föltámadt Krisztus e napon.   R) Alleluja, hála légyen az Istennek.     3. Értünk halált ki szenvedett. R.   5. Mennek a szent nők sírjához. R.   7. Fényes szép angyalt látnak ott, R.   9. Ti félénk asszony-emberek R. 11. Tudják meg az apostolok, R. 13. Megjelent ő szent Anyjának R. 15. Megjelent aztán Péternek, R. 17. Húsvéti boldog lélekkel, R. 19. Dicsőség Szentháromságnak, R.

2. Hogy minden ember vigadjon.     R) Alleluja, hála légyen az Istennek.      4. S megváltott minden lelkeket. R.    6. Kenetet visznek Krisztushoz. R.    8. S hallának boldog szózatot. R.   10. Galileába menjetek! R.   12. Hogy az Úr él, s feltámadott. R.   14. Kesergő szent Magdolnának. R.   16. Megjelent majd a híveknek. R.   18. Dicsérjük Istent énekkel. R.   20. Adjunk ma hálát Urunknak. R.

                                                               

 

4.1.4. Úr Krisztus feltámadott

ÉE 103.

 

1. Úr Krisztus feltámadott, ránk malasztja áradott,

szent vérének hullása lőn pokolnak romlása.

R) Megváltotta Isten mind e világot szent halálával. 

 

2. Első Ádám vétkezett, mindnyájunkat megsebzett,

de a kegyes Úristen könyörült az emberen. R.

 

3. Új Ádám lett szent Fia, életünket újítja,

poklok zárját megtöri, rabságunkat elveszi. R.

 

4. Méltó azért vigadni, Húsvét titkát dicsérni,

éljünk az új életnek, adjunk hálát Istennek. R.

 

 

4.1.5. Krisztus, az Úr feltámadott

ÉE 104.

 

1. Krisztus, az Úr feltámadott, alleluja, alleluja,

reményt minékünk így adott, alle-, alleluja.    

 

2. Hogy mi is mind feltámadunk, alleluja, alleluja,

dicsőségébe eljutunk, alle-, alleluja.  

 

3. Feltámadása Krisztusnak alleluja, alleluja,

romlása lőn a pokloknak, alle-, alleluja.   

 

4. Maradjon mindig ő velünk, alleluja, alleluja,

kiben megújult életünk, alle-, alleluja.   

 

5. Éljünk azért az Istennek, alleluja, alleluja,

Atya, Fiú, Szentléleknek, alle-, alleluja.   

 

Korábbi szövegváltozata (Kis Magyar Uzuális: 53.)

1. Az Úr Krisztus feltámada, alleluja, alleluja,

reménységet nekünk ada, alle-, alleluja.

 

2. Hogy mi is mind feltámadunk, alleluja, alleluja,

és ővéle uralkodunk, alle-, alleluja.

 

3. Feltámadása Uruknak, alleluja, alleluja,

romlása lőn a pokloknak, alle-, alleluja.

 

4. Éljünk immár a Krisztusban, alleluja, alleluja,

örvendezzünk mi Urunkban, alle-, alleluja.

 

5. Dicsőség az egy Istennek, alleluja, alleluja,

Atya-, Fiú-, Szentléleknek, alle-, alleluja.

 

 

4.1.6. Feltámadt már dicsőségben

ÉE 105.

 

1. Feltámadt már dicsőségben az Isten szent Fia.

Örvendez már győzelmében világ Megváltója.

R) Érettünk vállalt sebhelyek már dicsőségben fénylenek. Alle-, alleluja.   

 

2. A kereszten oldalából vér és víz áradott,

e forrásból a világnak új élet támadott. R.

 

3. Várja immár fenn a mennyben Atyjánál székhelye,

váltságunk lett kínhalála, közbenjár érdeme. R.

 

 

4.1.7. „O filii et filiae”

ÉE 109.

 

1. Ó ifjak, lányok, gyermekek, az angyalszóból értsetek:

feltámadt Krisztus értetek, alleluja.

R) Alleluja, alleluja, alleluja.  

 

2. Itt áll az Úr most köztetek: „Békesség, már ne féljetek!

Én vagyok, bennem higgyetek!” Alleluja. R.

 

3. Ezen a szent-szent ünnepen ujjongva csengő éneken

Urunkat áldjuk szüntelen, alleluja.  R.

 

4. Illő, mert ily jót tett velünk, átadva néki hű szívünk,

Istennek hálát zengenünk, alleluja. R.

 

 

4.2. Református gyűjteményekből

 

4.2.1. A 16. zsoltár részlete

 

1. Tarts meg engemet, ó én Istenem, mert reménységem vetem csak tebenned.

Azért az Úrnak mondjad ezt lelkem: Én Uram vagy te, örvendezek tenéked.

E kívül nem kérkedhetem semmivel, hogy néked használhatnék, jó tétemmel.

 

5. Öröme vagyon szívemnek ezen, örvendez lelkem és megnyugszik testem:

noha a sírban fekvése leszen, de azt szívemben nyilván én elhiszem:

a koporsóban nem hagyod szentedet, de rothadás ellen megmented őtet.

 

6. Az életre nekem utat mutat, mely életben van az örök boldogság,

hol szent színednek gyönyörű voltát láttatod, mely nagy öröm és vigasság.

Nagy dicsőséged, jobbod erőssége örökké megmarad, soha nincs vége.

 

 

4.2.2. A 40. zsoltár versei

 

1. Várván vártam a felséges Urat, és íme, hozzám fordula,

kegyelmesen meghallgata, és rajtam megmutatá jó voltát.

Kivőn a mély veremből, és a sáros fertőből,

és én lábaimat szép egyenes kőre el-felhelyeztette, vezérlvén utamat.

 

4. Égő áldozat nincsen kedvedben, a bűnért valók sem kellők.

Akkor mondom: ím eljövök, rólam írás van a törvénykönyvben:

hogy akaratod tegyem, én kegyelmes Istenem,

a te törvényedben gyönyörködik lelkem, és örvendez szívem a te szent igédben.

 

 

4.2.3. A 99. zsoltár versei („Dominus regnavit”)

 

Az Úr országol, és regnál nagy jól, / a nép megrémül, hogy ő ott fenn ül

a Kérubimon, ki előtt nagyon / félnek és rettegnek e földön mindenek.

 

2. Nagy az Úr Isten ő erejében. / A Sion hegyen minden népeken

vagyon hatalma, minden őt áldja, / mert nagy az ő neve, és dicső szentsége.

 

 

4.2.4. A 107. zsoltár versei

 

1. Dicsérjétek az Urat, mert nagy ő jóvolta, / és örökké megmarad az ő nagy irgalma,

akik megváltattak őáltala kegyesen, / kíntól megtartattak, őtet dicsérjék híven.

 

5. Hogy a szomjú lelkeket megitatá vízzel, / és mind az éhezőket bétölté étellel,

kik a nagy setétben fogságban hevertenek, / halálos ínségben, nagy vasakat viseltek.

 

7. De hogy ő szükségükben kiálták az Urat, / megmenté őket menten, viselvén gondjukat,

ő nagy hatalmából fölbontá kötelüket, / halál árnyékából el-kibocsátá őket.

 

 

4.2.5. A 114. (húsvéti) zsoltár versei

Vö. In exitu Israel.

 

1. Hogy Izráel kijött Egyiptomból az idegen népnek országából,

megtére Jákob háza,

Júdát az Isten magának szentelé, az Izráelt országul fölvevé,

Ő lőn nekie Ura.

 

2. A tenger ezt látván hátra álla, a Jordán vize visszafordula,

mind hátra sietének.

a hegyek szökdöstek, mint a kosok, és a halmok, mint a juhbárányok,

magasan szökdösének.

 

3. Mi lelt téged, tenger, mit térsz hátra? Mi lelt téged Jordán, ki űz vissza,

hogy elszaladsz ily igen?

Mit szöktetek hegyek, mint báránykák, és ti, halmok, mint a kis juhocskák,

mért szöktök ilyen fennen?

 

4. Az Úrnak haragos színe előtt, Jákob Istene haragja előtt

mind e föld megrettenjen,

ki a kősziklát tóvízzé teszi, forrásnak útját kőben repeszti

hatalmas erejében.

  

 

4.2.6. A 118. zsoltár versei

Vö.” Haec est dies”.

 

1. Adjatok hálákat az Úrnak, mert nagy az ő kegyessége,

és nagy volta szent irgalmának megmarad most és örökre.

Izráel, bátorsággal mondjad, hogy megáll kegyelmessége,

irgalmas voltáról azt valljad, hogy megmarad mindörökre.

 

11. A kő, amit a házépítők ítéltek megvetendőnek,

azt épületbe helyezteték, lőn feje a szegeletnek,

ez pedig az Úr Istentől lett, aki ezt ígyen rendelte,

e dolognak szemeink előtt csudálatos hossza-vége.

 

12. E jeles napot őmagának készítette az Úr Isten,

azért e nap jelenvoltának vigadva minden örvendjen!

Kérlek, Uram, hogy megőrizzed e te Sionodat mostan,

bírjad és szerencséssé tégyed mindennémű dolgában.

 

13. Áldott, aki az Úr nevében eljöve nagy dicsőséggel,

áldunk, dicsérünk egyetemben az Úrnak háza-népével!

Adjatok hálát e nagy Úrnak, mert nagy az ő kegyessége,

és nagy volta szent irgalmának megmarad most és örökre.

 

 

4.2.7. A 138. zsoltár versei

Vö. „Resurrexi et adhuc tecum sum".

 

1. Uram, te megvizsgálsz engem, megismersz mindent énbennem,

vagy állok, ülök, vagy megyek, mind tudod, amit művelek,

valamit gondolok szívemben, te azt mind jól érted messzünnen.

 

2. Vagy jártok-kelek, vagy fekszem, te mindenütt vagy körülem,

jól látod minden utamat, érted minden dolgaimat,

egy szó sem jő az én nyelvemre, mit előbb ne tudtál volna te.

 

3. Köröskörül rajtam minden Tőled vagyon teremtvén,

reám bocsátád kezedet, felülmúlja értelmemet,

bölcsességed meg nem foghatom, dolgaidon álmélkodom.

 

6. Mondék: talán setétséggel bétakarózhatom éjjel,

az sem lenne használatos, mert még az éj is világos,

mely körülem annyira fénylik, hogy nékem fényes napnak látszik.

 

Továbbá a 21, 27, 47, 97, 116, 137, 145, 150. zsoltárok

  

 

4.2.8 Húsvéti himnusz (Aurora lucis rutilat): Fénylik a Nap fényességgel

ÖDÉ 25., „Húsvéti ünnepi himnusz”. Az „Új világosság jelenék” dallamára.    

 

 <--1----5---5--4----5---3-----2---1---,--1----5---5----4-----5----7---6----5--,

         Fény -lik   a nap   fé- nyes- ség- gel,    zeng  az  ég   nagy    di-  csé- ret- tel,

 <--5---6---7---8---7---6---5----4----,---6----5---8----5---6---7----6----5---.

      E    vi- lág   ö-  rül   ö- röm- mel,         or-   dít   po-  kol  ret- te-  gés-  sel.

 

2. Mert Király Krisztus ereje, / halálnak mérgét meggyőzte

Pokol torkát bérekeszté, / minket nagy kíntól megmente.

 

3. Koporsóba temetteték, / vitézektől őrizteték,

Hatalomban dicsekedék, / halál tőle győzetteték.

 

4. Megmente immár a kíntól, / pokolbéli ostromlónktól,

Mert feltámadt a halálból, / mint mondaték az angyaltól.

 

5. Meghalt vala bűneinkért, / feltámadt igazságunkért,

Hogy mi egyetemben véle, / támadjunk örök életre.

 

6. E húsvéti ünnepekben / vígadozzunk örömünkben,

Mert a Krisztus nagy örömben / feltámadt dicsőült testben.

 

7. Te, kegyelmes Király, minket / bírjál és a mi szívüinket,

Adjad nékünk Szentlelkedet, / hogy dicsérhessünk tégedet.

 

8. Kérünk ily nagy örömünkben, / e húsvéti ünnepekben,

Oltalmazz az ellenségtől, / lelki, s testi nagy veszélytől.

 

9. Hálákat adunk tenéked, / mert mitőlünk ezt érdemled,

Mint ki halálból felkeltél, / s minket azzal felélesztél.

 

 

4.2.9 Más húsvéti himnusz (Chorus novae Jerusalem): Keresztyéneknek serege

ÖDÉ 27. Dallama, mint az előzőé (Fénylik a nap).

 

1. Keresztyéneknek serege, / húsvét ünnepét dicsérje,

Esztendőnként énekelvén, / nagy felszóval örvendezvén.

 

2. Ő győzhetetlen Oroszlán / mert a Sárkányt, ki a Sátán,

a halálból feltámadván, / legyőzé, fejét megrontván.

 

3. Fennáll Krisztus nagy hatalma, / míg eljő ítélet napja,

Akkor is azt kimutatja: / a holtakat feltámasztja.

 

4. Pokolnak kegyetlen torka, / sok foglyokat elnyelt vala,

kiket kivált szent halála, / s őket magának foglalja.

 

5. Mostan immár uralkodik, / hatalmában dicsekedik,

Földet, mennyet eggyé tévén, / s nékünk örömet készítvén.

 

6. Azért őtet, jer mindnyájan / áldjuk, s magasztaljuk vígan,

Kérjük őt nagy bíztonságba’, / vigyen be szent országába.

 

7. Örökkévaló dicsőség, / földön, mennyen nagy tisztesség,

Mindentől néki adassék, / mint Megváltó, imádtassék.

 

 

4.2.10. Más húsvéti himnusz (Vita sanctorum): Szenteknek te vagy

ÖDÉ 29. Dallama: Tökéletes volt (RÉ 209). Vö. RMDT I. 87.

 

1. Szenteknek te vagy Krisztus ékessége, / és a keresztyéneknek reménysége.

Mert az ördögnek fejedelemsége, / elvesze mérge.

 

2. Oltalmazd, Urunk, szolgáid kegyesen, / s kérünk, megtartsad e szent ünnepekben,

Hogy győzedelmed nagy ellenségeden / áldjuk kedvesen.

 

3. Ez a húsvétnak győzedelmes napja, / mellyen a Krisztus a halált csúfolja,

Feltámadt testét mennyben mutogatja, / szépségben tartja.

 

4. Mint Király, immár mennyeknek magasán, / királyi székben ül az Atya jobbján,

Honnét majd eljő ítélni igazán / mindent ezután.

 

5. Kérünk tégedet, áldott Fiú Isten, / Szentlelked által lakozzál szívünkben,

Hogy bátran akkor a megújult testben / álljunk elődben.

 

6. Engedd ezt nékünk, szent Atya Úr Isten, / és megszentelő Szentlélek Úr Isten,

Kikkel országol Krisztus egyetemben / minden időben.                                    

 

 

4.2.11. Péczeli Király Imre éneke

ÖDÉ 226., RÉ 350. szerint. Vö. RMDT II. 237.

 

1. Feltámadt a mi életünk, vígan méltó énekelnünk, Úr Krisztust dicsérnünk.

E szent napon is áldanunk, angyalokkal őt imádnunk, mint Urunkat, félnünk.

Mert őt magasztalják nap, hold, s égi seregek, a mennyei szentek.

 

2. A földben minden gyökerek, fáknak bimbói terjednek, mezők megzöldülnek.

Ég madarai zengenek, fákon vígan énekelnek, szárnyukon repdesnek.

Minden illatozó füvek gyönyörködtetnek, dicséretre intnek.

 

3. Mert feltámadt ő igazán, angyala jelenté nyilván koporsónak jobbján.

Tanítványival vigadván megjelent Galileában, Pétert vigasztalván:

örvendj te, ki voltál gyakran bűnért sírásban, alázatosságban.

 

4. Dicséret a nagy Istennek, életet ki nyert népének, a bűnös embernek.

Őt részeltetvén egeknek gyönyörűségében minden lakóhelyinek.

Lelki javaival népét meglátogatja, megtérését várja.

 

 

4.2.12. „Ünnepi fohászkodás”

ÖDÉ 227. RÉ 186. Vö. RMDT I. 176.

 

E Húsvét ünnepében, e Húsvét ünnepében, dicsérjük Istent szívvel,

Ki értünk meghalt Fiát, ki értünk meghalt Fiát feltámasztotta testben.

Ennek örül Föld, Tenger és a Menny víg kedvében

Minden élő állatok sok rendben,

Kik égben-földön vannak sok részben,

Fák, füvek és virágok, újulnak örömben.

 

 

4.2.13. Emlékezzünk ez napon

RÉ 351. Az 1, 4-6. vers a nagyhétre is illik.

 

 <--7-----7---4-----4----7----8---7---,---6---7-----8-----7---6---5---4---,

         Em -   lé-  kez-  zünk  ez    na- pon      U- runk-  nak     ha-  lá-  lá-  ról,

 <--7--6---5----4---2---5---4--?--4---5---4---3----5---5---4--,--44---2----3-----11---00---.

      és fel-  tá-  ma- dá- sá- ról,     né-  ki   ad-ván    há- lá- kat:     Ir-  gal- mazz    né- künk!

 

2. A Krisztus feltámada nékünk üdvösségünkre,

és feltámadásával nékünk hoza életet: Irgalmazz nékünk!

 

3. Ezen mi mind örüljünk, az Úr Istent dicsérjük,

és adjunk nagy hálákat édes Üdvözítőnknek: Irgalmazz nékünk.

 

4. Krisztus nékünk adaték, igaz húsvéti bárány,

ki elmosá vérével e világnak bűneit: Irgalmazz nékünk!

 

5. Krisztus nagy kínt szenvede, és eltörlé a halált

dicső győzedelmével nékünk üdvösségünkre: Irgalmazz nékünk!

 

6. Hála légyen tenéked, mi édes Üdvözítőnk,

hogy minket megmentettél minden ellenséginktől: Irgalmazz nékünk!

 

7. Adjad te Szentlelkedet, hogy ezeket hihessük,

és vallhassuk örökké mindeneknek előtte: Irgalmazz nékünk!

 

8. Adjad, hogy feltámadjunk mi is minden bűnünkből, 

és járhassunk előtted új életben örökké: Irgalmazz nékünk!

  

 

4.2.14. Batizi András éneke

RÉ 352; válogatott versszakok.

 

1. Krisztus ím feltámada, / nékünk örömet ada.

Vére reánk árada, / haszna rajtunk marada.

R. Nyerj irgalmat, közbenjáró Jézus Krisztus, szent Atyád előtt!

 

2. Krisztus meghalt bűnünkért, / feltámadott éltünkért,

mi vigasztalásunkért, megigazulásunkért. R.

 

3. Krisztus kínja érdemünk, / szent halála váltságunk,

vére ártatlanságunk, felkölte vígasságunk. R:

 

5. Az ő feltámadása / lőn pokolnak romlása,

az ő örömmondása lelkünknek vidulása. R.

 

7. Azért mi is bűnünkből, / feltámadjunk vétkünkből,

e világi kínunkból, és mi nagy halálunkból. R.

 

8. Közbenjáró Krisztusunk, egyetlenegy váltságunk,

kérünk, légy mi oltalmunk, hogy végre boldoguljunk. R.

  

 

4.2.15. Krisztus ma feltámada, mi bűnünket elmosá

ÖDÉ 224, válogatott versszakok. RÉ 351. dallamán. Vö. RMDT I/69 és ÉE 103.

 

1. Krisztus ma feltámada, mi bűnünket elmosá,

És kiket ő szerete, mennyországba felvivé:

R. Úr Isten megváltá mind e világot szent halálával.

 

2. Mindenható Úr Isten, halálból feltámada,

Mi is őtet dicsérjük vígságos énekekkel: R.

 

4. Krisztus, hogy feltámada, nékünk példát úgy hagya,

Hogy mi is feltámadjunk, vele együtt vígadjunk: R.

 

6. Közbenjáró Krisztusunk, Atya Istennek Fia,

Kérjed te szent Atyádat, hogy idvezítsen minket: R.

 

 

4.2.16. A Krisztust megfeszíték

RÉ 354; rövidítve és eltérő versszak-sorrendben közöljük; a Váradi énekeskönyvből.

 

1.A Krisztust megfeszíték kegyetlen gonosz népek,

ki miértünk születék, mennyből nékünk adaték:

R) Kegyelmes Krisztus, irgalmazz nékünk!

 

2. Szálla alá poklokra, sokaknak váltságára,

poklot hagyá bánatba, mert nincsen bizodalma. R

 

3. Halálának utána harmadnap feltámada,

hogy miértünk meghala, örök halált megrontá. R.

 

4. Vagyon nagy bizodalmunk, mert mi is feltámadunk,

Krisztussal uralkodunk, vele együtt vígadunk. R.

 

 

4.3. Evangélikus gyűjteményekből

 

4.3.1. „Christ ist erstanden”

RÉ 185, EÉ 213.

 

A RÉ változata (a sorok végén szillabikus dallammal):

 

Krisztus feltámadott, / kit halál elragadott,

örvendezzünk, vigadjunk, / Krisztus lett a vígaszunk, alleluja!

Ha ő fel nem támad, / nincs többé bűnbocsánat.

De él, ezért szent nevét / zengjük ő dicséretét, alleluja!

Alleluja, alleluja, alleluja!

Örvendezzünk, vigadjunk, / Krisztus lett a vígaszunk, alleluja!

 

Az ÉE változata (a sorok végén az utolsó előtti két hang kötve):

 

Krisztus feltámadt, / elmúlt kín, gyalázat.

örvendezzünk, vigadjunk, / Krisztus lett a vígaszunk, halleluja!

Ha föl nem támad, / nincsen bűnbocsánat.

Ámde ő feltámadott, / áldja Krisztust ajkatok, halleluja!

Alleluja, alleluja, alleluja!

Örvendezzünk, vigadjunk, / Krisztus lett a vígaszunk, halleluja!

 

 

4.3.2. „Christ lag in Todesbanden”

ÉE 215, vö. ÚZMK Nr 141.

 

Fordítása a Zöngedező Mennyei Kar alapján a Bicinia Sacra szerint:

 

1. Krisztus a sírban nyugodott, elvette bűneinket,

a sírból feltámadt immár, meghozta életünket.

Ezen mi mind örüljünk, és az egy Istent dicsérjük,

és mondjunk alleluját. Alleluja!

 

2. Emberek közül a halált senki le nem győzhette,

Istennek Fia eljővén, vétkünket ő felvette.

Így a halál fullánkját, s annak minden hatalmát

lerontá, összetörte. Alleluja!

 

3. Ő ama húsvéti Bárány, kit rendelt nékünk Isten,

érettünk adta önmagát a szeretet tüzében.

Vére törli bűnünket, és megjelöli lelkünket,

az Öldöklő nem árthat. Alleluja.

 

4. Most együk vígan, örömmel húsvéti lakománkat,

szívünkből vessük ki mi régi kovászunkat,

Krisztus a mi életünk, és csak azzal él mi lelkünk,

a hit mással nem élhet. Alleluja.

 

ÉE 215 fordítása szerint:

 

1. Jézus, Megváltónk sírba szállt, bűnünkért hullott vére,

ámde levert poklot, halált harmadnap reggelére.

Ezen örvendezhetünk, és dicsérhetjük Istenünk.

Zenghet a halleluja. Halleluja.

 

2. Eljött Istennek szent Fia, érettünk síkra szállott,

széttörve már a rabiga, Ő szerzett szabadságot.

Ki rettegné a halált, ha elvesztette hatalmát,

ha nincs fullánkja, mérge! Halleluja.

 

3. Ő, akit Isten rendelt rég: húsvéti, tiszta Bárány,

váltságul adta életét Golgota keresztfáján.

Ajtónkon szent vére jel, ha hitünk reá mutat fel,

Sátán, halál nem árthat. Halleluja.

 

4. Nagy örömmel vigadozzunk Jézusunk győzelmében,

feltámadott a mi Napunk tündöklő, tiszta fényben.

Kegyelme a napsugár, s ha szívünk beragyogta már,

bűn éjjelének vége. Halleluja.

 

 

4.3.3. „Erscheinen ist die herrl’che Tag”

ÉE 215, RÉ 356, vö. ÚZMK Nr 140.

 

Fordítása a Zöngedező Mennyei Kar alapján a Bicinia Sacra szerint:

1. Feltetszett, íme, szent napunk, amelyen méltán vígadunk,

mert minden ellenség felett ma Krisztus győzedelmet vett, alleluja.

 

2. Az ősi Kígyót, bűnt, halált, a poklok s kínok jajszavát:

már mindezt Krisztus meggyőzte, mert életét ma felvette, alleluja.

 

3. A nap, a föld, és mind, mi él, a gyász helyett örömre kél,

mert e világnak zsarnoka taszíttatott a poklokra, alleluja.

 

ÉE 215 és RÉ 356 fordítása szerint:

1. Felvirradt áldott, szép napunk, ma teljes szívvel vígadunk,

ma győz a Krisztus, és ha int, rab lesz sok ellensége mind, halleluja.

 

2. Az ősi Kígyót, bűnt, halált, kínt, poklot, szenvedés jaját

legyőzte Jézus, Mesterünk, ki most feltámadott nekünk, halleluja.

 

3. A nap s a föld, s minden, mi él, ma bút örömmel felcserél,

mert a világnak zsarnoka nem kelhet többé fel soha, halleluja.

 

 

4.3.4. „Jesus Christus unser Heiland”

ÉE 214, vö. ÚZMK Nr 153.

 

 

 

Fordítása a Zöngedező Mennyei Kar alapján a Bicinia Sacra szerint:

 

1. Jézus Krisztus, Üdvözítőnk a halált legyőzte,

sírból feltámadt, a bűnt fogságba ejté: irgalmazz minekünk!

 

2. Ő bűn nélkül születvén terhünket fölvette,

megengesztelte az Atyának haragját: irgalmazz minekünk.

 

3. Bűnön, poklon és halálon győzedelmet szerzett,

élet s kegyelem, mind csak az ő kezében: irgalmazz minekünk.

 

ÉE 214 fordítása szerint:

 

1. Jézus Krisztus, Üdvözítőnk, haláltól megmentőnk,

életre támadt, dicsérjük jó Atyánkat. Jézus, irgalmazz nekünk.

 

2. Néki semmi bűne nem volt, s vétkünkért ő lakolt,

 békénknek ára ártatlan, szent halála. Jézus, irgalmazz nekünk.

 

3. Élet, halál Ura ő már, menedék, sziklavár.

Száll örömének: miénk az örök élet.- Jézus, irgalmazz nekünk.

 

 

4.3.5. Heut triumphirt des Gottes Sohn”

ÉE 214, vö. ÚZMK Nr 149.

 

Fordítása a Zöngedező Mennyei Kar alapján a Bicinia Sacra szerint:

 

1. Ma Krisztus győzedelmes lett, halálból mert ím már felkelt, alleluja, alleluja,

dicsőséggel, fényességgel, azért most áldjuk énekkel, alleluja, alleluja.

 

2. Mint erős bajvívó vitéz, ellenséget megejt, legyőz, alleluja, alleluja.

A Sátánt s poklot megrontá, minden igáját elbontá, alleluja, alleluja.

 

3. Ó Krisztus, Isten egy Fia, a bűnös ember Váltója, alleluja, alleluja.

Irgalmadból országodba bevittél boldogságodba, alleluja, alleluja.

 

ÉE 214 fordítása szerint:

 

1. Feltámadt Isten szent Fia, őnéki zeng a glória, halleluja, halleluja

legyőzte sírnak éjjelét, dicsérjük Jézus nagy nevét, halleluja, halleluja.

 

2. Bajvívó hősként síkra szállt, legyőzött sátánt, bűnt, halált, halleluja, halleluja.

nyomába bátran léphetünk, erőt ad ő, és győzhetünk, halleluja, halleluja.

 

3. Bűnösök hű Megváltóját, a szívünk, Jézus, téged áld, halleluja, halleluja.

kegyelmes, áldó szent kezed az égi fénybe elvezet, halleluja, halleluja.

 

 

4.3.6. „Húsvéti himnusz”

ÚZMK Nr 132.

 

 <---7---6---5----6--:--4----5-----6---7----,---7----7-----4----4--:---2----4----3---2---,

        E   vi - lág- nak    fé-  nyes-   sé- ge,        min- den   szen- tek      üd-  vös-  sé- ge,

 

 <---2-----5----5---4---:--6-----7----5----4--,---7------6----5-----4--:---5---32---1---0---.

      Krisz-  tus,  hí-  vek     egy    re- mé- nye,   menny- nek,   föld- nek     Te-  rem- tő-  je!

 

2. Kegyetlen halált meggyőzéd,

ördög hatalmát megtöréd,

pokol torkát berekesztéd,

bűneinket ki elvevéd:

 

3. Teáltalad megváltattunk,

teáltalad szabadultunk,

teáltalad igazultunk,

teáltalad megtartatunk.

 

4. Alázatosan könyörgünk,

buzgó szívvel esedezünk,

engeszteld Atyád haragját,

hogy elnyerjük ő irgalmát.