Virágvasárnap a 4. századi Jeruzsálemben

A 4. század végén (370 táján) egy galliai zarándoknő szentföldi útjáról naplót készített. Ebben egyebek mellett részletesen leírja, hogyan tartották meg a nagyhetet a szent városban, melyben a megváltás műve végbement. Az útinapló a közelmúltban magyarul is megjelent (Ivancsó István: Eteria útinaplója. Szent Atanáz Gör. Kat. Hittudományi Főiskola kiadása. Nyíregyháza, 1996.) Ebből idézzük most a Virágvasárnapra, a Szent háromnapra és Húsvét vasárnapjára vonatkozó szakaszokat. (A magyarázó jegyzetek részben e kiadásból származnak, részben a jelen anyag összeállítója kívánja segíteni vele a megértést.)

A hetedik órában[1] az egész nép felmegy az Olajfák hegyére, vagyis az Eleonába, a templomba. A püspök leül, himnuszokat[2] s a napnak és helynek megfelelő antifonákat[3]  mondanak, hasonlóképpen olvasmányokat is. Amikor elkezdődik a kilencedik óra, himnuszok éneklése közben felmennek az Imbomonra, vagyis arra helyre, ahonnan az Úr a mennybe emelkedett, és ott leülnek. Ugyanis mindig felszólítják az egész népet a püspök jelenlétében, hogy üljön le, csak a diakonusok állanak mindig. Ott is himnuszokat s a helynek és napnak megfelelő antifonákat mondanak: hasonlóképpen közbeiktatott olvasmányokat és könyörgéseket.

És amikor elkezdődik a tizenegyedik óra, felolvassák az evangéliumból azt a részletet, ahol a gyermekek ágakkal és pálmákkal találkoznak az Úrral, ezt mondva: „Áldott, aki az Úr nevében jön”. A püspök pedig s az egész nép rögtön felel, és aztán mindnyájan gyalog levonulnak az Olajfák hegyének a csúcsáról. Az egész nép a püspök előtt megy himnuszok és antifonák éneklése közben, mindig ezt válaszolva: „Áldott, aki az Úr nevében jön”. És amennyi gyermek csak van azon a helyen – még azok is, akik nem tudnak járni, olyan kicsinyek, akiket a szüleik a nyakukban tartanak — mindnyájan ágakat tartanak, ki pálmaágakat, ki olajágakat; és így vezetik a püspököt olyan formában, ahogy az Urat vezették azon a napon.

És a hegy csúcsáról a városig, s onnan az Anasztasziszig[4] az egész városon áthaladva, mindnyájan gyalogosan, még ha matrónák és urak is, így vezetik a püspököt responzóriumokat mondva, lassan-lassan, hogy a nép el ne fáradjon, és így érkeznek meg, már este, az Anasztasziszba. Amikor oda megérkeznek, bár már késő van, mégis elvégzik a lucernariumot[5], ismét imádkoznak a Keresztnél és elbocsátják a népet.

Három óra (= 9 óra) tájban az összes klerikusok ünnepi szent ruhákban egybegyűlnek a templomban. A pap intonálja az Aspergest, és elvégzi a szenteltvízhintést. Végén verzikulus: Ostende nobis. Oratio: Visita quaesumus.

Azután teljes processzióval kivonulnak a kórusból az előre elkészített helyre, miközben ezt éneklik: Ingressus Pilatus. V). Tunc ait illis. S amikor a visszatéréssel együtt befejezték, azonnal elkezdik a Circumdederunt me responzóriumot. V) Quoniam tribulatio. Ennek végeztével verzikulus: Ne perdas cum impiis, és oratio: Adjuva Domine fragilitatem.

Ezt bevégezvén a pap köszöntést mond: Dominus vobiscum, azután oratio: Deus qui hodierna die ad insinuandum. Lectio a Kivonulás könyvéből. A kántor kezdi: R. Collegerunt pontifices. V) Unus autem ex illis. Evangélum: Cum appropinquasset Jesus – keresd ádvent első vasárnapjánál.[6] Antifona Ante sex dies solemnis Paschae.

Következik az ágak és virágok exorcizmusa: Exorcizo te creatura. Majd következik: Dominus vobiscum. Oratio:  Benedic Domine quaesumus hoc palmarum. Utána antifona: Cum audisset populus. Oratio: (1) Deus cujus Filius. (2) Deus qui per olivae. (3) Omnipotens sempiterne Deus qui Dominum. (4) Deus qui Filium tuum Unigenitum. (5) Deus qui dispersa congregas. (Szentelési prefáció:) Dominus vobiscum... Sursum corda... Vere dignum est... mundi conditor...

Akkor meghinti szentelt vízzel az ágakat és virágokat, s azt éneklik: Ant. Fulgentibus palmis. És akkor szétosztják a pálmák és lombok ágait a népnek. Azután ezt mondja: Oratio: Omnipotens sempiterne Deus qui Christi Filii tui.

Visszaindulva a kántor kezdi az antifonát: Cum appropinquaret Dominus (= amikor közeledett az Úr.

Azután elkezdik a gyermekek a himnuszt: Gloria laus et honor.

Akkor pálmaágakat vetnek a kereszt elé énekelve: Pueri Hebraeorum tollentes ramos olivarum. Kórus (folytatja): Obviaverunt...

Azután ruháikat vetik eléje énekelve: Pueri Hebraeorum vestimenta prosternebat in via. Kórus folytatja: Et clamabant dicentes...

Annak végeztével a pap kezdi: Scriptum est enim percutiam pastorem. Kórus (folytatja): Et dispergentur oves... S ennek végeztével mind leborulnak, üdvözölve a keresztet. Azután a pap orációt mond: Auge fidem. Azután a pap folytatja az orációt: Deus qui miro ordine.

Amikor a klérus belép a templomba, a succentor elkezdi: R. Ingrediente Domino in sanctam civitatem (= Belépve az Úr a szent városba). V) Cumque audisset. S annak végén elkezdi: Ant. Turba multa. Zsoltár(ja): Benedictus Dominus Deus Israel, doxológia nélkül; megismétlik az antifonát, s annak végeztével ez következik: V) Ne perdas. Oratio az oltár előtt: Adjuva nos Deus.

A szent napon a misében Introitus: Domine ne longe facias. stb. A passió az olvasó áldása nélkül; nincs Dominus vobiscum, nem visznek gyertyákat, s nem felelik: Gloria tibi Domine. Mikor ahhoz a részhez érnek, melyet evangélium-dallamon olvasnak (= Altera autem die), az olvasó áldást kér, és tömjént hoznak, amint az evangéliumnál lenni szokott. Ugyanígy a többi napon is, amikor a passiót mondják.  (E mondat után:) ... sedentes contra sepulchrum letérdel az áldáshoz. Váltsd a dallamot evangélium-tónusra![7] Altera autem die. Prefáció „Qui salutem” (= a szent Keresztről).

A fenti rubrikák a latin eredeti szerint:

Ordo in die Ramis Palmarum. Hora tertia conveniant omnes clerici in ecclesia induti solemniter vestibus sacris. Et sacerdos aspergat aqua benedicta incipiendo antiphonam: Asperges me. V) Ostende nobis. Oratio: Visita quaesumus Domine plebem tuma.

Tunc exeuntes de choro cum plena processione ad locum praeordinatum cantantes R. Ingressus Pilatus. V) Tunc ait illis. Quo finito cum  repetitione mox incipitur: R. Circumdederunt me viri. V) Quoniam tribulatio. Cum suo versu, et repetitur responsorium. Quibus finitis dicitur versiculus: V) Ne perdas cum impiis. Oratio: Adjuva Domine fragilitatem

His expletis sequitur salutatio a sacerdote dicens: Dominus vobiscum... Oratio. Deus qui hodierna die ad insinuandum humilitatis exemplum. Lectio Libri Exodi cap. XV. In diebus illis: Venerunt filii Israel in Heliim. Antifona: Cum audisset populus. Oratio: Deus cujus Filius pro salute humani generis. Oratio: Deus qui per olivae ramum. Oratio: Omnipotens sempiterne Deus qui Dominum nostrum Jesum Christum hodierna die super pullum.

„Sequitur a cantore” R. Collegerunt pontifices. V) Unus autem ex illis. Evangelium: Cum appropinquasset Jesus (require in dominica prima in adventu Domini). Ant. Ante sex dies solemnis Paschae.

Sequitur exorcismus florum et frondium: Exorcizo te creatura florum.

Dominus vobiscum. - Oremus. Benedic Domine quaesumus hos palmarum. Oratio. Deus qui filium tuum Unigenitum pro redemptione nostra.

Praefatio: Vere dignum... Mundi conditor, omniumque creaturarum dispensator mirabilis.... Per eumdem Christum Dominum (nincs Sanctus!).

Tunc aspergentur rami et flores aqua benedicta et dicitur: Ant. Fulgentibus palmis.

Tunc dividantur rami palmarum et frondium populis, deinde dicitur: Oratio: Omnipotens sempiterne Deus qui Christi Filii tui beata passione

In redeundo incipiat cantor: Antifona: Cum appropinquaret Dominus.

Postea incipiant pueri hymnum: Gloria laus et honor. Tunc projiciant ramos palmarum ante crucem cantando:  Pueri Hebraeorum tollentes. Chorus: Obviaverunt. Deine projiciant vestimanta sua cantando:  Pueri Hebraeorum vestimenta. Chorus: Et clamabant. Qua finita sequitur a sacerdote: Scriptum est enim... Chorus: Et dispergentur. Qua finita omnes prosternant se crucem salutando. Deinde sequitur oratio a sacerdote: Oratio. Auge fidem in te sperantium. Oratio. Deus qui miro ordine.

Intrando clero ecclesiam succentor incipit: R. Ingrediente Domino. V) Cumque audisset quia Jesus.

Ant. Turba multa. Ps. Benedictus Dominus Deus Israel (sine Gloria Patri). Qua finita sequitur Versiculus: Ne perdas cum impiis.

Oratio ante altare: Adjuva nos Deus salutaris noster et ad beneficia.

In die sancto ad missam Introitus. Domine ne longe. Ps. Deus Deus meus. Oratio: Omnipotens sempiterne Deus qui humano generi.  Epistola (Fil 2.) Fratres: Hoc enim sentite. Graduale: Tenuisti manum. Tractus:  Deus Deus Deus meus respice. Passio Domini nostri Jesu Christi secundum Matthaeum... (Muta vocem in evangelium:) Altera autem die. Offertorium: Improperium exspectavit. Secreta: Concede quaesumus Domine ut oculis tuae. Praefatio: Qui salutem. Communio: Pater si non potest. Complenda: Per hujus Domine operationem mysterii.

Item, a mise előtt előbb a vasárnapi Aspergest végzik a szokott módon, Gloria Patri nélkül. Verzikulus: Ostende nobis. Oráció: Visita quaesumus.

Korátorok (= előénekesek): a processzióban négy kanonok vörös kappákban, de a misében csak kettő suprapelliciumban. Szerpap négy, kettő kanonok és kettő pap, ti. egy oltárospap és egy káplán, vörös dalmatikákban. És processzió van Szent Istvánhoz (= a székesegyház közelében lévő stációs templomhoz), (előbb) körüljárva a főtemplomot az Ingressus Pilatus responzóriummal, verzusával, de Gloria Patri nélkül. (A végén) a responzóriumot (az elejétől) ismétlik.

Ennek végeztével az elrendezett helyen a püspök megkezdi a virágok és ágak megáldását, ahogy a misekönyvben van. Item, az első orációk után akolitus énekli a próféciát: Venerunt filii Israel. A prófécia elolvastával a succentor elkezdi az antifónát: Collegerunt pontifices. Azután a diákonus áldást kér, és az evangéliumot énekli ünnepélyesen:[8] Cum appropinquaret Iesus. Az evangélium elolvastával a succentor elkezdi az Ante sex dies sollemnis Paschae antifónát.

Ezután folytatódik a virágok exorcizmusa. Melynek végével a succentor énekli[9] a Cum audisset populus antifónát. Azután folytatódik a virágok és ágak megszentelése a prefációval együtt. A megszentelés végén a virágokat meghintik szenteltvízzel és megtömjénezik, míg a succentor énekli: Fulgentibus palmis, az Occurrunt turbae antifónával együtt, mint a könyvben van. Miután szétosztották a virágokat és befejezték az antifónákat, egyetlen orációt mondanak, amint a misekönyvben van.

Miután Amen-t mondtak, a processzió visszatér a főtemplomba, lassan haladva a szentegyház kapuja felé, miközben a succentor énekli a processzióban a Cum appropinquaret Iesus Jerosolimam antifónát.

Az antifóna befejeztével gyermekek és kántorok éneklik magas helyről:[10] Gloria laus, míg a kórus mindig válaszol, egyszer az elejéről, egyszer a Cui puerile decus-tól. A Gloria laus végeztével két gyermek a templom porticusában (előcsarnokában)[11] az őrkanonok által elrendezett feszület előtt az antifónát énekli: Pueri Hebraeorum tollentes, innen a kórus énekli: Obviaverunt Domino. És a gyermekek ágakat vetnek a feszület elé. Azután ismét két gyermek kappába öltözve a másik (antifónát) énekli: Pueri Hebraeorum vestimenta a kórus utánuk énekelve: Et clamabant dicentes, miközben a gyermekek ruháikat vetik a feszület elé. Ennek végeztével a püspök énekli háromszor, mindannyiszor térdet hajtva és a keresztre ráütve a pálmával: Scriptum est enim percutiam pastorem, a kórus pedig tovább énekli: Et dispergentur oves gregis, egészen végig. Melynek végeztével mind a (kanonok) urak rangsoruk szerint és az egész klérus leborul a feszület előtt, azt üdvözölve és megcsókolva. Közben a gyermekek a himnuszt éneklik: Crux fidelis. Miután a feszületet köszöntötték, oráció mondatik: Auge fidem.

Melynek végeztével belép a processzió a templomba az Ingrediente Domino  responzóriumot énekelve, Gloria Patri nélkül. És a processzió két részre oszolva megáll a Szent Kereszt-oltára előtt.[12] És a püspök úr szerpapjaival közben a Boldogságos Szűz oltára előtt áll. Miután a responzóriumot verzussal együtt, de Gloria Patri nélkül a verzus után csupán a Cum ramis palmarum-tól ismételve befejezték, a  püspök úr könyörgést mond: Deus qui miro ordine.

Miután az orációt Amen-nel befejezték, a succentor kezdi az antifónát: Turba multa. Zsoltár: Benedictus Dominus Deus Israel végig, Gloria Patri nélkül. És így lép be a processzió a kórusba. A Benedictus utáni antifóna végeztével a püspök a főoltár előtt a verzikulust mondja: Ne perdas cum impiis. Oremus, az orációval folytatva: Adiuva nos Deus, mint a misekönyvben.

Melynek végén elkezdik a misét a maga rendjében. Prefáció: Qui salutem. Item, az összes  passiókat Dominus vobiscum és áldáskérés nélkül, szövétnekek és tömjén nélkül olvassák, de amikor az evangélium-tónushoz érnek, akkor van áldáskérés, és tömjént és szövétnekeket hoznak.[13] És a mise Benedicamus Domino-val záródik.

(A modern kiadásban Nr. 212.)

Bevezetésül a kar énekli, vagy a pap elmondja a következő antifonát: Hosanna filio David.

A pap a szentlecke oldalán, az oltár felé fordulva, összetett kézzel mondja: Dominus vobiscum... Oremus. Deus, quem diligere. Szentlecke a Kivonulás könyvéből (szintén a lecke-oldalon). Graduale (!): Collegerunt, vagy: R. In monte Oliveti.  Evangélium (Máté 21, 1-9).

Ezután következik a barkák megszentelése: Or. Auge fidem. Prefáció: Vere dignum... qui gloriaris. A végén a kar elénekli a Sanctust, azután a pap így folytatja: Dominus vobiscum. Or. Petimus Domine. Or. Deus qui dispersa. Or. Deus qui miro dispositionis. Or. Deus qui per olivae. Or. Benedic quaesumus.

A pap tömjént tesz a füstölőbe, s az Asperges kezdetű antifonát mondva, háromszor meghinti szenteltvízzel a barkát, s háromszor megtömjénezi, azután így folytatja: Dominus vobiscum.... Oremus. Deus qui Filium tuum... pro salute nostra....

Ezután kiosztják a barkát előbb a papság, majd a nép között. Mindenki térden állva veszi át, és megcsókolja először a barkát, és azután a pap kezét. Közben a kar a következő antifonákat énekli: Pueri Hebraeorum portantes. Pueri Hebraeorum vestimenta. - Dominus vobiscum. Oremus. Omnipotens... super pullum asinae.

Ezután kezdődik a körmenet. A pap tömjént tesz a füstölőbe, majd a diákonus a nép felé fordulva mondja: „Procedamus in pace / Induljunk békével.” A kar felel: „In nomine Christi amen / Krisztus nevében amen.”

A körmenet alatt a papság és a hívők kezükben viszik a barkát, és az itt következő antifonákból énekelnek: Cum appropinquaret Dominus. Ant. Cum audisset populus. Ant. Ante sex dies. Ant. Occurrunt turbae. Ant. Cum Angelis et pueris. Ant. Turba multa.

A körmenet visszatértével két vagy négy énekes bemegy a templomba, belülről beteszik az ajtót, s a künn lévőkkel felváltva éneklik: Gloria laus et honor.

Ezután az alszerpap megüti a kereszt szárával a templom ajtaját, mire az megnyílik, és a körmenet a templomba megy ezt énekelve: R. Ingrediente Domino.

1. Ezen  a napon ünnepli az  Egyház  Krisztus  Urunk Jeruzsálembe való  bevonulását a húsvéti misztérium beteljesítésére. Éppen ezért a nap minden miséjében megemlékezünk Urunknak erről a bevonulásáról, mégpedig a főmise előtt körmenettel vagy ünnepélyes bevonulással, a többi misék előtt pedig egyszerű bevonulással. Ünnepélyes bevonulást tarthatunk a napnak nem csupán egy, hanem több miséje előtt is, ha a mise látogatott, népes szokott lenni. Körmenet azonban csak a főmise előtt tartható.

Urunk Jeruzsálembe való bevonulásának emlékezete

I. forma: Körmenet

2. A hívek megfelelő időpontban a főmise helyéül szolgáló templomon kívül, valamely kisebb templomban vagy más alkalmas helyen gyülekeznek, kezükben barkákkal.

3. A pap, a diakónus és a segédkezők már a szentmiséhez felöltözve - piros színű ruhában - mennek a hívek gyülekező helyére. A miseruha helyett palástot is ölthet a pap, amelyet azután a körmenet végén levet.

4. Közben éneklik a következő antifónát: Hosanna Filio David.

5. A pap a szokott módon üdvözli a népet (ahogyan a mise elején szokta); rövid intelmet ad, hogy a hívek tevékenyen és tudatosan vegyenek részt ennek a napnak a megünneplésében. Ezekkel vagy hasonló szavakkal fordul hozzájuk: „Kedves Testvéreim! A Nagyböjt eleje óta...”

6. Az intelem után a pap a következö két könyörgés egyikét imádkozza összetett kézzel: Omnipotens sempiterne Deus hos palmites, vagy: Auge fidem in te sperantium.

A pap szenteltvízzel meghinti az ágakat, minden kísérő szöveg nélkül.

7. Ezek után a négy evangélista valamelyikének írása szerint felolvassák az Úr bevonulásáról szóló evangéliumot. Ha nincs diakónus, akkor maga a pap olvassa fel a szokott módon.  A évben: Máté 21. 1-11. B évben: Márk 11, 1-10. C évben: János 12, 12-16.  vagy: Lukács 19, 28-40.

8. Az evangélium után, ha alkalmas, a pap rövid homíliát mondhat. A körmenet elindulására vagy maga a pap, vagy más erre alkalmas segédkező adja meg a jelt, ezekkel vagy hasonló szavakkal: „Kedves Testvéreim! Kövessük a Jézust ünneplő jeruzsálemi nép példáját, és induljunk békével!”

9. A körmenet elindul a templomhoz, ahol majd a mise lesz. Ha van tömjénező, akkor ő halad a menet élén füstölgö tömjénezővel, nyomában a keresztvivő a feldíszített kereszttel, mellette két ministráns égő gyertyával. Ezek után halad a pap a többi ministránssal, majd utánuk a nép a szentelt ágakkal.

 Míg a körmenet halad, az énekkar és a nép a következö énekeket énekli, vagy egyéb alkalmas énekeket énekel: Pueri Hebraeorum portantes + 23. zsoltár, Pueri Hebraeorum vestimenta + 46. zsoltár, Gloria laus et honor.

10. Midőn a körmenet a templomba lép, éneklik a következö Válaszos éneket (Ingrediente Domino) vagy valamely más éneket, amely Jézus bevonulásáról szól.

11. A pap az oltárhoz megy, a szokott módon tiszteletadást végez, és esetleg megtömjénezi. Azután a papi székhez vonul (ha palástban volt, azt leveti és miseruhát ölt), majd minden más bevezető részt elhagyva, a Könyörgéssel kezdi a misét, és a szokott módon folytatja.

II. forma: Ünnepélyes bevonulás

12. Ahol nem tartható meg a körmenet a templomon kívül, ott a templomban tartanak ünnepélyes bevonulást a főmise előtt.

13. A hívek a templom előtt vagy a templomban gyülekeznek, kezükben ágakkal. A pap és a segédkezők a hívek egy részével (akik a többieket képviselik) a templom hajójába vonulnak, ahol a többi hívek is jól láthatják a szertartást.

14. Miközben a pap az említett helyre megy, éneklik: Hosanna Filio David, vagy más alkalmas éneket. Erre következik az ágak megáldása és az Urunk jeruzsálemi bevonulásáról szóló evangéliumi szakasz olvasása, mint fentebb (5-7. szám). Az evangélium után a pap a ministránsokkal és a híveket képviselő csoporttal a templomon át vonul a szentélybe, miközben a responzóriumot éneklik: Ingrediente Domino, vagy más alkalmas éneket.

15. Amikor a pap az oltárhoz ér, a szokott módon tiszteletadást végez. Azután a papi székhez megy és minden mást elhagyva, elmondja a mise könyörgését, majd a szokott módon folytatja a misét.

III. forma: Egyszerű bevonulás

16. Virágvasárnap minden olyan misében, amellyel kapcsolatban nincs ünnepélyes bevonulás, – egyszerű bevonulással emlékezünk meg Urunk jeruzsálemi bevonulásáról.

17. Miközben a pap az oltárhoz vonul,  a mise kezdőénekét éneklik a hozzátartozó zsoltárral, vagy más alkalmas éneket, amely az Úr bevonulásáról szól. A pap az oltárhoz érve, a szokott módon tiszteletadást végez, majd a papi székhez megy, és üdvözli a népet; azután a szokott módon folytatja a misét.

 A nép nélkül végzett misékben és olyan más misékben, amelyeken nincs ének, a pap mihelyt az oltárhoz érkezett és azt megcsókolta, üdvözli a népet, elolvassa a kezdőéneket és a szokott módon folytatja a misét.

(Bevezető kommentár:) Ma Virágvasárnap van, a Nagyhét ünnepélyes megnyitása. Krisztus Urunk e napon bevonult Jeruzsálembe, hogy ott megkezdje üdvösséghozó, szent szenvedését, azt a szenvedést, mely diadalt aratott a Sátán, evilág fejedelme fölött. Egyházunk liturgiája megjeleníti e nagy nap eseményeit. Elsősorban azért, hogy emlékezzünk rá, ne feledkezzünk meg semmiről sem, amit Üdvözítőnk értünk, kizárólag értünk tett. Másodsorban azért, mert Krisztus mindnyájunkat maga köré akar gyűjteni e bevonuláskor; azt akarja, hogy mi legyünk ma az a kísérő tömeg, s megilletődött lélekkel ajánljuk fel szívünk dicsérő énekét. De még nagyobb titok az, hogy az Egyház, az Ő titokzatos Teste minden tagjában folytatni akarja az Úr szenvedését és feltámadását. Ezért ma meghív bennünket: akartok-e Krisztus társaiként ti is végigvonulni a szenvedés útján, hogy bejuthassatok majd egykor az örök Húsvétba? A körmenetet ősi keresztény himnusz éneklése kíséri végig, mely elmondja az eseményeket, de rögtön értelmüket is figyelmünkbe vési. Közben pedig megjelennek majd szemünk előtt is ezek az események. Tartsuk tehát kezünkben a zöldellő és virágzó ágakat, s lépjünk mindnyájan Krisztus királyi útjára.

(Előkészítő magánimádság) Add meg nekünk, Istenünk,  / hogy szívünk teljes odaadásában  /  valóban felfoghassuk a szent liturgiában megjelenő események értelmét. / Hirdessék a zöldellő ágak és a virágok, / hogy megváltó Királyunk, Jézus Krisztus / harcba szállt a halál fejedelmével, a Sátánnal, / és legyőzte őt saját halála által. / Kiáltsák az olajfaágak szó nélkül is, / hogy Jézusban az isteni irgalom és gyógyítás kenete az egész emberiségre kiáradt. Kérünk, mennyei Atyánk, / hogy szent Fiad által, / akinek tagjai vagyunk, / a bűn és a halál fölött győzelmet aratva / mi is eljuthassunk a dicsőséges föltámadásra, / a mi Urunk, Jézus Krisztus által. / Amen. (A Deus qui miro ordine oráció alapján.)

A körmenethez a pap piros pluviálét ölt magára.

Kivonulás a szentelés helyére a Magnum salutis gaudium / Üdvünknek boldog ünnepe 1-5. versszakával.

I. stáció: az ágak megszentelése. A nép üdvözlése és Dominus vobiscum után rövid intelem, majd a következő szentelő orációk egyike: Omnipotens... hos palmites. Vagy: Auge fidem. Vagy: Benedic Domine (rövidítve).  Az ágak meghintése és kiosztása alatt: Ant. Hosana Filio David / Hozsanna Dávid Fiának (ad libitum: versek a 117. zsoltárból).

Ezután a diákonus a bevonulási evangéliumot olvassa (Máté 21, 1-9), majd a pap rövid homíliát mondhat. Ezután indítja a menetet: „Induljunk békességben – Krisztus nevében, Amen.”

A menet a körmeneti himnusz 6-8. versszakának éneklése közben megy át a 2. stációhoz.

II. stáció: az ágak leterítése. Megjelenül szemünk előtt az evangélium: „mások ágakat szedtek a fákról, s leterítették az útra.” A körmenet megáll egy alkalmas helyen; a pap kezébe veszi a keresztet, gyermekek lépnek elébe, ágakat terítenek a földre, amelyeken a pap áthalad. Közben előbb az előénekesek, majd a hívek éneklik: Ant. Pueri Hebraeorum tollentes / Jeruzsálem gyermeknépe pálmafáknak ágait...

A menet tovább halad a körmeneti himnusz 9-10. versszakát énekelve.

III. stáció: a ruhák leterítése. Jelenné lesz ez is szemünk előtt: gyermekek díszes ruhát hoznak a körmenettel szemben, az antifonát éneklik, s miközben azt közösen megismételjük, leterítik az útra. A pap, ismét kereszttel kezében, áthalad rajta. Ant. Pueri Hebraeorum vestimenta / Jeruzsálem gyermeknépe leterítvén (ad libitum a 23. zsoltár verseivel).

A menet a körmeneti himnusz 11-12. versszakának éneklése közben az oltár elé (vagy más, kiemelt helyre) érkezik.

IV. stáció: Hódolat a Krisztus Király előtt. A körmenet csúcspontja az ünnepi himnusz eléneklése, a gyermekek hódolata. Jézus mondta a főpapok és írástudók méltatlankodására válaszul: „Nem olvastátok-e, hogy a kisdedek ajka által viszed végbe a dicséretet?!” A kórus kezdi, s mindnyájan megismételjük a refrént. Majd gyermekek lépnek egymás után a kereszt elé, s éneklik a verseket. A megismételt refrén alatt meghajolnak, majd átadják a helyüket a következőknek: Gloria laus et honor / Dicsőség és dicséret Tenéked....

A pap a szentély felé fordulva zárókönyörgést mond (Adjuva nos Deus), majd belép a szentélybe, leveti a pluviálét, piros kazulát ölt magára, és megtömjénezi az oltárt, miközben az introitust énekeljük: Mi pedig dicsekedjünk... Az Introitus után azonnal a Könyörgés következik.

Olvasmányközi ének: Tenuisti / Te tartottad az én jobbomat (esetleg helyette: Christus factus est / Krisztus engedelmes volt). Tractus: Deus, Deus meus / Istenem, Istenem. Az Olvasmányok Könyvének bevezetése engedélyezi, hogy a nagyböjti vasárnapokon minden évben az A-év evangéliumát (vagyis a Máté-passiót) vegyük. Offertorium helyén ajánlott: A megváltó szent kínhalál. Saját prefáció. Communio: Pater si non potest / Atyám, ha el nem múlhat, vagy: A Kenyér, amelyet én adok.

Aztán csütörtökön elvégzik azt, amit szokás[14] az első kakasszótól reggelig az Anasztasziszban, hasonlóképpen a harmadik és a hatodik órában is. A nyolcadik órában[15] pedig szokás szerint az egész nép a Martyriumban[16] gyűlik össze, de korábban, mint egyéb napokon, mert hamarabb be kell fejezni a szertartást. Így tehát amikor az egész nép összegyűlt, elvégzik, amit végezni kell; ezen a napon felajánlást végeznek a Martyriumban, és a szertartás a tizedik óra körül ér véget ugyanott. De mielőtt a szertartás véget érne, megszólal az archidiakonus, és ezt mondja; „Az éjszaka első órájában legyünk mindnyájan az Eleona templomában, mert nagy fáradság vár ma ránk ezen az éjszakán".

Amikor tehát véget ért a szertartás a Martyriumban, a Kereszt mögé mennek, ahol csak egyetlen himnuszt mondanak, egy könyörgést végeznek, a püspök bemutatja ott az áldozatot, és mindnyájan megáldoznak. De ennek a napnak a kivételével az egész év folyamán sosem végeznek felajánlást a Kereszt mögött, csak ezen az egy napon. Amikor tehát ott is véget ért a szertartás, az Anasztasziszba mennek, egy könyörgést mondanak, megáldják szokás szerint a katekumeneket s a hívőket is, és véget ér a szertartás. És így mindenki siet haza, hogy étkezzen, mert alighogy megétkezett, mindenki, az Eleonára megy, abba a templomba, amiben az a barlang van, amiben ezen a napon volt az Úr a tanítványaival.

Ott az éjszaka bizonyos órájáig, talán az ötödikig folyamatosan himnuszokat mondanak, hasonlóképpen az éjszaka egy bizonyos órájáig, talán az ötödikig folyamatosan himnuszokat s a napnak és a helynek megfelelő antifonákat mondanak, hasonlóképpen olvasmányokat is olvasnak, könyörgéseket iktatnak közbe, és felolvassák az evangéliumnak azokat a részleteit, ahol az Úr ezen a napon a tanítványaival ebben a barlangban ülve beszélt, ami ebben a templomban van.

Onnan talán már az éjszaka hatodik órájában himnuszok éneklése közben az Imbomonra mennek, arra a helyre, ahonnan az Úr a mennybe emelkedett. És itt hasonlóképpen ismét olvasmányokat, himnuszokat és a napnak megfelelő antifonákat végeznek; minden könyörgést, amit végeznek, amiket a püspök mond, mindig a napnak és a helynek megfelelően mondja.

A nagyböjt az őskeresztény időkben a keresztségre készülés és egyben a nyilvános nagy bűnök vezeklésének időszaka volt. A vezeklőket nagycsütörtökön vezették vissza a közösségbe. Ennek szertartását ugyan megtaláljuk egyes középkori szertartáskönyvekben, de sok esetben arra gondolhatunk, hogy csak a másoló kegyelete őrzi a már kihalt szertartási formát. Meglepő azonban, hogy egy gyakorlatias jellegű, a szertartások végrehajtását szabályozó késő-középkori dokumentumban találkozunk a minden mozzanatra kiterjedő, részletes leírással.

Item, befejezve az összes (napközi) hórákat, mint fentebb (olvasható volt), beharangoznak a nagy haranggal. Miután a kórusba gyűltek mind a klerikusok, a püspök úr az erre kitáblázott, vörös ruhába, ti. kappába öltözött oltárszolgáival, mitrával és pásztorbottal[17]; és vele hat, az ünnepre kitáblázott másik diákonus és ugyanannyi szubdiákonus a papok közül, mind dalmatikába öltözve; és a katedrális fődiákonus úr csupán albát és stólát öltve, mezitlen lábakkal, fapálcát hordva kezében, a sekrestyéből a templom előcsarnokába mennek, miközben a vezeklők a templom kapui előtt állnak. A kórus elkezdi olvasni a következő zsoltárokat, Gloria Patri nélkül: Quam dilecta, Benedixisti, Credidi, Memento, Ecce quam bonum, Ecce nunc, Laudate Dominum in sanctis eius. Közben a püspök a faldistoriumon ül[18] és lezárja (a zsoltársorozatot) a verzikulussal: „Christus factus est pro nobis oboediens usque ad mortem”. Ennek végeztével a püspök fölkel a faldistóriumból, míg a vezeklők az előcsarnokon kívül vannak, s élükön a fődiákonus (áll). És a püspök úr énekli: „Venite, venite, venite, filii, audite me, timorem Domini docebo vos”[19]. Akkor a diákonus a vezeklők oldaláról fennhangon mondja: „Flectamus genua”. És a vezeklők mind azonnal letérdelnek. Ezután a diákonus azt mondja: „Levate”. És a vezeklők felállnak. Hasonlóképpen tesz másodszor is, harmadszor is, amikor a püspök ismétli az antifonát: Venite, venite. A diákonus folytatja: „Flectamus genua”. És a vezeklők a fődiákonussal együtt azonnal leborulnak a földre, s így a földön fekszenek leborulva mindaddig, míg a püspök úr int a diákonusnak[20]: „Levate”. Azután a fődiákonus olvasmány-tónusban olvassa: Adest o venerabilis pontifex, egészen végig. És olvasmány-tónusban kell befejezni. Item, akkor azonnal felkel a püspök, és eléneklik az alábbi zsoltárokat, a vezeklők azonban és a fődiákonus közben a földre borulva fekszenek. Miserere mei Deus, Deus in nomine, Miserere mei Deus miserere mei, Deus misereatur nostri, Deus in adiutorium, Inclina Domine aurem, Domine Deus salutis. A zsoltárok végeztével a püspök úr elkezdi: „Kyrie eleison, Christe eleison, Kyrie eleison”, Pater noster, Et ne nos. Verzikulusok: „Averte faciem tuam a peccatis meis; Et omnes iniquitates meas dele. Redde mihi laetitiam salutaris tui; Et spiritu principali confirma me”. Verzikulus: „Domine exaudi orationem meam; Et clamor meus ad te veniet”. Dominus vobiscum. Oremus. Orációk: Adesto Domine, Deus qui humani generis, Deus qui iustitiae, Deus qui hominem, Praesta quaesumus Domine. Ezek végeztével a vezeklők fölkelnek. És a fődiákonus mondja: Reintegra in eis apostolice pontifex, és befejezi olvasmánytónusban, úgy, mint előbb. Azután a püspök inti a vezeklőket, hogy amit bűnbánattartással lemostak, azt ne újítsák fel visszaeséssel. És azután így kezdi a püspök úr az antifonát: „Venite, venite, venite, filii, audite me, timorem Domini docebo vos”. Zsoltár: Benedicam Gloria Patri nélkül. Közben a fődiákonus a vezeklőket kézenfogva a püspök úrhoz vezeti, és őket a maga rendjében visszavezetik az Egyház ölébe, [21] és rendben elhelyezkednek a Szent Kereszt-oltár előtt a keresztelő kápolna táján. A fent mondott zsoltárok befejeztével a kórus megismétli az antifonát, és azután ismét a püspök úr kezdi a másik antifonát: „Cor mundum crea in me, Deus, et spiritum rectum innova in visceribus meis”. Zsoltár: Miserere mei, Gloria Patri nélkül. Melynek végeztével a püspök leborul a vezeklőkkel együtt az oratoriumban[22], és két segédkező szubdiákonus elkezdi a Szent Kereszt-oltár előtt a litániát. És a püspök mondja[23] a litániában ezt a verzust: „Ut praesentibus famulis tuis paenitentibus peccatorum suorum veniam donare digneris”. Kórus: „Te rogamus audi nos”. Közben a vezeklők meggyújtják a kezükben lévő gyertyákat. A litánia végeztével azt mondják: „Kyrie eleison, Christe eleison, Kyrie eleison”, Pater noster, Et ne nos inducas. Azután következnek a verzikulusok: „Salvos fac servos tuos; Domine Deus sperantes in te”. Verzikulus: „Convertere, Domine, usquequo; Et deprecabilis esto super servos tuos”. Verzikulus: „Mitte eis auxilium de sancto; Et de Sion tuere eos”. Verzikulus: „Illustra faciem tuam super servos tuos; Salvos eos fac in misericordia tua, Domine, non confundantur, quoniam invocaverunt te”. Verzikulus: „Domine, vide humilitatem eorum; Et exaudi eos, quoniam speraverunt in te”. Verzikulus: „Exaudi illos, Domine, quoniam benigna est misericordia tua; Secundum multitudinem miserationum tuarum respice eos, Domine”. Verzikulus: „Ne reminiscaris iniquitatum eorum antiquarum; Cito anticipet eos misericordia tua, Domine, quia pauperes facti sunt nimis”. Verzikulus: „Domine, exaudi orationem meam; Et clamor meus ad te veniat”. Dominus vobiscum. Oremus. Omnipotens sempiterne Deus. A másik: Omnipotens et misericors Deus. Prefáció: Domine sancte Pater Deus misericordiae, teljes egészében úgy, ahogy a püspöki szertartások könyvében van. Azután azonnal következik a vezeklők feloldozása: Dominus noster Iesus Christus. És a végén mondják: „Amen”. És azután: Et sicut totius. Amen. Devotionem quoque vestram. Amen. Adiuvante Domino Deo. Amen. És azután a püspök úr meghinti őket szenteltvízzel és megtömjénezi őket. Azután azonnal egyszer megérinti mindegyiket a pásztorbottal és azt mondja: Exsurgite qui dormitis, ahogy a könyvben van, közben hármat vagy négyet érintve. Mindezek végeztével a vezeklők a püspökhöz járulnak hódolatot tenni a faldistoriumnál, kezükben égő gyertyával, és vesszőt tartva fejük fölött. És a püspök úr megcsókolja őket, az asszonyoknak azonban csak püspöki gyűrűjét nyújtja csókolásra. És a vezeklők eltörik fejük fölött a vesszőt és előbbi helyükre mennek, ahol leborulnak úgy, mint előbb. Azután a püspök úr ezt a könyörgést mondja: Praesta quaesumus Domine. Befejezve a könyörgést a diákonus mondja: Humiliate vos ad benedictionem. Következnek az áldások imádságai: Effunde quaesumus, Domine, a többi következővel. Végül a fődiákonus kihirdeti nekik, hogy a következő esztendő időszaka alatt készüljenek a római kúriához feloldozásért, mert ez nem feloldozás, hanem kiengesztelődés.

A 20. század közepéig nem volt külön krizmaszentelési mise, hanem az akkor még délelőtt tartott napi főmise keretében történt e szentelés. Mivel az egri ordinárius elsősorban a püspöki székesegyház viszonyait tartja szem előtt, e nagy szertartással együtt írja le a nagycsütörtöki misét:

Belépnek a kórusba és orgonán vagy a korátorok által elkezdődik a mise introitusa, ti. Nos autem gloriari, Gloria Patri-val. És a misében a krizmaszentelés miatt fehér ruhákat használunk. Kyrie Magne Deus. Mondjuk a Gloria in excelsis-t az Et in terra-val. És a püspök a „Dominus vobiscum” helyén „Pax vobis”-t mond. És csak ezt az orációt mondják: Deus a quo et Iudas. Epistola: Convenientibus vobis in unum. Graduále: Christus factus est. Evangélium: Ante diem festum Paschae. És áldáskérés van a szokott módon. Credót mondunk. És a Credo után beszéd a néphez. A beszéd végén „Dominus vobiscum”. Offertórium: Dextera Domini. Prefáció: Qui salutem. E nap saját Communicantes és Hanc igitur(-betétje) olvastatik, ahogy a misekönyvben áll. És ma három ostyát konszekrálnak: egyet ma magához vesz (a püspök), a másikat holnapra, egy harmadikat a szent sír számára megőriznek. Ünnepi Sanctus. És a misét a szokott módon folytatják egészen a kánon azon helyéig, ahol azt mondják: „Per quem haec omnia”, azt már kizárólag.

Mielőtt a püspök e szavakat mondaná, tiszteletet tesz az oltáron (lévő) konkszekrált szentség felé, visszavonul az oltár lecke-oldalára, ahol egy másik, üres kehely fölött megmossa ujjait és a purificatorium-kendővel megtörli. És ezt a vizet megőrzik a püspök áldozásának végéig. Miután ismét tiszteletet tesz az oltáron lévő szentség felé, leszáll egy előkészített asztalhoz, előbb felvéve a mitrát. És leül a faldistoriumnál, arccal az oltár felé. Közben a sekrestyében készítsék elő az ampullát a betegek olajával, és öltözzék be tizenkét pap, szuperpellícium fölé húzott miseruhába (kazulába). Azután a diákonus mondja fennhangon olvasmánytónusban: „Oleum infirmorum”. És egy szubdiákonus azonnal véve az előbb mondott ampullát a betegek olajával, azt balkarja alá ölelve és a subcustos által (adott) lepellel betakarva kimegy a sekrestyéből, miközben négy ifjú egy kis fátyolt hoz, és azt az olaj fölött tartja egészen annak konszekrációjáig. És a fent mondott tizenkét tanú processzióban kíséri nagy tisztelettel a mondott ampullát mind a kimenetkor, mind a visszatéréskor. Odajönnek ahhoz az elkészített helyhez, vagyis asztalhoz, ahol a püspök ül, és a szubdiákonus átadja az ampullát a diákonus kezébe, egyszerűen mondva: „Oleum infirmorum”. És a diákonus ugyanazon a hangon mondva e szavakat megáldásra bemutatja azt a főpapnak, lehelyezve az ampullát az asztalra. A fent mondott tizenkét tanú pedig rendben áll az asztal két oldalán, ti. hat az egyik és hat a másik oldalon. Azután a főpap mitrával fején exorcizálja (az olajat) halk hangon, úgy azonban, hogy a körülálló papok érthessék, rögtön ezzel kezdve: „Exorcizo”. Azután letéve a mitrát megáldja (az olajat) ugyanilyen hangon. Ennek befejeztével az olajat ugyanazon a módon, ahogy odahozták, visszaviszik a sekrestyébe. A püspök pedig megmosva kezeit és véve a mitrát, az oltárhoz megy szerpapjaival együtt. Ott letéve a mitrát, a szentség felé tiszteletet ad, s folytatja a misét attól a helytől, ahol abbahagyta, ti. „Per quem haec omnia”, egészen az áldozásig, melyet egyedül a főpap vesz magához. Az Agnus Dei-ben mindháromszor „Miserere nobis”-t mondunk. Áldást mond és „Pax eius”-t is mond, de nem adnak paxot, mert a csókot ma beszennyezte az áruló Júdás[24]. És a püspök úr előrehalad a misében egészen a communióig, azt kizárólag. És közben azt a konkszekrált ostyát, melyet holnapra kell eltenni, a subsuctos és a segédkezők tisztelettel egy kehelybe teszik, a szentsírba szántat pedig a monstranciába, és az oltáron hagyják. Közben azonban legyen előkészítve a sekrestyében két ampulla a krizma-olajjal és a hittanulók olajával, és egy paténán balzsam és tizenhárom selyemmel burkolt fapálcika, szokás szerint. Item, a főpap, miután megáldozott és magához vette a vért, és a másik kehelyből azt az öblítő vizet is magához vette, ami ujjainak előbbi lemosásából maradt, felveszi a mitrát, tiszteletet tesz az oltáron lévő szentség felé, majd segédkezőivel együtt visszamegy az előbb mondott asztalhoz és leül a faldistoriumnál. Akkor a diákonus fennhangon, mint előbb, olvasmánytónusban azt mondja: „Oleum ad sanctum chrisma”, és: „Oleum cathecumenorum”. És két szubdiákonus a sekrestyében azonnal bal karja alá veszi a két mondott ampullát a krizma-olajjal és a hittanulók olajával, betakarva azt fehér vagy vörös ruhával, kimennek a sekrestyéből éppen úgy, ahogy előbb a betegek olajával mentek ki. És a subcustos viszi a balzsamot, miközben a korátorok éneklik: O Redemptor, a kórus pedig mindig utánuk énekli[25], és odáig éneklik: "Ut novetur sexus". Azután a püspök úr megáldja a balzsamot, a krizmát és az olajat, ahogy az a püspöki szertartások könyvében van, a tizenkét pap pedig miseruhába (kazulába) öltözve rendben áll az asztal két oldalán, mint előbb, a betegek olajánál. És szorgosan figyelnek a püspök úrra, úgy, hogy amikor a püspök úr a krizma, olaj és balzsam megszentelésében keresztet rajzol, akkor ők is mindegyikük vessen keresztet. És miután a püspök úr háromszor kereszt-alakban rálehelt az ampullákra, ugyanúgy ők is rendben lépjenek oda és leheljenek háromszor az ampullákra. És miután a püspök úr köszöntötte azokat mondván: „Ave, sanctum chrisma”, „Ave, sanctum oleum”, mindegyre magasabbra emelve a hangját, az szubdiákonus, aki kihozta, tartsa a krizma és az olaj ampulláját tisztelettel, az oltár lépcsőjén állva, arccal a püspök felé fordulva, és a fent mondott papok rendben, ugyanúgy, ahogy a püspök úr, köszöntsék háromszor, egyre magasabbra emelve hangjukat és térdet hajtva, mondván: „Ave, sanctum chrisma", "Ave, sanctum oleum”. És a köszöntést harmadjára befejezve, mindegyikük csókolja meg az ampulla száját avagy ajkát. Ennek végeztével a két ampullát ugyanazon rendben, ahogy kihozták őket, visszaviszik a sekrestyébe, miközben a korátorok folytatják az O Redemptor hátralévő részét, onnan, ahol abbahagyták, ti. "Ut novetur sexus".

Mindennek végeztével ugyancsak a korátorok azonnal elkezdik a communiót: Dominus Iesus. Azután azonnal elkezdik a vesperáshoz való antifonát, ti. Calicem salutaris accipiam, a többi antifonával és zsoltárral, Gloria Patri nélkül[26]. Közben a subcustos egy kis lepel alatt tisztelettel elviszi a holnapra és a szentsírra félretett szentséget a sekrestyébe, egy előre elrendezett helyre. Kapitulum, himnusz, verzikulus nincs. A Magnificathoz antifona: Cenantibus autem. A Magnificat utáni antifonát befejezve a kóruson kívül rögtön elkezdik a Miserere mei Deus zsoltárt, amint fent volt, a matutínumban, de a kórusban ezt nem mondják, hanem rögtön az antifona után a püspök mondja: „Dominus vobiscum”, és oráció: Refecti spiritualibus alimentis[27]. És a püspök úr maga fejezi be a misét csupán olvasva az Ite missa est-et, míg a korátorok Benedicamus Magne Deus-t énekelnek ünnepélyesen a vesperás miatt[28]. Item, a főpap az oltárnál segédkezőivel előbb elolvassa a vesperást, a segédkezők magukban elolvassák a Miserere mei zsoltárt, befejezve a Christus factus est-tel, és a Respice quaesumus orációval. De a püspök úr úgy fejezi be a misét, ahogy fönn mondtuk.

Item, a nem-püspöki helyeken[29] a misében nem mondanak Gloria Patri-t, sem Gloria in excelsis-t, sem Credót. Pax Domini-t mondanak, de békecsókot nem adnak. Az Agnus Dei-ben háromszor „Miserere nobis”-t mondanak. Item, miután a pap áldozott és a communiót elénekelték, azonnal kezdődik a vesperás, amint az a misekönyvbe foglaltatik[30].

A napra sajátosan jellemző rubrikák – a Magyar Misekönyv fordítása szerint – a következők:

Az Egyház ősi hagyománya szerint ezen a napon tilos minden magánmise. Az esti órákban – megfelelő időpontban – mutatjuk be az utolsó vacsora miséjét, a helyi hívő közösség teljes részvételével. Minden pap és egyházi személy részt vesz benne a rendjének megfelelő szolgálattal… A hívek csak mise közben áldozhatnak, a betegek azonban a nap bármely órájában részesíthetők a szentáldozásban.

A szentségház teljesen üres legyen. A papság és a nép mai és holnapi áldoztatására elegendő mennyiségű ostyát kell konszekrálni ebben a misében.

Amíg a Dicsőség-et éneklik, szólnak a harangok: utána elhallgatnak egészen a húsvéti vigíliáig, hacsak a Püspöki Kar vagy az illetékes helyi főpásztor másként nem intézkedik – a helyi viszonyok mérlegelésével.

A homília után, amely a mai szentmisében elénk táruló legfontosabb misztériumokról szól – vagyis a szent Eukarisztia és a papirend szentségének alapításáról, valamint a testvéri szeretet parancsáról – ott, ahol a lelkipásztori megfontolások úgy ajánlják, most elvégzik a lábmosás szertartását. A segédkezők az arra alkalmas helyen előkészített ülőhelyekhez vezetik az erre kiválasztott férfiakat. A pap (ha szükséges, leveti a miseruhát) odajárul egyenként mindegyikhez, vizet önt a lábukra, majd megtörli azt a segédkezők közreműködésével. Mindjárt a lábmosás után, vagy ha az nincs, akkor a homília után következnek az Egyetemes könyörgések. Hitvallást ebben a misében nem mondunk.

Az Eukarisztia liturgiájának kezdetén a hívek körmenetben hozhatják adományaikat a szegények részére. Az áldoztatás befejezése után az áldoztató edény a következő napi áldoztatásra szánt szentostyákkal az oltáron marad, és a mise az áldozás utáni könyörgéssel véget ér. Az áldozás utáni könyörgés befejeztével a pap az oltár előtt állva tömjént tesz a füstölőbe, majd letérdel, és háromszor megtömjénezi az Oltáriszentséget. Aztán vélummal a vállán kezébe veszi az áldoztatóedényt, és a vélum lelógó végeivel befödi. Elindul a körmenet, amelyet a keresztvivő nyit meg. Az Oltáriszentséget gyertya és tömjénezés kíséretében a templomon át viszik őrzésének helyére, amely egy kápolnában van elkészítve és illendően feldíszítve. Menet közben éneklik a Pange lingua kezdetű himnuszt. Amikor a körmenet az Oltáriszentség őrzésének helyére érkezik, a pap leteszi a szentostyákat tartalmazó edényt, tömjént tesz a füstölőbe, térden állva megtömjénezi a Szentséget, miközben az előző himnusz két utolsó versszakát éneklik. Ezután kell bezárni a szentségházat, illetve az Oltáriszentség elhelyezésére szolgáló szekrényt. A pap és a segédkezők egy ideig csendben imádkoznak az Oltáriszentség előtt, majd térdet hajtva visszatérnek a sekrestyébe.

Ezután következik az oltárfosztás. Ha lehet, a kereszteket kiviszik a templomból. Az esetleg a templomban maradó kereszteket ajánlatos lepellel befödni.

Akik az esti misén részt vettek, azoknak nem kell elmondaniok a Vesperást. Buzdítsuk a híveket, hogy a helyi körülményeknek megfelelően egy ideig végezzenek éjszakai szentséglátogatást a külön őrzőhelyre vitt Oltáriszentség előtt. Éjfél után azonban ez a szentségimádás már minden ünnepélyesség nélkül történjék.

Mindezt bevégezve a püspök a papokkal és a klérussal a templomba vonul a vesperás ideje táján, s ahhoz a helyhez megy, ahol a Mandatumot végezni akarja. És mikor odaért, a szubdiakonus elkezdi Pál levelét, felirat nélkül, az olvasmányok módjára: Convenientibus vobis in unum. Ennek végén a diakonus kezdi az evangéliumot: Ante diem festum Pasche. Az evangélium végeztével a következő könyörgést mondja (a pap): Deus cujus sacratissimam cenam veneramur (= Isten, kinek most csodálatos vacsoráját ünnepeljük...). Azután a kántor elkezdi az antifonát: Ante diem festum, vagy: Cena facta dixit, a rákövetkező antifonákkal együtt, ahogy a könyvben áll. Miközben az antifonákat éneklik, egy edényben vizet hoznak, és kezdve a püspökön, kölcsönösen megmossák és kendővel megtörlik egymás lábát. Ezután verzikulusok következnek: V) Suscepimus Deus, V) Tu mandasti Domine, V) Tu lavasti pedes. Dominus vobiscum. Könyörgés: Adesto Domine nostrae servitutis officio (= Légy jelen, Urunk, e szolga-voltunkat...). Ezután a püspök beszédet mond a klérushoz, s annak végeztével a templomba visszatérve a himnuszt éneklik: Tellus ac aethra jubilant. Azután a papok és a diakonusok a templomba jönnek és megfosztják az oltárokat, ezt az antifonát (és zsoltárt) énekelve: Diviserunt sibi vestimenta. Végül következik a responzórium: Jerusalem luge, verzussal, de Gloria nélkül.

Latinul:

His peractis procedat episcopus cum presbyteris et clero in ecclesiam circa horam vesperorum, et eat ad locum ubi mandatum perficere voluerit. Et cum illuc pervenerit, incipiat subdiaconus epistolam Pauli sine titulo in modum lectionis. (Epistola 1Kor 11): Convenientibus vobis in unum. Qua finita diacounus incipiat evangelium: Ante diem festum pascae. Finito evangelio dicitur sequens Oratio: Deus cujus sacratissimam cenam veneramur. Deinde cantor incipiat Antifona: Ante diem festum. Aut: Cena facta dixit – cum sequentibus antiphonis sicut in libris continentur. Interim dum antiphonae cantantur in pelvim aqua ponatur, et episcopo primo incipiente mutuatim pedes laventur et linteo tergantur. Post haec sequuntur versiculi: V) Suscepimus Deus. V) Tu mandasti Domine. V) Tu lavasti pedes. V) Dominus vobiscum. Oratio: Adesto Domine nostrae servitutis officio. Post haec faciat episcopus sermonem ad clerum. Quo finito in redeundo dicitur Hymnus: Tellus ac aethera jubilat. Postea venientes presbyteri et diacones in ecclesiam denudent altaria cantantes antiphonam: Ant. Diviserunt sibi vestimenta. Tunc sequatur responsorium: Jerusalem luge cum verso sine Gloria.

A mandatum. Először kettőt harangoznak, harmadjára kereplővel adnak jelt. Közben kikészítenek a Boldogságos Szűz oltára elé egy asztalt tálakkal és oblátákkal[31], továbbá vizes edénnyel és mosdó tállal. Azután beöltözve a püspök, továbbá egy-egy diakonus és szubdiakonus, egy akolitus a gyertyavivőkkel együtt kivonulnak a sekrestyéből, és az asztalhoz jönnek. A püspök úr az asztal déli végén áll. Akkor bármi felirat nélkül, az olvasmányok tónusában, kelet felé fordulva elkezdi (a szubdiakonus) a leckét: Convenientibus vobis in unum. Melynek végeztével a diakonus azonnal északi irányba fordulva ünnepi dallamon, de Dominus vobiscum nélkül énekli az Ante diem festum evangéliumot. Közben a püspök kendőt köt maga elé. Az evangélium végeztével a kórus elkezdi az Ante diem festum antifonát, a püspök pedig többi segédkezőivel együtt, míg a szubdiakonus a vizes edényt, a diakonus a mosdótálat tartja, elkezdi némán mosni a méltóságok és idősebb kanonokok lábát, mindkét félkarból (választott) tizenkettőét, megcsókolva őket. Azután visszatér helyére. Akkor felkelnek, akiknek lábát mosta, és a rangidős megmossa a püspök lábát, míg a többiek tartják a vizesedényt és törölnek. Csókot váltva mindnyájan visszatérnek helyükre. Akkor a diakonus és szubdiakonus felszolgálásával mindenkinek oblátát oszt, miközben ezt énekli: Ant. Mandatum (=Új parancsot)... és a kórus folytatja: Ut diligatis invicem (= hogy szeressétek egymást). Azután a satrapák (=segédpüspökök,) bort osztanak (cserép)edényekben, és rangsorban tesznek szolgálatot.  De előbb a rangidős a püspöknek nyújt oblátát énekelve: Mandatum novum, mint előbb. Mikor mind elvették, a püspök felkelve mondja: Könyörögjünk - könyörgés, miként a könyvben. Mindezt befejezve az iskola vezetője beszédet mond a klérushoz. Végül mind felmennek a kórusba, elkezdve a himnuszt: Tellus ac aethra jubilant. És ha már késő lenne, azonnal elkezdik a Diviserunt sibi (= Elosztották maguk között) antifonát, s közben a püspök megmossa az oltárokat, míg az egyik kórus a zsoltárt énekli: Deus Deus meus respice in me (= 21. zsoltár), a másik fele pedig mindig megismétli az antifonát: Diviserunt sibi, Gloria Patri nélkül. Ennek végeztével szünet nélkül elkezdik a completoriumot.

Latinul:

Ad mandatum. Primo duo pulsantur et tertium clapernatur. Interim disponitur mensa ante aram B. Virginis cum scutellis et oblatis cum pelvi et lavatorio. Deinde induens se episcopus tantum unus diaconus et unus sunbdiaconus et unus accolitus precedens cheropherariis exibunt de sacristia et veniunt ad mensam dominus pontifex stat circa finem mensae a parte meridionali. Tunc sine titulo aliquo per modum lectionis incipitur epistola Convenientibus vobis in unum, stans facie ad oriente(m). Qua finita diaconus sine medio stans versa facie ad aquilonem canit solemniter evangelium sine Dominus vobiscum Ante diem festum paschae. Interim Dominus episcopus circumcingit se lintheo. Hoc finito chorus incipit ant. Ante diem festum. Tunc episcopus ceteris minisrantibus pelvim a subdiacono et lavatorio a diacono incipit sub silento lavare pedes dignitatum et seniorum canonicorum a duabus partibus 12 osculando eosdem, deinde redit ad locum suum. Tandem omnes surgunt quibus lavit pedes. Et major lavat pedem episcopi  aliis tenentibus pelvim et tergent. Omnes osculantur et redeunt ad locum. Tunc oblatis ministrantibus a diacono et subdiacono cuilibet distribuit canente Ant. Mandatum. Et choro respondente: Ut diligatis invicem. Deinde offertur per satrapes in picariis vinum. Et per eosdem ministrant secundum ordinem. Sed prius major dignitatis domino episcopo fert oblatas canentes: Mandatum novum ut prius. Tunc receptis omnibus surgens dicit dominus episcopus. Oremus. Oratio ut in libro. His finitis rector scholae facit sermonem ad clerum. Tandem ascendunt omnes ad chorum incipientibus hymnum Tellus ac ethera jubilant. Et si tarde est statim incipitur ant. Diviserunt sibi. Interim episcopus lavat omnia altaria et una pars chori canit ps. Deus Deus meus respice in, et alia pars semper repetit ant. Diviserunt sibi sine Gloria Patri. His finitis sine medio incipitur Completorium.

Item, a Mandatum szertartás elvégzéséhez egy órakor hosszú harangozás van. És hosszabb szünet után két órakor egy második harangozás a nagy haranggal, és azután kerepelés a toronyban. És azután egészen szombatig hallgatnak a harangok, addig, amikor a Gloria in excelsis-t éneklik. Közben a püspök úr és a kanonok urak és az egész klérus összejön a templomban, hogy elvégezze a Mandatum-ot. Miután a püspök úr vörös kappába öltözik, mitrával és pásztorbottal, (továbbá) két diákonus és két szubdiákonus, a korátorok, (vagyis) négy kanonok, az akolitusok és az iskolából való ceroferariusok[32] processzionaliter kivonulnak a sekrestyéből az elkészített asztalhoz.

Közben a succentor a kórussal a himnuszt énekli. Tellus ac aethra iubilent.

A himnusz végén epistola cím nélkül, olvasmánytónusban: Convenientibus vobis in unum. Azután evangélium: Ante diem festum Paschae, ugyanígy cím nélkül, az ünnepi (evangélium-)tónusban. És mikor azt éneklik:[33] Surgit a cena, a püspök úr kendőt köt maga elé.

És az evangélium végén oráció, mint a misekönyvben, azután elkezdi a lábmosást, a prépost-oldalon kezdve.[34] Közben a succentur társaival az Accessit ad pedes Iesu responzóriumot énekli.

A responzórium végén a püspök úr vacsorát oszt mondván: Mandatum novum do vobis.[35] Ennek végén a succentor elkezdi az antifonát: Ante diem festum, a rákövetkező antifonákkal együtt, ahogy a könyvben van.

Az antifonák befejeztével a (kanonok) urak közül egy, akit erre kitábláztak, elkezdi énekelni a mandatumot olvasmánytónusban, ti. Amen amen dico vobis.[36] Annak végével beszéd van a klérushoz. A beszéd végeztével a püspök úr áldást ad.

Azután átmennek a kórusba, hogy elvégezzék az oltármosást, a Diviserunt sibi vestimenta mea antifonát és a Deus Deus meus respice antifonát énekelve, Gloria Patri nélkül. És minden egyes vers után megismétlik a Diviserunt sibi antifonát.

Miután a főoltárt a többivel együtt megmosták borral, a (kanonok) urak egyenként a főoltárhoz járulnak, és a püspök úr megkeni szokás szerint a homlokukat, hasonlóképpen az egész klérus is odajárul.

A Deus Deus meus respice zsoltár végén elkezdik a kórusban a kompletóriumot, fennhangon olvasva[37] a zsoltárokat: Cum invocarem, In te Domine, Qui habitat, Ecce nunc, Nunc dimittis[38]. És a végén: Miserere mei Deus, Gloria Patri nélkül. Antifona: Christus factus est. Kyrie eleison, Christe eleison, Kyrie eleison, Pater noster. A püspök úr egyszerű módon[39] mondja az orációt, ti. Respice quaesumus.

3.4. A szertartásrend a Premontrei Processionale szerint

Az oltármosás: Az oltárok megfosztása után a celebráns az oltárra kevés vizet önt, azt a Virágvasárnap megáldott ággal teríti szét az asztalon; ezután borral keresztet önt az oltár közepére. (Ezután ugyanígy tesznek a mellékoltárokkal is.) Közben ezt éneklik, s a pap minden ének végén collectát imádkozik:

R. Circumdederunt me. + R. Christi Mater dilectissima. Versiculus. és. Or. BMV

R., Versiculus. és Or. a templom védőszentjéről.

R. Domi et foris. Versiculus. és Or. Szent Norbertről.

R. Concede nobis Domine. Versiculus. és Or. Mindenszentekről

A lábmosás könyörgései és énekei:

Versiculusok: Confitemini Domino. Ostende nobis. Or. Actiones nostras.

Ant.: Mandatum novum. Ant.: Diligamus nos invicem. Ant.: Si dilexeritis me. Ant.: In hoc cognoscent omnes. Ant.: Vos vocatis me Magister. Ant.: Ante diem festum.

Versiculus: Pater. noster. Versus: Suscepimus. V) Tu mandasti. V) Tu lavasti. V) Domine exaudi. V) Dominus vobiscum. Or. Adesto Domine officio.

3.5. A „Nagyhét” („Piros könyv”) szerint

Áttekintés: Ordo/2.8

Az Oltáriszentség elvitele:

Az áldozás utáni könyörgés befejeztével a pap az oltár előtt állva tömjént tesz a füstölőbe, majd letérdel és háromszor megtömjénezi az Oltáriszentséget. Azután vélummal a vállán kezébe veszi az áldoztató edényt, és a vélum lelógó végeivel befödi.

Elindul a körmenet, amelyet a keresztvivő nyit meg. Az Oltáriszentséget fáklyák és tömjénezés kíséretében a templomból átviszik őrzésének helyére, amely egy kápolnában van elkészítve és illendően feldíszítve.

Kivonulásra: Szomorú az én lelkem.

Az "oltárfosztás" nemcsak a szenvedésre vonatkozó gyászszertartás (halott-mosás). Legalább egyszer egy évben, a szentmise alapításának estéjén szeretettel megtiszteljük, meggondozzuk magát az oltárasztalt, az áldozatbemutatás helyét, s templomunk többi oltárát. E szertartás egyben felhívja figyelmünket arra, hogy egész évben ügyelnünk kell az oltár és a templom tisztaságára.

A pap és kísérete a főoltárhoz megy. Előkészítendő: kancsóban víz, ampolnában bor, valamiféle növény a víz elkenéséhez, vászonkendő. A pap először a főoltárhoz, majd a mellékoltárakhoz megy, a ministránsok segítségével az oltárról eltávolítja annak felszerelését és az oltárterítőt,  majd vizet önt az oltár négy sarkára, azt az illatos növénnyel (vagy kezével) elkeni. Felszárítja kendővel, majd borral kereszt alakban leönti az oltár közepét.

A szertartás közben a 21. zsoltárt imádkozzuk a következő módok valamelyikén:

·        antifonával (Elosztották maguk között ruháimat) recitálva, mint alább olvasható,

·        olvashatja az ambótól egy pszalmista, s szakaszonként együtt válaszolunk az antifonával; ilyenkor az antifonát minden két vers után beiktatjuk;

·        olvashatja a zsoltárt egy végtében egy lektor, vagy

·        énekelheti egy pszalmista traktus-dallamon (lásd Mel/1.2.4).

A zsoltárt megszakítjuk minden oltárnál, amikor a pap elvégezte annak megfosztását és megmosását. Amikor a pap elkészült egy-egy oltárnál, a zsoltár olvasását (éneklését) megszakítjuk, s a pap az oltár lépcsőjénél ezt mondja:

P.: Segítsen minket Szent N. (az oltár patrónusa) közbenjárása, hogy bőségesen részesüljünk e szent napokban Urunk üdvözítő szenvedésének és dicsőséges feltámadásának kegyelmében. – Amen.

Ezután a zsoltározás folytatódik, míg a pap a következő oltárhoz indul. Az utolsó oltár megfosztása és megmosása után a szertartás némán ér véget.

Mandatum: A lábmosás és a búcsúbeszéd felolvasása

A lábmosás végezhető a misében az evangélium után. A régebbi szokás szerint ez külön szertartás keretében történik, s a búcsúbeszéd felolvasása kapcsolódik hozzá.

Alkalmas teremben (refektórium, gyűlésterem) vagy a templomban gyülekezünk. A celebráns – fehér pluviáléban – és kísérete bevonul az elkészített székekhez. Mindnyájan állnak, a celebráns a könyörgést olvassa: Actiones nostras / Tetteinket, kérünk, Urunk...

Leülnek, s a celebráns ezt mondja: „Keljen fel, akinek a beszédet kell mondania.”

Most feláll a kijelölt szónok és rövid beszédet mond, vagy olvas. A beszéd után megkezdődik a lábmosás a következőképpen. A kórus először az Ante diem festum / Húsvét ünnepe előtt történt antifónát énekli (Mel/2.2.3), az alábbiak szerint megállva és szünetet tartva, amíg a celebráns az előírt cselekménnyel elkészül:

az „et cena facta” szavaknál a celebráns feláll és leveszi a pluviálét,

a „linteo praecinxit se”-nél kötényt köt maga elé,

a „misit aquam”-nál a tálba vizet önt,

a „cepit lavare”-nál elkezdi a lábmosást.

Énekelhető még népének: Tudván Jézus, hogy eljött órája (Cant/2.1.1),az Ubi caritas et amor himnusz (Mel/2.2.5) és az Íme, mily jó responzórium (Mel/2.1.18).

Amikor a lábmosás befejeződött, a celebráns kezet mos, felveszi liturgikus ruháját, majd a következő könyörgést olvassa: Könyörögjünk! Légy jelen, Urunk...

Ezután mindnyájan leülünk, a diakonus, illetve a Búcsúbeszéd olvasója áldást kér és megkezdi Urunk végrendeletének recitálását. A bevezető párbeszéd elmarad, ha nem pap vagy diákonus olvassa!

(D.: Az Úr legyen veletek.  H.:  És a te lelkeddel. D.:  Evangélium Szent János könyvéből.  H.:  Dicsőség neked, Istenünk.) D: Új parancsot adok nektek...

Ha a szertartást nem a templomban végeztük, akkor a "Keljetek fel..." szavak után körmenetben átmegyünk a templomba, s ott hallgatjuk meg a János evangélium 15-17. fejezetét: „Én vagyok az igaz szőlőtő...”

Záróének: Új parancsot adok nektek.

Ezután elvégezzük a Completoriumot, majd némán elhagyjuk a templomot. Innentől kezdve silentium van a holnapi zsolozsma kezdetéig.

4. NAGYPÉNTEK

4.1. Egeria zarándoknő naplója

Nagypéntek a 4. századi Jeruzsálemben

És így tehát, amikor elkezdődik a kakasok kukorékolása, himnuszok éneklése közben jönnek le az Imbomonról és arra a helyre vonulnak, ahol az Úr imádkozott, amint meg van írva az evangéliumban: „Eltávolodott egy kőhajításnyira és imádkozott" és így tovább. Ezen a helyen egy szép, ízléses templom van. Belép oda a püspök és az egész nép, a helynek és a napnak megfelelő könyörgést mondanak, és felolvassák az evangéliumnak azt a részletét, ahol ezt mondja az Úr a tanítványainak: „Vigyázzatok hogy kísértésbe ne essetek". Ezt az egész részletet felolvassák itt, és ismét végeznek egy könyörgést.

És innen himnuszok éneklése közben gyalog vonulnak le a püspökkel mindnyájan a Getszemániba, még a legkisebb gyermekek is; mivel a népnek a virrasztástól elgyengült és a mindennapi böjttől kimerült olyan nagy tömege van itt, és mivel olyan magas hegyről kell leereszkedni, nagyon lassan haladnak a Getszemániba himnuszok éneklése közben. A templom mécsesei pedig, több mint kétszáz, elő vannak készítve, az egész nép megvilágítására. Amikor pedig megérkeztek a Getszemániba, először egy megfelelő könyörgést végeznek, majd egy himnuszt mondanak, aztán felolvassák az evangéliumnak azt a részletét, ahol elfogják az Urat. Amikor ezt a részletet olvassák, olyan az egész nép sóhajtozása és siránkozása, könnyekkel, hogy talán egészen a városig hallatszik az egész nép sírása. És már ettől az órától mennek a városba gyalog, himnuszok éneklése közben; abban az órában érik el a kaput, amelyben szinte már elkezdik felismerni egymást; ekkortól a városon belül mindannyian, nagyok és kicsik, gazdagok, szegények, mindnyájan készen vannak ott; különösen ezen a napon senki sem vonja ki magát a reggelig tartó virrasztás alól. Így vezetik el a püspököt a Getszemániból a kapuig, és onnan az egész városon keresztül a Keresztig.

Amikor megérkeznek a Kereszthez, a fény már világosabbá kezd válni. Ott felolvassák ismét az evangéliumnak azt a részletét, ahol az Urat Pilátushoz kísérik, és mindazt, ami meg van írva, hogy Pilátus az Úrnak vagy zsidóknak mondott, mindet felolvassák.

Ezután pedig a püspök beszél a néphez, megerősítve őket, mivel elfáradtak egész éjjel és még el fognak fáradni ezen a napon, hogy ne bágyadjanak el, hanem Istenben legyen a reményük, aki nagyobb jutalmat ad nekik ezért a fáradságért. És így serkentve őket, ahogy tudja, ezt mondja nekik: „Menjetek most mindnyájan haza, pihenjétek ki magatokat egy kicsit és a nappal második órája körül[40] legyetek mindnyájan készen itt, hogy attól az órától kezdve a hatodikig lássátok a Kereszt szent fáját, mindnyájan hívén, hogy üdvösségünkre válik; a hatodik órától pedig ismét itt kell lennünk ezen a helyen, a Kereszt előtt, hogy olvasmányoknak és könyörgéseknek szenteljük magunkat éjszakáig".

Miután befejeződött a szertartás a Keresztnél, vagyis mielőtt a nap felkelne, mindnyájan lelkesülten a Sionra mennek imádkozni annál az oszlopnál, amelynél megostorozták az Urat. Innen visszatérnek egy kicsit pihenni a házaikba, és rögtön készen is vannak mindnyájan. És így a püspöknek egy széket tesznek a Golgotán a Kereszt mögé, ami most ott áll, a püspök leül a székre, egy leterített asztalt tesznek eléje.

A diakonusok az asztal körül állanak, és előhozzák azt az aranyozott ezüst ládikát, amiben a Kereszt szent fája van, felnyitják és felmutatják, az asztalra helyezik úgy a Kereszt fáját, mint a feliratot. Miután tehát az asztalra tették, a püspök ülve a szent fa végeire teszi a kezét, a diakonusok pedig, akik körben állnak, őrzik. Azért őrzik így, mert az a szokás, hogy az egész nép egyesével odajőve, úgy a hívők, mint a katekumenek, ráhajolva az asztalra, megcsókolják a szent fát és tovább haladnak. És mivel azt beszélik, hogy – nem tudom, mikor – valaki egy harapást ejtett rajta és elvitt egy darabot a szent fából, ezért a diakónusok, akik körben állnak, most őrzik, nehogy valaki odajőve ismét úgy merjen tenni.

Így tehát az egész nép elhalad egyesével; mindnyájan meghajolva először a homlokukkal, majd a szemükkel érintik a keresztet és a feliratot, s így megcsókolva a keresztet, továbbhaladnak, de senki sem teszi rá a kezét, hogy megérintse. És ahogy megcsókolták a keresztet és továbbhaladtak, ott áll egy diakonus, aki Salamon gyűrűjét és azt a szarut tartja, amiből felkenték a királyokat. Megcsókolják a szarut is, hódolnak a gyűrű előtt.

(Itt hiány van a szövegben)

...az egész nép a hatodik óráig halad át, az egyik ajtón bevonulva, a másikon kimenve, mivel az azon a helyen történik, ahol előző nap, vagyis csütörtökön az áldozatot végezték.

De amikor a hatodik óra van, a Kereszt elé mennek, akár esik, akár hőség van, mivel az a hely a szabadban van, szinte egy nagyon nagy és szép átrium, ami a Kereszt és az Anasztaszisz között van. Ott gyűlik össze tehát a nép, úgy hogy nem lehet kinyitni az ajtókat sem.

A püspöknek egy széket tesznek a Kereszt elé, és a hatodik órától a kilencedikig nem tesznek mást, mint olvasmányokat olvasnak ezen a módon: vagyis először zsoltárokból olvassák fel mindazokat, ahol a szenvedésről van szó; olvasnak az apostolok irataiból is, úgy az apostolok leveleiből, mint a cselekedeteiből, mindazokat, ahol az Úr szenvedéséről beszéltek; ugyanúgy az evangéliumokból is azokat a részleteket olvassák fel, ahol szenvedett az Úr. Aztán a prófétákból olvassák fel, ahol az Úr szenvedéséről beszéltek, aztán az evangéliumokból azokat, amelyek a szenvedésről szólnak.

És így a hatodik órától a kilencedikig megszakítás nélkül felolvasást végeznek vagy himnuszokat énekelnek, hogy az egész népnek bemutassák mindazt, amit a próféták előre megmondtak az Úr szenvedéséről, így mutatják be az evangéliumokból és az apostolok irataiból azt, ami megtörtént. És így ez alatt a három óra alatt tanítják az egész népnek, hogy semmi sem történt meg, ami nem lett volna előre megmondva, és semmi sem lett mondva, ami nem ment volna végbe. Mindig imádságokat iktatnak közbe, olyan imádságokat, amik maguk is a naphoz illőek.

Az egész gyülekezet érzelmei és sóhajai minden olvasmánynál vagy könyörgésnél rendkívüliek; ugyanis nincs ott senki, sem nagy, sem kicsiny, aki ezen a napon, ebben a három órában nem sírna hihetetlen módon azon, hogy az Úr ennyit szenvedett értünk. Ezután, amikor a kilencedik óra kezdődik, a János evangéliumából azt a részt olvassák, ahol az Úr kiadta a lelkét; az olvasmány után egy könyörgést végeznek, és a szertartás véget ér.

De amikor a szertartás befejeződik a Kereszt előtt, azonnal mindnyájan a nagyobb templomba gyűlnek, a Martyriumba, és azt teszik, amit szokás tenni ezen a héten a kilencedik órától, amikor összegyülekeznek a Martyriumban, estig. Miután befejeződik a szertartás a Martyriumban, az Anasztasziszba mennek; amikor megérkeztek, azt a részt olvassák fel az evangéliumból, ahol József elkéri Pilátustól az Úr testét, és új sírba helyezi azt. Ezután az olvasmány után egy imádságot mondanak, megáldják a katekumeneket, és a szertartás véget ér.

De ezen a napon nem történik meghívás az Anasztasziszba történő virrasztás folytatására, mivel tudják, hogy a nép fáradt, mégis szokás, hogy folytatódik a virrasztás. A nép közül, aki akar, vagy legalábbis tud, virraszt; de azok, akik nem tudnak, nem virrasztanak ott reggelig; virrasztanak a klerikusok, vagyis azok, akik erősebbek és fiatalabbak; és egész éjszaka himnuszokat és antifonákat énekelnek, reggelig. Hatalmas tömeg virraszt; egyesek estétől, mások az éjszaka közepétől, mindenki, ahogy tud.

4.2. A főistentisztelet menete az Esztergomi nyomtatott Misszáléban

Áttekintés: Ordo/3.2

Hat órakor egybegyűlekezik a klérus és a nép. A papok és diakonus megfelelően felkészülnek, hogy a püspöknek segédkezzenek, az énekesekkel és többi segédkezővel együtt, a nagyböjtben használt  öltözetekben. És az oltár elé jönnek, ahol a szertartást végezni kell. A fedetlen oltárra csak egy kis vászonkendőt tesznek.

És a lektor felirat nélkül elkezdi olvasni a próféciát: In tribulatione (Os. 6.), majd tractus Domine audivi és oratio Deus a quo et Judas.

Következik felirat nélkül a Dixit Dominus ad Moysen olvasmány (Ex. 12.). Tract. Eripe me Domine.

Passió a letakaratlan pulpitustól, felirat nélkül: Egressus est Jesus. Evangélium: Post haec autem rogavit.

Az evangélium végeztével az oltárról elveszik a vászonkendőt, és a pap az ünnepélyes könyörgéseket mondja, így kezdve:

Az egyházért. Imádkozzatok, kedveseim... Könyörögjünk. Boruljunk térdre. Mindenható, örök Isten, ki dicsőségedet... Álljatok fel. A mi Urunk Jézus Krisztus által... (Ugyanígy a többi könyörgés.)

Ennek végeztével két akolitus behozza a sekrestyéből a vélummal letakart keresztet, s őket két pap követi miseruhába öltözve, akik a következő verseket éneklik: Popule meus... Két énekes: Agyos o Theos, Agios iskyros, Agios athanatos... A kórus felel: Sanctus Deus, sanctus fortis, sanctus et immortalis...

Ismét a papok: V) Quia eduxi te. Agyos, Sanctus mint előbb. V) Quid ultra debui. Agyos, Sanctus mint előbb.

Ekkor beszéd van a néphez. Akkor szőnyeget terítenek a püspök úr leborulásához, a püspök vagy pap pedig veszi a keresztet, leveszi a leplet és nagy hangon kezdi: Ecce lignum crucis. A kórus folytatja: In quo salus mundi.” Háromszor éneklik verzus nélkül, majd a harmadik után a kórus a verseket énekli: Beati immaculati in via (= 118. zsoltár).

Rögtön ezután a Dum fabricator antifona következik. Azután a himnuszt énekli két énekes a kórusban állva: Crux fidelis.

Itt következnek az adoráció crucis alatt mondandó könyörgések: Domine Jesu Christe Deus verus... Deus qui Moysi famulo... Domine Jesu Christe qui nos per crucis...

Miután a keresztet a püspök és a többiek köszöntötték, a püspök vagy pap (miseruhába öltözve) az oltárhoz jön, s várakozik, míg az archidiakonus elhozza az Úr testét. Az archidiakonus pedig és vele két vagy három klerikus ahhoz a helyhez megy, ahol az Úr testét őrizték, és onnan elvéve gyertyákkal és tömjénnel kísérve az oltárhoz hozzák, miközben ezt éneklik: Laudes omnipotens.

Az ének végén az archidiakonus korporálét terít a fedetlen oltárra. A püspök vagy pap az oltárhoz menve közgyónást (Confiteor) végez, megcsókolja az oltárt, az archidiákonustól elveszi a kelyhet, melyben vizzel kevert megszenteletlen bor van, majd ezt énekli: Hoc corpus quod pro vobis (melyet a kórus folytat).

Az oltárra helyezve a kelyhet s elrendezve az oblátákat, alázatosan ezt imádkozza: Suscipe sancta Trinitas, majd mély hangon mondja: Oremus. Praeceptis salutaribus. Pater noster, és így tovább egészen eddig: Per omnia saecula. Nincs Pax Domini, sem Agnus, sem békecsókot nem adnak, hanem a pap veszi az Úr testét, megtöri, a kehelybe bocsátja semmit sem mondván, s így szentelik meg a bort. Azután megáldoznak, a pap magához veszi a bort semmit sem mondva.

 Miután helyükre visszatértek ének nélkül, magukban elimádkozzák a vesperást (137-141. zsoltár és Magnificat). Oratio: Respice quaesumus.

Azután a népet kiküldve és a templom kapuit gondosan bezárva a pap leveti a kazulát és ővele a diakonusok, szubdiakonusok, az akolitusok (gyertyákkal és tömjénezővel) arra a helyre mennek, ahol a keresztet a hódolat után elhelyezték. Onnan fölemelve arra a helyre viszik, ahol a sírt akarják elkészíteni. Ott egy kis emelvényre helyezik, megtömjénezik, vászonnal és afölött egy kendővel letakarják. Közben, míg a keresztet fölemelik és az egyik helyről a másikra átviszik, halkan ezeket a responzóriumokat éneklik: Jerusalem luge, vagy: Plange quasi virgo, Recessit pastor, Ecce quomodo moritur. Végül az Úr testét egy igen tiszta edénybe helyezik, a templom pecsétjével lepecsételik, és a vászon és kendő alá a szent kereszt szívébe rejtik. Ezalatt ezt éneklik: R. Sepulto Domino.

Mindezt elvégezve őrzöket rendelnek, akik a szent testet őrzik, zsoltárokat és könyörgéseket mondanak. Majd a papság visszatér, míg a pap elkezdi: Adoramus te Christe...; a kórus folytatja: Quia per crucem… Verzikulus: Omnis terra. Könyörgés: Respice quaesumus.

A rubrikák latinul (A MNStr és a nyomtatott esztergomi misszále összevetésével):

Hora sexta conveniant in ecclesiam clerici et laici. Et parent se presbyteri et diaconi  quantum opus sit ad ministrandum domino pontifici cum cantoribus et reliquis ministris, vestibus quadragesimalibus. Et veniant ad altare ubi officium agatur. Et mittatur parvum linteum super nudum altare. Et lector incipiat legere sine titulo hanc prophetiam.

Prophetia (Os 6). In tribulatione sua mane consurgent ad me.  Tractus. Domine audivi. Oratio: Deus a quo et Judas. Sequitur prophetia sine titulo (Ex. 12): Dixit Dominus ad Moysen. Tractus: Eripe me Domine. Passio dicitur super nudum pulpitum, et sine titulo (Jn 18). Egressus est Jesus. (Evangelium:) Post haec autem rogavit.

Finito evangelio tollitur linteum de altari et presbyter dicat orationes solemnes sic inchoans:

Pro ecclesia. Oremus dilectissimi nobis. - Oremus. - Flectamus genua. - Omnipotens sempiterne Deus qui gloriam. - Levate. - Per Dominum nostrum.

Pro papa. Oremus et pro beatissimo. - Oremus. - Flectamus. - Omnipotens sempiterne Deus cujus judicio. - Levate. - Per Dominum nostrum.

Pro omni gradu ecclesiae. – Oremus pro omnibus episcopis. - Oremus. - Flectamus. - Omnipotens sempiterne Deus cujus spiritu totum corpus. - Levate. - Per Dominum nostrum.

Pro rege. – Oremus et pro christianissimo rege nostro. - Oremus. - Flectamus. - Omnipotens sempiterne Deus in cujus manu sunt omnium potestates. - Levate. - Per Dominum nostrum.

Pro cathecuminis. – Oremus et pro cathecuminis nostris. - Oremus. - Flectamus. - Omnipotens sempiterne Deus qui ecclesiam tuam nova semper prole. - Levate. - Per Dominum nostrum.

Pro diversis necessitatibus. – Oremus dilectissimi nobis Deum Patrem. - Oremus. - Flectamus. - Omnipotens sempiterne Deus maestorum consolatio. - Levate. - Per Dominum nostrum.

Pro hereticis et schismaticis. – Oremus et pro hereticis et scismaticis. - Oremus. - Flectamus. - Omnipotens sempiterne Deus qui salvas omnes et neminem. - Levate. - Per Dominum nostrum.

Pro Judaeis. Oremus et pro perfidis Judaeis. - Oremus. Omnipotens sempiterne Deus qui etiam Judaicam. Per eumdem Dominum nostrum.

Pro paganis. – Oremus et pro paganis. - Oremus. - Flectamus. - Omnipotens sempiterne Deus qui non mortem peccatorum. - Levate. - Per Dominum nostrum.

Quibus expletis duo accoliti praeparati portent crucem velatam de sacrario, sequentibus presbyteris casulis indutis et cantantibus hos versus subsequentes: Popule meus. Sequitur a duobus cantoribus: Agyos O Theos. Agios iskyíros. Agios athanatos... Deinde chorus dicat: Sanctus Deus. Sanctus fortis. Sanctus et immortalis... Item presbyteri: V) Quia eduxi te. - Agyos, Sanctus, ut supra. V) Quid ultra debui. Agyos, Sanctus, ut supra.

Tunc fiat sermo ad populum. Finito sermone accpit presbiter crucem et dicat alta voce: (Tunc sint ibi tapetia strata ad prosternendum domino Pontifici et ipse pontifex sine sacerdos discooperiat crucem et incipiat alta voce:)

Ecce lignum crucis. Chorus prosequitur: In quo salus mundi... (Trina vice cantetur absque versu. Et post tertiam inchoationem canit chorus versiculos:) Beati immaculati in via (= ps. 118)

Deinde immediate sequitur antiphona: Dum fabricator mundi. V) O admirabile pretium.

Sequitur himnus cantandus a duobus cantoribus stantibus infra chorum: Crux fidelis. Chorus: Crux fidelis. 

Sequuntur orationes ad adorandum crucem: Oratio: Domine Jesu Christe Deus verus de Deo vero. Alia oratio: Deus qui Moysi famulo tuo in via. Alia: Domine Jesu Christe qui nos per crucis passionem.

Salutata cruce tam a pontifice quam a ceteris veniat pontifex vel sacerdos indutus ante sanctum altare et expectet quousque corpus Domini ab archidiacono deferatur sibi.  Archiepiscopus autem et cum eo duo vel tres clerici vadunt ad locum ubi pridie corpus Domini servabatur et inde sublatum cum magna reverentia pontifici ad altare deferant cantantes hos versus: Laudes omnipotens.

Versibus finitis extendat archidiaconus corporale super nudum altare. Tunc procedens episcopus sive sacerdos ante altare faciat communem confessionem, videlicet Confiteor Deo, et osculetur altare, corpus Domini et calicem sine sacrato vino et aqua mixto de manu archidiaconi accipiens cantet: Hoc corpus quod pro vobis.

Et hoc dicto super altare ponens calicem ordinansque oblatas humilissime dicat: Suscipe sancta Trinitas. Qua finita dicat lenta voce: Oremus. Praeceptis salutaribus. Pater noster. Ita per ordinem usque Per omnia saecula. Neque Pax Domini nec Agnus Dei dicatur, nec osculum detur, sed sacerdos accipiens corpus  Domini et frangat mittatque in calicem nihil dicens., et sic sacratur vinum. Deinde singuli communicantes in sua redeant loca. 

Vespere legantur privatim (pss. 137-141, Magnificat) sub silentio. Pater noster. Oratio. Respice quaesumus Domine super hanc familiam.

Deinde ostia ecclesiae diligenter seratis omnibus laicis exclusis diaconi et subdicaoni et acoliti cum candelis et incenso pergant illuc ubi post salutationem crucem reposuerunt et inde levantes eam portent ad locum ubi sepulchrum parare voluerint. Ibique super scamnam ponatur et thurificetur et diligenter linteamine et desuper pallio cooperiatur. Sed interim dum crucem levant et de loco ad locum portant decantent silenter ista responsoria: R. Jerusalem luge. Vel: R. Plange quasi virgo. R. Recessit pastor. R. Ecce quomodo moritus. Novissime corpus Domini in unam valde mundam pixidem mittatur sigilloque vel clavi ecclesiae sigilletur atque subtus linteamen et pallium ad pectus sanctae crucis collocetur et dicatur: R. Sepulto Domino. Hiis itaque peractis et custodibus ordinatis qui hoc sacratissimum corpus custodiant cum psalmis et ceteris orationibus, ipse clerus antequam redeat dicat: a. Adoramus te Christe... Chorus: Quia per crucem tuam. V) Omnis terra adoret. Oratio: Respice quaesumus.

4.3. Az Egri Ordinárius leírása

Áttekintés: vö. Ordo/3.2

Item, elmondva az összes (napközi) hórákat, a püspök feketébe, vagyis kappába öltözve, mitrával és pásztorbottal az oltárhoz járul. A diákonus: egy kanonok, a szubdiákonus: egy oltárospap vagy káplán csupán albába öltözve, hasonlóképpen egy akolitus. Az összes többi segédkezők csupán szuperpellíciumban. És elkezdi a nagyprépost úr a próféciát címfelirat nélkül: In tribulatione sua. Azután következik a traktus. Melynek végeztével a püspök mondja: „Oremus”. Diákonus: „Flectamus genua”. „Levate”, a máskor is szokott módon. Oráció: Deus a quo et Iudas. Melynek végével a lektorkanonok úr olvas egy másik próféciát, címfelirat nélkül, azután következik a traktus: Eripe me, a verseivel. Azután elkezdik a passiót, címfelirat nélkül, betakaratlan állványnál, mezitelen lábakkal (állva). Item, nem kérnek áldást, az evangéliumhoz[41] sem. Item, ahol a passióban azt mondják: „Partiti sunt sibi vestimenta mea”, elragadják az oltárról az oda előbb elkészített két ruhadarabot[42].

A teljes passió[43] befejeztével a püspök a fent mondott fekete kappába öltözve orációt mond, amint a misekönyvben áll. Az „Oremus” után a diákonus mondja: „Flectamus genua”. Az oráció végén a szubdiákonus mondja: „Levate”[44]. Végül a püspök mondja: „Per Dominum”. Az „Amen” után azonnal kezdődik egy második oráció a pápáért. És sorban ugyanígy. Item, a zsidókért mondott könyörgéshez nincs „Flectamus genua” sem „Levate”, sem „Amen”.

Az orációk végeztével a klérus levonul a Szent Kereszt-oltár elé a püspökkel és őt követő szerpapjaival együtt. Közben két kanonok vörös miseruhát (kazulát) öltve a sekrestyéből kihozza a vörös miseruhával (kazulával) eltakart és mellén pacifikálét (hordó)[45] feszületet, míg egyikük lassú hangon énekeli: Popule meus, és két ifjú (procedens) puszta szuperpellíciumra vörös dalmatikát húzva, égő gyertyákkal megy amazok előtt és a Popule meus minden verse után ezek az ifjak éneklik: „Agios o Theos”. A kórus utánuk megismétli: „Sanctus Deus, sanctus fortis”. Közben a feszülettel lassan jőve a Szent Kereszt-oltárhoz, a püspökhöz vonulnak. Miután befejezték összes versével a Popule meus-t[46], a püspök a két kanonokkal együtt felemeli a feszületet, és siralmas hangon énekli[47]: Ecce lignum crucis. A kórus folytatja: In quo salus mundi. Közben kissé leemelik a miseruhát a feszületről. Másodszor ismét a püspök énekli: Ecce lignum crucis, kissé feljebb emelve a hangot, és a feszületet magát hasonlóképpen jobban feltárva. Harmadszor hasonlóképpen a püspök énekli: Ecce lignum crucis, siralmasan, feljebb emelve hangját és a feszületet előről egészen felfedi. A kórus folytatja: In quo salus mundi, a Beati immaculati verzussal együtt. És a püspök üdvözli és megcsókolja a feszületet. Közben a kórus énekli: Dum fabricator mundi. És az urak a kor szerinti rendben szintén üdvözlik és megcsókolják a feszületet. Hasonlóképpen az egész klérus, miközben a gyermekek éneklik[48]: Crux fidelis. Mialatt a klérus és a püspök a feszületet köszöntötte, halkan olvastatnak a misekönyvben lévő orációk.

A klérus visszatér a kórusba, s őket követve szerpapjaival együtt a püspök úr a főoltárhoz megy és fekete miseruhát (kazulát) ölt. Közben az előbb mondott két kanonok az Úr testét, melyet előző nap félretettek, tisztelettel előhozza kis lepel alatt a sekrestyéből, miközben előtte haladnak gyertyákkal és kereplőkkel. S ezeket a verzikulusokat éneklik: Laudes omnipotens, a kórus mindig megismételve utánuk. A második vers után csak ezt ismétlik: Corporis immensi. A harmadik után ismét elölről és így tovább. Mindezt befejezve az Úr testét a letakaratlan oltárhoz viszik, melyre a subcustos csak korporálét terít, és leteszik rá a kelyhet, melyben az Úr testét viszik. Ennek végével a püspök fekete miseruhában közgyónást mond, s minden mást úgy mond, ahogy a misekönyvben van.

Krisztus testének vétele után[49] megkezdik a vesperáshoz való zsoltárokat egyszerűen[50]: Confitebor, Domine probasti, Eripe me, Domine clamavi, Voce mea, Magnificat, Miserere mei, Gloria Patri nélkül, Christus factus est. „Kyrie eleison, Christe eleison, Kyrie eleison”. Pater noster. A püspök a Respice quaesumus orációt mondja.

Közben a subcustos a sekrestyéből a főoltárra hozza a szentsírhoz szolgáló monstranciát. Mindezek végeztével a kórus processzióban lemegy arra a helyre, ahol a szentsírt elrendezték, őket a püspök követi a szentséggel, előtte halad négy procedens vagyis ifjú aranyozott botokkal és égő gyertyákkal. És a püspök úr tisztelettel elrejti a keresztet a szentséggel, megtömjénezve, meghintve és lepecsételve a szentsírt. Közben a kórus responzóriumokat énekel: Ierusalem luge, Ecce vidimus, Plange quasi virgo, Recessit pastor bonus, Ecce quomodo moritur iustus. Miután a szentséget elrejtette, a kórus ezt a responzóriumot énekli: Sepulto Domino. És azután a püspök úr verzikulust és könyörgést mond, ahogy a misekönyvben van. Végül tiszteletet téve távoznak. A kompletóriumon jelen van a püspök úr. És a zsoltárokat a szentsír körül imádkozzák, miként nagycsütörtökön is[51]. A kompletórium végeztével meghintik és megtömjénezik a szentsírt, majd tiszteletet téve visszavonulnak.

(A modern kiadásban Nr. 226 - 229)

4.4. A VI. Pál-féle Missale Romanum szertartás-leírása

Áttekintés: Ordo/3.5

Az Egyház – régi hagyomány alapján – ezen és a következő napon egyáltalán nem mutat be szentmiseáldozatot, nem szolgáltat ki ünnepélyesen szentségeket.

Az oltár teljesen dísztelen legyen: kereszt, gyertyatartók és terítők nélkül.

Délutáni órákban, mégpedig – hacsak lelkipásztori megfontolások későbbi időpontot nem kívánnak – három órakor ünnepeljük meg Urunk szenvedésének emlékezetét… Ezen a napon csak Urunk szenvedésének megünneplése keretében van áldoztatás…

A pap és a segédkezők úgy öltöznek, mint ahogy a miséhez szokás, piros színű ruhákba. Az oltárhoz vonulnak, ott meghajolnak, majd vagy arcra borulnak, vagy csak letérdelnek, és egy ideig mindnyájan csendben imádkoznak. Ezután a pap a segédkezőkkel a papi székhez vonul, és a nép felé fordulva a következő két könyörgés egyikét mondja, a „Könyörögjünk” felszólítás nélkül: Emlékezzél meg irgalmasságodról… vagy: Istenünk, te az ősbűnnek…

A könyörgés után mindenki leül és elolvassuk az első olvasmányt Izajás próféta könyvéből a hozzátartozó zsoltárral együtt. Következik a szentlecke a Zsidókhoz írt levélből és az Evangélium előtti ének. Ezután olvassuk Urunk szenvedésének történetét Szent János szerint. Urunk szenvedésének története után mondjunk rövid homíliát, ha az alkalmasnak látszik.

Az igeliturgiát befejezik az Egyetemes könyörgések, mégpedig a következőképpen: A pap – aszerint, hogy hol alkalmasabb – a papi szék előtt, vagy az ambón, vagy az oltárnál állva összetett kézzel mondja a könyörgés felhívó részét, amely kifejezi a könyörgés szándékát. Ezután a felhívó rész után egy kis ideig mindenki csendben imádkozik, majd a pap kitárt karral elmondja magát a könyörgést. A hívek a könyörgés egész ideje alatt térdelhetnek vagy állhatnak. Püspöki konferenciák előírhatják a nép akklamációját a pap könyörgése előtt, és arról is dönthetnek, hogy megmaradjon-e a diakónus hagyományos felszólítása a letérdelésre és csendes imádkozásra…

Az Egyetemes könyörgések befejezése után következik az ünnepélyes hódolat a szent kereszt előtt. A kereszt felmutatásának két formája közül azt kell választani, amelyik lelkipásztori szempontból megfelelőbb.

A szent kereszt felmutatásának első formája: A lepellel letakart feszületet az oltárhoz viszik. Két ministráns kíséri égő gyertyával. A pap az oltár előtt állva átveszi a keresztet, és énekelni kezdi a felszólítást. Az éneklésben segítik a felszentelt segédkezők is, vagy esetleg az énekkar. Mindenki válaszolja: Jöjjetek… és az ének befejezése után letérdelnek. Rövid ideig csendben imádkoznak, miközben a pap áll, és a keresztet felemelve tartja. A pap ezután lebontja a leplet a feszület jobb karjáról, majd ismét fölemeli a keresztet… úgy, mint előbb. Végül teljesen lebontja a leplet a keresztről… mint első ízben. Azután a két, égő gyertyát tartó ministráns kíséretében a keresztet a szentély bejáratához vagy más alkalmas helyre viszi. Ott leteszi, vagy a ministránsoknak adja át, hogy azok tartsák, miután gyertyáikat a kereszt mellett jobbról és balról letették. Ekkor következik a hódolat a kereszt előtt.

A szent kereszt felmutatásának másik formája: A pap vagy a szerpap – vagy esetleg alkalmas segédkező – a ministránsokkal együtt a templomajtóhoz megy. Ott kezébe vesz egy le nem takart keresztet, a ministránsok pedig veszik az égő gyertyákat. Körmenetben vonulnak a templomon keresztül a szentélyhez. Út közben háromszor állnak meg: először a bejárat közelében, másodszor a templom közepén, végül a szentély bejárata előtt. A keresztvivő ilyenkor fölemeli a keresztet, és énekli a felszólítást… mindnyájan válaszolnak… és minden felelet után letérdelnek. Egy ideig imádkoznak, mint föntebb. Ezután elhelyezik a keresztet és a gyertyákat a szentély bejáratánál.

A szent kereszt előtti hódolatra elindul a pap, utána a papság, majd a hívek körmenetszerűen vonulnak sorjában a kereszthez, amely előtt egyszerű térdhajtással, vagy más alkalmas jellel, amely azon a vidéken szokásos, például megcsókolva a keresztet, vagy meghajolva előtte, jobb kezükkel megérintik a korpuszt, s végül keresztet vetnek magukra. Közben éneklik a Crucem tuam kezdetű antifonát, valamint a Panaszéneket (Improperia), vagy mindezek helyett egyéb ideillő éneket. Ezalatt mindenki ül, aki már részt vett a szent kereszt előtti hódolatban. Csak egyetlen kereszt előtt történjék a hódolat nyilvánítása. Ha a nagy tömeg miatt a hívek nem tudnak egyenként a kereszt elé járulni, akkor a pap – miután a hívek egy része a kereszt elé járult – a kereszttel a kezében megáll az oltár előtt közepén, néhány szóval a szent kereszt előtti hódolatra hívja fel a népet, majd a keresztet kissé magasabbra emelve, fölmutatja a híveknek, hogy csendben hódoljanak előtte. A hódolat befejezése után a keresztet helyére teszik az oltárnál. A gyertyatartókat az égő gyertyákkal az oltár körül, illetve a feszület közelében helyezik el.

Az oltárt most le kell teríteni, továbbá korporálét és a misekönyvet rátenni. Az Oltáriszentséget a diakónus, vagy ha nincs, akkor maga a pap hozza el az őrzőhelyről rövid úton. A nép ezalatt csendben áll. Két ministráns égő gyertyával kíséri a Szentséget, majd a gyertyatartókat leteszik az oltár mellé vagy az oltárra. Miután a diakónus a Szentséget az oltárra tette, fölnyitotta az áldoztatóedényt, a pap odamegy, térdet hajt, föllép az oltárhoz, majd összetett kézzel hangosan mondja: Üdvözítőnk parancsára. Mi Atyánk… Szabadíts meg, kérünk, Urunk… Mert tiéd az ország… Uram, Jézus Krisztus, szent tested és véred… íme, az Isten Báránya… Uram, nem vagyok méltó… Majd az oltár felé fordulva tisztelettel magához veszi Krisztus testét. Azután a hívek áldoztatására indul. Áldoztatás alatt énekelhető valamely alkalmas ének. Áldoztatás után az áldoztatóedényt egy arra jogosult segédkező személy a templomon kívüli őrzőhelyre viszi, vagy ha a körülmények úgy kívánják, a Szentséget beteszik a szentségházba. A pap ezután – megtartva egy bizonyos ideig az áldozás utáni szent csendet – az áldozás utáni könyörgést mondja.

Elbocsátásra a pap a néppel szemben állva, a nép fölé kiterjesztett karral a zárókönyörgést mondja. Ezután mindnyájan csendben távoznak. Megfelelő időben az oltárról eltávolítanak mindent.

Azoknak, akik ezen a napon a délutáni ünnepélyes istentiszteleten részt vettek, nem kell elmondaniok a Vesperást.

4.5. A „Nagyhét” („Piros Könyv”) szertartás-leírása

Áttekintés: Ordo/3.8

Ennek a szertartásnak három része van: 1. igeliturgia, 2. hódolat a szent kereszt előtt, 3. szentáldozás. Ezen a napon csak Urunk szenvedésének megünneplése keretében van szentáldozás. Azoknak a betegeknek azonban, akik nem tudnak részt venni a szertartáson, a nap bármely órájában el lehet vinni a szentséget.

Belépünk a templomba. Isten háza kopár, megfosztva minden ékességétől, a tabernákulum nyitva, nincs benne semmi. A pap és a segédkezők úgy öltöznek, mint ahogy a miséhez szokás, piros színű ruhába (a vértanúság ruhájába). Az oltárhoz vonulnak, és ott meghajolnak, majd arcra borulnak, és egy ideig mindnyájan csendben imádkoznak. Leborulnak az oltár lépcsőire: ez a földön való tehetetlen fekvés a legteljesebb hódolatnak jele, de egyúttal az emberiség megváltás-előtti, vigasztalan állapotát is kifejezi

Ezután a pap a segédkezőkkel a papi székhez vonul, és a nép felé fordulva, a következő két könyörgés egyikét mondja a "Könyörögjünk" felszólítás nélkül: Könyörgés: Emlékezzél meg, Urunk... Vagy: Isten, ki az ősi bűn által...

Igeliturgia

Ha Nagycsütörtökön nem olvastuk a bárány feláldozásáról szóló olvasmányt, a régi római és esztergomi rítusnak megfelelően ma vesszük. Az új római rítus szerint helyette Izaiás-jövendölés olvasandó.

Olvasmány a Kivonulás könyvéből (12,1-8; 11-14), vagy olvasmány Izaiás próféta könyvéből (52,13-53,12).

Traktus: Uram, hallottam...

Szentlecke a Zsidókhoz írt levélből (4,14 - 5,10)

Grad. Christus factus est / Krisztus  engedelmes volt

János Passió

Ünnepélyes  könyörgések. A pap az oltárnál állva, összetett kézzel mondja a könyörgés ünnepélyes felhívó részét (szándék). A diakónus a "Boruljunk térdre!" felszólítással a népet térdelésre és csendes imára hívja fel. Kis szünet után mondja: "Álljatok fel!". Erre mind felállnak. – Vagy (régebbi és helyesebb szokás szerint:) „Boruljunk térdre!” A nép letérdelve hallgatja a könyörgést, melynek végén hangzik el: „Álljatok fel”, majd: „A mi Urunk Jézus Krisztus által”, majd a következő szándék hirdetése. – A pap kitárt karokkal mondott könyörgésben terjeszti Isten elé az Egyház és a hívek imáját.

Hódolat a Szent Kereszt előtt

A Szent keresztet a magyar liturgikus hagyomány szerint az Impropériák (panaszénekek: Ó én népem) éneklésével hozzák be (a tridenti rítus szerint: némán). Az ének három szakasza alatt megáll a menet (stációk); a ministránsok (vagy előénekesek) éneke alatt (Hágiosz - Sanctus) a gyertyavivők a kereszt két oldalán letérdelnek; a nép éneke alatt a körmenet tovább halad a szentély felé. (Ha a keresztet némán hozták be, a panaszénekeket a hódolat közben énekeljük.)

A körmenet a szentélyhez ér; a pap átveszi a keresztet, s három részletben leplezi, miközben egyre magasabb hangon énekeli az antifonát: Ecce lignum Crucis / Íme, a keresztnek fája.

A pap rövid homíliában hódolatra hívja a híveket, majd a leleplezett keresztet előbb a papság, azután a hívek megcsókolják. A kereszthódolat alatt a következő énekeket énekeljük. Crux fidelis / Legnemesebb minden fák közt (az 1. versszak minden strófa után közösen megismételhető). Énekelhetők még:

Liturgikus énekek: Adoramus te / Imádunk téged, Krisztus – Crucem tuam / Keresztedet imádjuk – Laudes Crucis attollamus / A Keresztet ünnepeljük – Vexilla Regis  / Király zászlói lengenek – Mi pedig dicsekedjünk – Királyi zászló jár elől;

Népénekek: Szent arcod ékessége – Keresztények, sírjatok – Jézus, világ Megváltója – Ó Jézus, Jézus,

továbbá a szenvedésről szóló motetták.

Szentáldozás

Az oltárt most le kell teríteni, továbbá korporálét és a misekönyvet rátenni. Az Oltáriszentséget a diakónus, vagy ha nincs, akkor maga a pap hozza el az őrzőhelyről. A nép ezalatt csendben áll. Két ministráns gyertyával kiséri a szentséget, majd a gyertyatartókat leteszik az oltár mellé, vagy az oltárra.

Miután a diakónus a szentséget az oltárra tette, felnyitotta az áldoztató edényt, a pap odamegy, térdet hajt, föllép az oltárhoz, majd összetett kézzel hangosan mondja: Üdvözítőnk parancsára... Mi Atyánk.… A pap kitárt karral – egyedül – folytatja tovább: Szabadíts, meg kérünk...R) Mert tiéd az ország... A pap összetett kézzel csendben mondja: Uram, Jézus Krisztus, szent tested és véred vétele... Ezután térdet hajt, kezébe vesz egy szentostyát és egy kissé az áldoztató edény fölé emelve, a nép felé fordulva, hangosan mondja: Íme, az Isten Báránya... – Uram, nem vagyok méltó... Vagy régi magyar szokás szerint a pap itt felmutatja a szentostyát és intonálja: Ez az én testem.., melyet együtt folytatunk.

Áldozásra ajánlott énekek:

A megváltó szent kínhalál – Krisztus teste és szent vére –  Jézus, világ Megváltója –  Üdvözlégy, Krisztusnak drága szent teste.

Áldozás utáni könyörgés: Mindenható örök Isten, te Jézus Krisztusnak áldott halálával... Zárókönyörgés (a nép fölé kiterjesztett karral:) A te néped, Urunk, szent Fiad halálát...

Ezután csendben a szentsírhoz viszik a szentséget és a szent keresztet. Ott előbb az Adoramus te Christe / Imádunk téged antifonát énekeljük, majd énekelhető R. Recessit Pastor / Elment tőlünk.

A szertartás után elénekelhető az Ó-magyar Mária-siralom (Valék siralmat nem-tudó) vagy/és kimenetre : A keresztfához megyek, Keresztények sírjatok.

Ezek után mindnyájan eltávoznak. Megfelelő időben az oltárról mindent eltávolítanak. Azoknak, akik ezen a napon a délutáni ünnepélyes istentiszteleten részt vettek, nem kell elmondaniuk a Vesperást.

5. A HÚSVÉT ÉJSZAKAI VIGÍLIA SZERTARTÁSA

5.1. Egeria zarándoknő naplója

Nagyszombat és Vigília a 4. századi Jeruzsálemben

A következő napon, szombaton úgy tesznek, amint az szokásos a harmadik órától a hatodikig; de a kilencedik órában nem végzik a szombati szertartást, hanem a húsvéti virrasztásra készülnek a nagyobb templomban, a Martyriumban. A húsvéti virrasztást úgy végzik, mint nálunk; csupán egy dologgal tesznek többet itt: éspedig azt, hogy a neofitákat, miután megkeresztelkedtek és felöltözködtek, mikor kilépnek a medencéből, a püspökkel együtt kísérik el először az Anasztasziszba.

A püspök belép az Anasztaszisz korlátai mögé, himnuszt énekelnek, a püspök imát végez értük, és így megy velük a nagyobb templomba, ahol – mint szokásos – az egész nép a virrasztást végzi. Ott elvégzik azt, amit nálunk is szokás végezni, és a felajánlás után véget ér a szertartás és a nagyobb templomban végzett virrasztás után rögtön az Anasztasziszba mennek, himnuszokat énekelve, s ott újraolvassák a feltámadás evangéliumának részletét, imádságot mondanak, és a püspök ismét felajánlást végez; de mindent sietve végeznek a nép miatt, hogy ne tartsák ott sokáig őket, és így elbocsátják a népet. A virrasztás szertartása ezen a napon ugyanabban az órában ér véget, mint nálunk.

5.2. Az esztergomi missale szertartás-leírása

Áttekintés: Ordo/4.2

A MNStr és a nyomtatott esztergomi missale összevetésével.

A templomot feldíszítik minden ékességével és használati tárgyával. Hat órakor egybegyülekezik a teljes klérus a templomba, és felkészülnek a rangjuknak megfelelő ünnepi ruháikkal. Miután elkészültek, rend szerint a helyükön, a kórusban várják a püspök rendelkezését. Amikor a püspök elkészült a sekrestyében, a klérus elébe megy szentelt vízzel, tömjénezőkkel, de tűz nélkül, gyertyákkal és az evangéliumoskönyvvel. És a püspök felkelve a teljes processzióval és a keresztekkel megindul; kimennek a kovakőből csiholt tűzhöz teljes processzióval, szenteltvízzel, tömjénezővel, de tűz nélkül. Közben a 15 graduális zsoltárt imádkozzák, Gloria nélkül. És a püspök arra a helyre megy, ahol a tűz elő van készítve megáldásra. És a pap a tüzet ily módon áldja meg (lásd az Ordo-ban!).

Visszatérve pedig a templomba két klerikus a következő verseket énekli: Inventor rutili. Befejezve e verseket az archidiákonus az oltár elé járul, és megkezdi a Gyertya megáldását. Exsultet jam angelica. Közben a püspök vagy pap megáldja a tüzet ily módon: Veniat omnipotens… Quaesumus omnipotens… Deus qui Moysi… Domine Deus omnipotens cui astat. A curvat imperia részhez érve tömjéncsomót helyeznek keresztalakban a Gyertyába. In hujus igitur noctis… Itt meggyújtják a Gyertyát, azután folytatják: Qui licet divisus.

A pap könyörgést mond („Deus qui divitias”); a lektor az oltár előtt állva címfelirat nélkül mondja az olvasmányt:  In principio… (Itt következik az olvasmányok, könyörgések, tractusok felsorolása.)

Akkor felsorakoznak a keresztek, zászló-jelvények, evangéliumoskönyv, a dobozka a szent olajokkal, krizmával és mindennel, ami a kút megáldásához szükséges. Azután a celebráló pap az egész klérussal, az egyház minden ékességével a kúthoz járul, két pap vagy diákonus segédletével, és előtte két gyertyát tartanak, mígnem mindez befejeződik. A hétszeres litániát mondják. A kúthoz járulva ezt éneklik: „Rex sanctorum angelorum.” Oráció: Omnipotens… adesto magnae pietatis. Prefáció. Mindezt befejezve visszatérnek a kórusba, míg két kántor ünnepélyesen a litániát énekli. Amikor e vershez érnek: Ut fontem istum… a celebráns feláll és ő mondja ugyanezen dallamon (háromszor), majd a korátorok befejezik a litániát egészen a Kyrie eleisonig, melyet a succentor kezd el ünnepélyesen. És akkor belépnek a kórusba, miközben a Kyriét éneklik.

A pap kazulába öltözve szokás szerint elmondja az oltár előtt a gyónást, majd azt befejezve hangos szóval kezdi az angyali dicséretet: Gloria in excelsis. Oratio, Epistola. Prosa: Jam Dominus optatas reddit. Alleluja. Confitemini Domino. Az evangéliumhoz nem visznek fényeket, csak tömjént. Credot nem mondanak… A (kenyértörés utáni) vegyítés csendben történik, sem Agnust nem énekelnek, sem békecsókot nem adnak.

Amikor a pap és nép áldozása megtörtént, a kántor elkezdi a vesperás antifonáját: Alleluja, 116. zsoltár, Ant. Vespere autem. Magnificat (Gloria nélkül). Complenda (= Postcommunio): Spiritum nobis. És a misét Benedicamusszal zárják, a végén három allelujával.

A rubrikák latinul:

Item ornetur ecclesia omnibus ornamentis et utensilibus suis. Hora sexta conveniat omnis clerus in ecclesiam et praeparent se unusquisque vestibus solemnibus ad suum ordinem. Praeparatis omnibus expectent jussum pontificis in ordino suo in choro. Cum autem episcopus fuit paratus in sacrario veniat clerus obviam sibi cum aqua benedicta et thuribulis et candelis sine igne et plenario. Deinde procedant ad ignem de silice excussum cum plena processione, et aqua  benedicta et thuribulo tamen sine igne. Legendo satis alte psal. XV graduum (ps. 119-) sine Gloria. Et vadat usque ad locum ubi praeparatus fuerit ignis ad benedicendum. Et benedicat sacerdos ignem in hunc modum…

Tunc aspergat (sacerdos) ignem aqua benedicta. Moxque accendantur candelae. Redeuntibus vero in ecclesiam cantentur a duobus clericis isti versiuli sequentes: Inventor rutili.

Finitis versibus veniat archidiaconus ante altare et incipiat benedictionem cerei dicens. Exsultet jam angelica. Et interim benedicatur incensum a pontifice sive a sacerdote tali modo: Veniat omnipotens Deus super hoc incensum. Quaesumus omnipotens Deus Abraham. Deus qui Moysi famulo tuo. Domine Deus omnipotens cui astat exercitus. Exsultet jam angelica... curvat imperia: Hic ponatur thus in cereum in modum crucis, tunc sequatur: „In hujus igitur noctis gratia". …"ignis accendit": hic incendatur cereus et tunc sequitur: „Qui licet divisus...”.

Oratio sequatur a sacerdote: Deus qui divitias misericordiae tuae. Lector stans ante altare, sine titulo dicat (Gen 1). In principio creavit.  Etc.

Tunc ordinentur cruces et vexilla et evangelium et capsa et sanctum oleum et chrisma et reliqua ad benedictionem fontis necessaria. Deinde officians sacerdos cum cuncto clero et omni ornatu ecclesiae procedat ad fontem sustentatus a presbiteris duobus vel diaconibus et duo cerei portentur ante eum usque dum omnia finiantur; letania septena dicitur. Euntibus autem ad fontem cantetur Hymnus: Rex sanctorum angelorum. (Chorus: Rex - Totum mundum).

Pater noster. Credo. V) Quoniam/Domine apud te est. V) Dominus vobiscum. Oratio. Omnipotens sempiterne Deus adesto magnae pietatis tuae mysteriis. Prephatio: Vere dignum... Qui invisibili potentia.  

Finitis autem omnibus redeant in chorum duobus cantoribus cantantibus solemniter letaniam. Dum autem perventum fuerit ad illum verisulum: „Ut fontem istum” ministrans surgat et dicat sub eisdem notis: „Ut fontem..”. (ter), post haec choratori compleant totam letaniam usque ad ultimum Kyrie eleison, quod succentor incipiat solemniter. Et tunc vadant ad chorum interim quousque Kyrieleison canitur.

Sacerdosque indutus casula facit confessionem ante altare ut moris est, quo finito sacerdos incipiat clara voce laudem angelicum: Gloria in excelsis. Oratio: Deus qui hanc sacratissimam noctem. Epistola Fratres: Si conresurrexistis. Prosa: Jam Dominus optatas reddit. Alleluja. Confitemini Domino. Tractus. Laudate Dominum. Ad evangelium lumina non portentur nisi tantum incensum. Ev. In illo tempore: Vespere autem. Credo non dicatur, sed tantum Dominus vobiscum et Oremus. Deinde sub silentio fiat commixtio. Neque Agnus Dei cantetur, neque pax detur.

Cum consummaverit sacerdos et populus, cantor incipiat ad vesperas antifonam. Ant. Alleluja. Ps., 116. sine Gloria. Ant. Vespere autem. Magnificat sine Gloria. Complenda: Spiritum nobis Domine tuae caritatis. Et finiatur missa cum Benedicamus Domino alleluja alleluja, alleluja.

5.3. Az Egri Ordinárius szerint

Áttekintés vö. Ordo/4.2

Item, reggel hat vagy hét órától kezdve kerepelnek a (napközi) hórákhoz. Befejezve az összes hórákat, úgy, mint fentebb, Nagycsütörtökön, következik a tűzszentelés.[52] A püspök, kísérete és a korátorok vörös ruhákba öltözve kivonulnak a sekrestyéből, míg előttük haladnak a zászlók[53], s arra a helyre mennek, ahol a tüzet elkészítették. Közben a templomban minden fényt kioltanak, s a tizenöt graduális zsoltárt olvassák[54] Gloria nélkül, mind a tizenötször megkerülve a tüzet, és mindannyiszor viaszkereszteket dobva a tűzbe. A zsoltárok végeztével megszentelik a tüzet, ahogy a könyvben áll. A konszekráció végével a megszentelt tűzből (véve), azt ismét megtömjénezik. Azután a klérus visszamegy a kórusba, míg a korátorok éneklik: Inventor rutili, a kórus pedig utána ismétli[55]. És minden fényt a megszentelt tűzről gyújtanak meg. Befejezve az Inventor rutili-t, az, akit erre kitábláztak, végigénekli az Exsultet-et csak albába, stólába és manipulusba öltözve.

Azután a püspök orációt olvas. Ezután olvassák a négy próféciát a traktusokkal és orációkkal, ahogy a könyvben van. Az elsőt a nagyprépost úr olvassa, a másodikat az olvasókanonok úr, a harmadikat az éneklőkanonok úr, a negyediket az őrkanonok úr, (mindet) címfelirat nélkül[56].

Melyek végeztével a processzió lemegy a megszentelendő keresztkúthoz, miközben a korátorok éneklik: Rex sanctorum angelorum, a kórus mindig utánuk ismételve, hol a kezdettől, hol a Totum mundum adiuva szakasztól kezdve vagyis ismételve[57]. Közben a püspök úr segédkezőivel és az előtte haladó zászlókkal, a krizmával, a (húsvéti) gyertyával, olajjal, tömjénezővel, evangéliumoskönyvvel kilencszer megkerüli a keresztkutat. És amikor (a litániában) e vershez érnek: „Fac interna”, a korátorok abbahagyják az éneklést, és a püspök mondja háromszor: „Fac interna…”[58], míg a kórus mindig utána ismétli: „Totum mundum adiuva”. Azután a korátorok folytatják, ami még hátra van, és a püspök úr folytatja a keresztkút megkerülését. Amikor a korátorok befejezik az egész Rex sanctorum-ot, két korátor térden állva énekli a litániát[59]. És amikor ehhez a vershez érnek: „Ut fontem istum”, megállnak a litániával, és a püspök mondja háromszor: „Ut fontem istum benedicere digneris”. Kórus: „Te rogamus audi nos”. Másodszor ugyanazon a dallamon: „...benedicare et sanctificare digneris”; harmadszor: „...benedicere, sanctificare et consecrare digneris”. „Te rogamus audi nos”. Azután befejezik a litániát, és azután a püspök elkezdi közepes[60] hangon: Pater noster, Credo in Deum, és mindnyájan térden állva olvassák (= mondják). Ezután folytatja a püspök a keresztkút megszentelését, ahogy a könyvben van. Item, amikor a püspök azt mondja: „Descendat in hanc plenitudinem fontis”, veszi a (húsvéti) gyertyát, fölemeli és háromszor a kútba mártja. És a harmadik lemerítés után a viaszt a kútba csepegteti kereszt-alakban. De mielőtt a viaszt becsöpögtetné, a nép vesz a kútból, ahogy szokás[61]. Végül beönti (a vízbe) az olajat és a krizmát.

Ezeket elvégezvén a processzió visszatér a kórusba énekelve vagy orgonán játszva a húsvéti Kyrie-t. Közben a püspök úr szerpapjaival és a korátorokkal már fehér ruhába öltözik. És a közgyónást mondja, elébe bocsátva a Salve Regina-t, a máskor szokásos módon[62]. A Kyrie végével éneklik a Gloria in excelsis-t az Et in terra-val együtt, és meghúzzák a harangokat. Az Et in terra végén a püspök mondja: „Pax vobis”. De a papok csak „Dominus vobiscum”-ot mondanak[63]. Azután oráció: Deus qui hanc sacratissimam noctem. Epistola: Si consurrexistis. Prosa az Alleluia előtt: Iam Domnus optatas reddidit laudes[64]. Az allelujával együtt a korátorok éneklik és a Confitemini verzust a kórus. Azután a korátorok folytatják a traktussal: Laudate Dominum omnes gentes. És a kórus énekli a második versét, ti. Quoniam confirmata. És ezután éneklik az evangéliumot: Vespere autem sabbati. Credót nem mondanak, hanem csak „Dominus vobiscum”-ot. Offertórium[65]. Prefáció: Te quidem Domine omni tempore sed in hac potissimum nocte. Communicantes(-betét): Et noctem sacratissimam és Hanc igitur oblationem (-betét). Ünnepi Sanctus. Pax Domini-t mondanak, de Agnus Dei-t nem mondanak, sem békecsókot nem adnak, hanem a püspök áldozása után a korátorok azonnal elkezdik a vesperást[66]: Alleluia, alleluia, alleluia. Zsoltár: Laudate Dominum omnes gentes, Gloria nélkül. A Magnificathoz antifóna: Vespere autem sabbati, Gloria Patri nélkül. És a püspök együtt fejezi be a misét és vesperást a megfelelő orációval, ti. Spiritum nobis. És a korátorok éneklik három allelujával a Benedicamus Domino-t. De csak a főpap mondja: „Ite missa est”.

(A modern kiadásban Nr. 231 - 233)

5.4. A VI. Pál-féle Missale Romanum szertartás-leírása

Áttekintés: Ordo/4.5

Az ősi hagyományok szerint ezt az éjszakát az Úrnak kell szentelni (2 Móz 42 skk), úgyhogy az Evangélium intő szavai szerint (Lk 12, 55 skk) a kezükben égő gyertyát tartó hívek hasonlókká lesznek azokhoz, akik Uruk érkezésére várnak, hogy amikor megjön, éberen virrasztva találja és terített asztalához ültesse őket…

A húsvéti vigília egész szertartását éjjel végezzük, úgyhogy egyrészt nem kezdjük el az éj beállta előtt, másrészt be kell fejeznünk húsvétvasámap hajnala előtt. Az éjszakai vigilia-mise, mégha éjfél előtt végezzük is, már a feltámadás vasárnapjának húsvéti miséje. Aki részt vesz az éjszakai misén, ismét megáldozhat a második húsvéti misében. Aki az éjszakai misét mondja, vagy azon koncelebrált, a húsvét második miséjét is elmondhatja vagy koncelebrálhatja.

A pap és a segédkezők úgy öltöznek föl, mint a miséhez szokás, fehér színű ruhába. Elegendő számú gyertyáról kell gondoskodni a vigílián részt vevő valamennyi hívő számára.

A templomban minden fényforrást eloltanak. A templomon kívül alkalmas helyen tüzet raknak. Az itt összegyűlt néphez kimegy a pap a segédkezőkkel, akiknek egyike a húsvéti gyertyát viszi.

Ahol a templomon kívül nem lehet tüzet rakni, ott a helyi lehetőségek szerint végzik el ezt a szertartást. A pap a szokott módon üdvözli az összegyűlt híveket és rövid intő tanítást ad a vigíliáról. Azután a pap megáldja a tüzet, és az új tűzről meggyújtják a húsvéti gyertyát. Ha a nép sajátos lelkülete vagy hagyományai alapján az látszik alkalmasnak, hogy bizonyos jelképekkel külön is kiemeljük a húsvéti gyertya jelentőségét és méltóságát, ez a következő módon történhetik (itt megadja a kereszt, Alfa  és Ómega beírásának, a tömjénszemek beszúrásának módját). A szertartások eddig felsorolt elemeit részben vagy egészben el is hagyhatjuk, a helyi körülmények és lelkipásztori igények szerint. A Püspöki Konferenciák azonban egyéb szertartási formákat is előírhatnak, amelyek a nép lelki alkatának és hagyományainak jobban megfelelnek.

Ezután a diakónus, vagy ennek híján maga a pap kezébe veszi a húsvéti gyertyát, fölemeli, és egyedül énekli: Krisztus világossága… Azután mindnyájan bevonulnak a templomba, a menet élén a húsvéti gyertyát vivő diákonussal. Ha tömjénezés is van, akkor a tömjénvivő a füstölővel a diakónus előtt halad. A templomajtónál a diakónus megáll, a gyertyát fölemeli, és ismét énekli… A hívők meggyújtják gyertyáikat a húsvéti gyertyáról, és vonulnak befelé.

Amikor a diakónus az oltár elé ér, a nép felé fordulva megáll, és harmadszor énekli: Krisztus világossága!…  Az egész nép felel rá: Istennek legyen hála! Ezután meggyújtják a templom gyertyáit és lámpáit.

A pap az oltárhoz érve a papi székhez vonul. A diakónus a húsvéti gyertyát a presbitérium (szentély) közepén, vagy az ambó mellett előkészitett gyertyatartóra helyezi. Ha van tömjénezés, akkor most következik a tömjénbetétel, ugyanúgy mint a misében az evangéliumnál szokott lenni, majd áldáskérés: Adj áldást, Atyám! A pap félhangosan mondja az áldás szavait: Ha a húsvéti öröméneket nem a diakónus énekli, akkor az áldáskérés és az áldás elmarad.

A diakónus, vagy annak hiján maga a pap, megtömjénezi a könyvet és a gyertyát — ha azt alkalmasnak tartja —, majd az ambóról vagy a könyvállvány mellől énekli a húsvéti öröméneket, miközben mindnyájan állnak, kezükben égő gyertyával. A húsvéti öröméneket szükség esetén olyan énekes is énekelheti, aki nincs szerpappá szentelve: elhagyja azonban a „Most kérlek titeket” szavakkal kezdődő szakaszt egészen a bevezető rész végéig, továbbá az „Az Úr legyen veletek” köszöntést...

Ezen a vigílián — amely minden vigília szülőanyja — kilenc szentírási szakaszt olvasunk fel; éspedig hetet az Ószövetségből, kettőt az Újból (szentleckét és evangéliumot). Ha lelkipásztori megfontolások úgy kívánják, az ószövetségi olvasmányok számát csökkenthetjük; mindig ügyelnünk kell azonban arra, hogy a húsvéti vigíliának lényeges része az Isten igéjének olvasása. Legalább három ószövetségi olvasmányt meg kell tartanunk, sürgős esetekben kettőt. Sohasem hagyható el azonban Mózes második könyvének (Exodus) 14. fejezete.

A húsvéti örömének végeztével mindenki leteszi gyertyáját és leül. A pap bevezető szavai után a felolvasó (lektor) fölmegy az ambóra, és elolvassa az első olvasmányt. A zsoltárénekes vagy a kántor elénekli vagy felolvassa ezután a zsoltárt, a nép pedig közbeénekli (vagy mondja) a válaszokat. Majd mindnyájan fölállnak, és a pap mondja: Könyörögjünk! Utána egy kis ideig mindnyájan csendben imádkoznak, s csak ezután kezdi a pap magát a könyörgést. A válaszos zsoltár helyett csendet is tarthatnak; ilyenkor a Könyörögjünk!  után már nincs külön csend.

Amikor az utolsó ószövetségi olvasmányt is elolvasták a hozzátartozó válasszal és könyörgéssel együtt, meggyújtják az oltárgyertyákat. A pap pedig elkezdi énekelni: Dicsőség a magasságban Istennek. A nép folytatja, közben zúgnak a harangok – helyi szokás szerint. A Dicsőség után a pap a szokott módon mondja a könyörgést. Ezután a felolvasó felolvassa a szentleckét. A szentlecke után mindenki feláll, és a pap ünnepélyesen intonálja az Alleluját. Ezt utána mindnyájan megismétlik. A zsoltárénekes vagy a kántor ezután énekli a 117. zsoltárt, amelynek két-két verse után a nép az Allelujával válaszol. Az evangélium olvasására nem visznek égő gyertyát, csak tömjént, ha akarnak tömjénezni. Mindjárt az evangélium után következik a homília, majd elkezdődik a keresztség liturgiája.

A pap a segédkezőkkel a keresztkúthoz megy — ha a keresztkutat láthatják a hívek is. Egyébként a vizzel telt edényt a presbitériumban (szentély) helyezik el. Ha keresztelendők is vannak jelen, a nevükön szólítják őket. A keresztelendőket a keresztszülők mutatják be, a kisdedeket pedig a szülők és keresztszülők viszik oda a templomban összegyűlt hívek elé. Ezután a pap intelmet intéz a jelenlevőkhöz. Két előénekes a litániát énekli, miközben mindenki áll (a húsvéti idő miatt), és válaszol. Ha hosszabb körmenetben vonulnak a keresztkúthoz, akkor a litániát a körmenet alatt éneklik... Elől viszik a húsvéti gyertyát, utána vonulnak a keresztelendők a keresztszülőkkel, majd a pap a segédkezőkkel. Az intelmet közvetlenül a víz megáldása előtt kell mondani. Ha nincsenek jelen keresztelendők, és a keresztkutat sem kell megáldani, akkor a litánia elmarad, s akkor a szertartást rövidebb áldó imádsággal folytatjuk. A litániába más szentek nevét is beiktathatjuk, különösen a templom védőszentjét, vagy a hely patrónusát, vagy a keresztelendők védőszentjeit.

A pap ezután megáldja a keresztvizet (Istenünk, te láthatatlan erőddel…). A keresztség (és bérmálás) szentségének végeztével, vagy ha az most nem volt, akkor a víz megáldása után, mindnyájan felállnak, kezükben égő gyertyával, és megújítják keresztségi fogadásukat. Azután a pap meghinti a népet a megáldott vízzel, miközben mindnyájan éneklik: Vidi aquam. Közben az újonnan megkeresztelteket helyükre vezetik, a hívek közé. Ha a keresztvízszentelés nem a keresztkútnál történt, akkor a segédkezők a megszentelt vízzel telt edényt tisztelettel a keresztkúthoz viszik. Ha nem volt keresztvízszentelés, a szenteltvizet megfelelő helyre viszik.

Szenteltvízhintés után a pap visszamegy a papi székhez, és a Hitvallás elmondása nélkül elkezdi az Egyetemes könyörgéseket. Ezután az oltárhoz vonul, és a szokott módon elkezdi az Eukarisztia liturgiáját. Nagyon ajánlatos, hogy a kenyeret és a bort az újonnan megkereszteltek vigyék az oltárhoz.

5.5. A „Nagyhét” („Piros Könyv”) szertartás-leírása

Áttekintés: Ordo/4.8

Az ősi hagyományok szerint ezt az éjszakát az Úrnak kell szentelni (Kiv 12,42-skk.). Az evangélium intő szavai szerint (Lk 12,35-skk.) a kezükben égő gyertyát tartó hívek hasonlókká lesznek azokhoz a szolgákhoz, akik virrasztva várnak uruk érkezésére, hogy amikor megjön, ébren találja és terített asztalához ültesse őket.

A vigília menete a következő: 

– Lucernárium (fényünnepség) 

– Igeliturgia, melyben az Egyház arról elmélkedik, hogy mily nagy csodatetteket művelt az Úr kezdettől fogva az ő népével. 

– Keresztségünk misztériumának ünneplése, keresztelés, keresztségi fogadalmunk megújítása.

– Az Eucharisztia ünneplése.

A húsvéti vigília szertartásait kétféle sorrendben végezhetjük.

A-forma

Az első az ősi  római liturgia rendjét követi, s megegyezik a magyar hagyománnyal is:

Tűzszentelés, bevonulás a háromágú gyertyával –

Exsultet, közben a húsvéti gyertya meggyújtása –

Olvasmányok –

Keresztkút szentelés, keresztségi szertartás –

Szentmise – (körmenet).

B-forma

A másik lehetőség az új-római liturgia:

Tűzszentelés, gyertya megáldása, bevonulás a húsvéti gyertyával –

Exsultet –

A szentmise igeliturgiája az ószövetségi olvasmányokkal együtt

Keresztkút szentelés, keresztségi szertartás –

A szentmise eukarisztikus része – (körmenet).

A húsvéti vigília egész szertartását éjszaka végezzük, tehát csak sötétedés után kezdjük, és be kell fejeznünk Húsvétvasárnap hajnala előtt.

Az éjszakai vigília-mise, még ha éjfél előtt végezzük is, már a feltámadás vasárnapjának húsvéti miséje. Aki az éjszakai misén áldozik, az a másnapi húsvéti misén is megáldozhat; ill. aki az éjszakai misét mondja, vagy azon koncelebrál, Húsvét második miséjét is elmondhatja, vagy koncelebrálhat azon.

Előkészítendő: Húsvéti gyertya (a legrégibb századokra visszanyúló hagyomány szerint a húsvéti gyertya legyen minél nagyobb méretű, álljon minél magasabb gyertyatartón, minél magasabb posztamensen);

– ha a hagyományos római liturgiát követjük, háromágú gyertyatartó a kivonuláshoz;

– tömjénező, tömjén, tálca 5 tömjénszemmel, szenteltvíz;

– keresztkút feldíszítve, új vízzel;

– miseruhák a szentélyben.

Gondoskodni kell elegendő gyertyáról, hogy a vigílián résztvevő valamennyi hívőnek jusson.

A hagyományos liturgikus rend szerint az oltár még feldíszítetlen, s a keresztségi szertartás után, a szentmise kezdetére terítik meg és hozzák be felszerelését. Az új-római rítus szerint az egész szertartás alatt  már megterítve és feldíszítve áll.

A pap vörös palástot ölt, majd azt a keresztelési szertartás után átváltja fehér vagy arany miseruhára. A diakónus albában, majd az Exsultet éneklése után fehér vagy arany dalmatikában van.

1. Lucernárium

A sekrestyében a következőképpen áll fel a menet: ceremonárius – ministránsok  – turiferek  – két akolitus (egyikük egy tálcán viszi az öt aranyos tömjénszemet, a másik a szentelőt) – a papság  – a diakónus (kezében a háromágú gyertyatartó) – a librifer  –  a főcelebráns. Ne felejtkezzünk el a templomon kívül tartott tűzszentelésnél szükséges hangosító berendezésről. Az énekvezető és az előénekesek a mikrofonnál állnak.

A templomban minden fényt kioltanak, a nép a templomon kívül, az új tűznél várakozik. A bevonulás közben éneklik: Inventor rutili / Tündöklő fényeknek.

A tűzhöz érkezve a pap bevezető könyörgést mond: Mindenható Úristen, a világ teremtője... Ezután megáldja a tüzet: Isten, aki Fiad, vagyis a Szegletkő által... Megáldja a tömjénszemeket:  Jöjjön le, kérünk, mindenható Isten.

(Ha az új-római rítus szerint a húsvéti gyertyával vonulunk be, akkor itt történik a tömjénszemek beillesztése: Szent és dicsőséges sebhelyei által..” majd a gyertya meggyújtása a tűzről: A dicsőségesen feltámadt Krisztus világossága...)

Bevonulás a templomba: A hagyományos római rítus szerint a tűzről meggyújtják a háromágú gyertyát, azt (illetve az új-római rítus szerint a húsvéti gyertyát) a diákonus kézbe veszi, s a menet élén haladva megindul a templomba. Közben az adottságoknak megfelelően megismételhetjük a Tündöklő fényeknek himnusz éneklését.

A templom kapujában, majd annak közepén és szentélye előtt a menet megáll, s a diákonus ezt énekli egyre magasabb hangon: Krisztus világossága! Közösen felelünk: Istennek legyen hála!

Az új-római rítus szerint eközben mindenki meggyújtja gyertyáját a húsvéti gyertyáról. (A régi római rend szerint azonban ez csak az Exsultet megfelelő szövegrészénél fog történni, tehát a templomban egyelőre csak a háromágú gyertya világít.)

A harmadik invokáció után énekelhetjük a körmeneti ének végét (Fényt adsz most szemünknek).

2. Exsultet

Közben a diakonus áldást kér, majd a húsvéti gyertyához megy, és a könyvből (illetve ősi szokás szerint inkább: tekercsről) megkezdi a húsvéti öröméneket és a húsvéti gyertya megszentelését. A régi római rítus szerint a könyvet a háromágú gyertyával világítják meg; a diákonus mellett pedig a két akolitus áll a tömjénszemekkel és szenteltvízzel, valamint a turiferek a tűzoltárról hozott parazsat tartalmazó füstölővel.

Ha nem diákonus énekli, akkor a jelzett változatot kell venni, a prefációt bevezető párbeszéd elmarad, vagy helyette azt a celebráns énekli.

Ha az ősi római-esztergomi rítust  követjük, a diakonus (ha nem diákonus énekli, akkor a pap) az Exsultet közben most illeszti be a húsvéti gyertyába a tömjénszemeket (közben mondja: Szent és dicsőséges...), s a jelzett helyen meggyújtja a gyertyát (közben mondja: A dicsőségesen feltámadt..) és megtömjénezi azt. Ezután gyújtják meg a templom fényeit és a hívők kezében tartott gyertyákat.

A-forma (a római-esztergomi rítus hagyománya) szerint:

3. Olvasmányok

Ezután mindenki leteszi gyertyáját és leül. Mielőtt a szentírási szakaszok felolvasását elkezdenék, a segédkezők egyike rövid moníciót, a pap pedig könyörgést mond.

Ezután következnek az olvasmányok. A felolvasó (lektor) fölmegy az ambóra, és olvassa az olvasmányt, melyet az előénekes(ek) által énekelt traktus követ. Annak végén mindnyájan felállnak, és a pap könyörgést mond. Az olvasmányok száma a magyar liturgikus hagyományok szerint négy. A mai római könyvek hét olvasmányt tartalmaznak.

4. Keresztségi szertartás

Ezután kezdődik a keresztkút megszentelése és a keresztségi rítus. A pap a segédkezőkkel a keresztkúthoz vonul. Közben a traktust (Amint kívánkozik vagy helyette: Mint a szép híves patakra) énekeljük. A hívek felállnak.

A pap bevezető könyörgést mond, majd a nagy litániát énekeljük.

A pap rövid intelem után megkezdi a szentelési prefáció recitálását azokkal a ceremóniákkal együtt, melyek abban elő vannak írva. Amikor a húsvéti gyertyát a vízből kiemeli, a nép akklamál, vagy a Rex Sanctorum angelorum himnusz megfelelő versszakát (Krisztus Urunk oldalából vérrel együtt víz ömölt) énekli.

Ezután a misekönyv előírása szerint megújítjuk a keresztségi fogadalmat,  a pap meghinti a népet az imént félretett vízzel (amely nem keresztvíz), miközben mindnyájan akklamációt énekelhetnek.

Ha a keresztvízszentelés nem a keresztkútnál történt, akkor a segédkezők a megszentelt vízzel telt edényt tisztelettel a keresztkúthoz viszik.

5. Mise

Most megterítik és feldíszítik az oltárt, a pap és kísérete ünnepi miseruhát ölt, miközben a kórus a Kyriét énekli (orgona nélkül!).

A Gloria intonálására a misézőt a szerpap vagy egy énekes tropussal kérheti fel. A pap a sedilénél áll, az énekes vele szemben énekli: Ó fölséges Isten papja, állj a szentegyház közepére, és te légy az első, ki a királyok Királyának tiszteletére megszólaltatja a dicséretet! Ezután a papot az oltárhoz vagy a szentély diadalíve alá vezeti, s vele szembe állva folytatja: Kérünk tehát, adjad ajkunkra az örvendezésnek énekét! Pap: Gloria / Dicsőség... Megszólal az orgona, a csengők és harangok.

A Könyörgés és a Szentlecke után a szerpap, vagy kijelölt énekes – régi magyar liturgikus szokás szerint – tropussal vezeti be a nagyböjt alatt hiányzó alleluja éneklését, melyet mintegy újra megtanít a híveknek. A hívekkel szemben állva először ezt énekli: A vágyva-vágyott éneket... stb. Azután az Alleluját előénekli, melyet mindenki megismétel.

Ahol a alleluját háromszorozzák, egyre magasabb hangon, ott a következő zsoltárból elég az első verset énekelni. Ahol egyszer éneklik, ott kétversenként visszahozzák.

Ezután az evangéliummal a szokott módon folytatódik a mise. A Credo, a Hívek Könyörgése elmarad, nincs offertorium (helyette orgona vagy népének). Húsvéti prefáció, saját Communicantes és Hanc igitur.

Áldozás alatt a „Pro laudibus” kis zsolozsmát éneklik (Alleluja + 150. zsoltár, majd Et valde mane + Benedictus). Ha az áldoztatást már befejezte, a Benedictust a pap intonálhatja.

B-forma (az új-római rítus) szerint:

3. A mise első része

Olvasmányok tractussal és könyörgéssel, mint az A) formánál.

Az utolsó olvasmány után a pap (fakultatíve: a felkérő tropushoz csatlakozva) a Gloriát intonálja. Az evangéliumig minden az A-formával egyezően.

4. Keresztségi szertartás

Az evangélium után a pap rövid moníciót mond, azután a litániát éneklik. Ezután a pap megszenteli a keresztvizet, majd megújítjuk a keresztségi fogadalmat, és meghinti a híveket szentelt vízzel (mint fentebb).

5. A mise második része

A mise a felajánlással folytatódik, minden úgy, mint az A-formánál.

Függelék: A körmenet

Régi magyar szokás a szentsír felnyitása és a húsvéti nagy körmenet. A két elem egybekapcsoltan is, szétválasztva is tartható alább a 6.3 pontban leírt módon.

6. HÚSVÉTVASÁRNAP

6.1. A körmenet leírása az Egri Ordináriuskönyvben

Áttekintés: Ordo/5.2/I

Item, húsvét ünnepén, a matutínumban (már) mondjuk a Domine labia mea aperies és Deus in adiutorium fohászt[67]. Invitatórium: Alleluia alleluia alleluia. Zsoltár: Venite exsultemus. Antifona: Ego sum qui sum. Zsoltár: Beatus vir qui non. Antifona: Postulavi Patrem meum. Zsoltár: Quare fremuerunt. Antifona: Ego dormivi. Zsoltár: Domine quid multiplicati. Verzikulus: Surrexit Dominus de sepulchro. Saját homília. Saját responzóriumok. Item, az utolsó homília végén a responzóriumot orgonán játsszák. Közben a processzió lemegy zászlókkal, szövétnekekkel, tömjénezővel és szenteltvízzel a szentsírhoz. A processzió megáll, és mindnyájan, a kanonok urak is a szentsír körül két részre oszolva állnak, majd a responzórium verzusát térdet hajtva éneklik az Ut venientes repetendával egészen a Gloria Patri-ig. Közben a püspök felbontja a pecsétet és kinyitva a sírt meghinti és megtömjénezi. Azután kivéve a szentséget, verzikulus-dallamon mondja: „Surrexit Dominus de sepulchro, alleluia”. A kórus: „Qui pro nobis pependit…”. És a processzió azonnal megfordul a kórus irányába, a Gloria Patri-t énekelve a repetendával együtt. Melynek végén a subcustos által elrendezett főoltárnál, odakészített korporáléval, kehellyel és paténával, a püspök úr a szentséget kiveszi a monstranciából, kezével a paténa fölött tartja, a kórushoz fordul és az antifonát énekli: „Pax vobis ego sum, alleluia”. Kórus: „Nolite timere, alleluia”. Azután rögtön orgona játssza a Te Deum laudamus-t[68].

A misében az aspergeshez a Vidi aquam-ot mondják,[69] verzus: Confitemini, Gloria Patri, verzikulus: „Domine, apud te est fons vitae alleluia”. Oráció, mint a capitularéban. És fehér ruhákat használunk egészen Rogatio (keresztjáró) napig, kivéve az apostolok és vértanúk ünnepeit, mert akkor vörös ruhákat használunk. Korátorok: négy kanonok a szokott módon, ha a segédpüspök celebrál. Hasonlóképpen négy szerpap: két kanonok és két oltárigazgató.

Item, a processzióhoz a Cum Rex gloriae antifonát énekeljük, és a processzió átmegy a Szent Péterhez, ahol egyetlen orációt mondunk verzikulussal, amint a capitularéban áll. Melynek végén a korátorok elkezdik: Salve festa dies, a kórus mindig ismétli, hol az elejétől, hol a Qua Deus infernum-tól[70]. És megérkezve a templomba, a processzió két részre oszolva megáll a Szent Kereszt-oltár előtt, a püspök pedig segédkezőivel a Boldogságos Szűz oltára előtt áll. A Salve festa dies végeztével a succentor elkezdi a Sedit angelus antifonát, egészen a Nolite metuere részig énekelve. Ezután gyermekek éneklik a Szent Kereszt-oltár fölött az antifonát: Crucifixum in carne[71]. Ennek végén a succentor kezdi: Nolite metuere, az „alleluia” (szakaszig) énekelve. Azután a korátorok a Szent Kereszt-oltár előtt, arccal a processzió felé fordulva éneklik az antifonát: Recordamini. Melynek végén a processzió belép a kórusba, az „alleluia” szakaszt énekelve a maga dallamán[72]. Azután verzikulus az orációjával a főoltár előtt, ahogy a capitularéban van. Azután a misét ünnepélyesen mondják. Prefáció: Te quidem Domine omni tempore sed in hoc potissimum die. És az egész nyolcad alatt e módon mondják. Communicantes(-betét): Et diem sacratissimam és Hanc igitur (betét) az egész nyolcad alatt mondatik. És emiatt a Confitemini zsoltárt is minden nap mondják a prímában[73].

(A modern kiadásban Nr. 236 - 240)

6.2. A húsvéti körmenet a Piros Könyv szerint

Áttekintés: Ordo/5.8/I

A szentsír felnyitása a Húsvéti Vigíliamise végén,

oltárhoz vonulással és Te Deummal:

Csendes orgonaszó kíséretében a pap az asszisztenciával a szentsírhoz megy, hogy a feltámadt Krisztus dicsőséges megjelenését felidézze.

A pap a szentsírnál ezt intonálja: Feltámadtam, melyet a hívek folytatnak. Majd háromszor Krisztus köszöntő szavait idézi, egyre magasabban énekelve: Békesség veletek..., melyet a hívek folytatnak. Végül a pap a Feltámadt Krisztus e napon népéneket intonálja, s annak éneklésével az oltárhoz vonulnak. Az oltárnál a pap a Te Deumot intonálja. A Te Deum a 22. versszaknál megszakítható (áldd meg a te örökségedet), s a pap áldást az Oltáriszentséggel.  A Te Deum végén (ad libitum), mondhatók az azt lezáró verzikulusok és könyörgés.

Orgonaszó közben a pap elteszi az Oltáriszentséget. Ezután húsvéti jókívánságokkal fordul a hívekhez, majd valamennyien éneklik a Mária antifionát.

Körmenet a húsvéti nagymise előtt:

Húsvét reggel a főmise előtt pap és az asszisztencia az üres szentsírhoz vonul. Ott Ludus Paschalis (vö. Mel/5.1.1-2-3), majd véve az Oltáriszentséget, a pap a Feltámadt Krisztus e napon népéneket intonálja.

A körmenet megindul az utcára. Visszatérve, a templomhoz közel elkezdik a Te Deumot. A Te Deum végén (vagy közben) szentségi áldást ad, elteszi az Oltáriszentséget, majd a pluviálét miseruhára váltja, az oltárt incenzálja, miközben már az Introitust éneklik, s megkezdődik a nagymise.

6.3. Egeria zarándoknő naplója

Húsvét hete a 4. századi Jeruzsálemben (Egeria naplója)

A húsvéti szertartásokat későn végzik, úgy,  mint nálunk, és a szertartások rendszeresen folynak a Húsvét nyolc napja alatt, amint azt mindenütt teszik Húsvétkor a nyolcad végéig. Itt ugyanaz a pompa és ugyanazok az előkészületek vannak, mint az Epifániával kapcsolatban, úgy a nagyobb templomban, mint az Anasztasziszban vagy a Keresztnél és az Eleonában, mint ahogy Betlehemben és a Lazariumnál, s mindenütt, mert Húsvét ünnepe van.

Az első napon vasárnap, processzióban vonulnak a nagyobb templomba[74], vagyis a Martyriumba, mint ahogy hétfőn és kedden is, a Martyriumban végzett szertartás után pedig mindig az Anasztasziszba mennek, himnuszok éneklése közben. Szerdán processzióban vonulnak az Eleonába, csütörtökön az Anasztasziszba, pénteken a Sionra, szombaton a Kereszt elé, vasárnap pedig – ami a nyolcad napja – ismét a nagyobb templomba, vagyis a Martyriumba mennek.

A Húsvét eme nyolcada alatt minden nap, miután ettek, a püspök az egész klérussal és az összes neofitával, vagyis azokkal, akik meg lettek keresztelve, és az összes apotaktikusokkal, férfiakkal és nőkkel, s a nép közül is azokkal, akik kívánják, fölmegy az Eleonába. Himnuszokat énekelnek, imádságokat végeznek, úgy az Eleona templomában, ahol az a barlang van, amelyben Jézus tanította tanítványait, mint az Imbomonban, vagyis azon a helyen, ahonnan az Úr a mennybe szállt.

És miután elmondták a zsoltárokat és elvégezték az imádságot, leereszkednek az Anasztasziszba, himnuszok éneklése közben a lucernarium órájában; ezt teszik az egész nyolcadban. Húsvét vasárnapján pedig a lucernarium szertartása után az Anasztasziszból az egész nép himnuszok éneklése közben elvezeti a püspököt a Sionra.

Odaérkezve a napnak és a helynek megfelelő himnuszokat énekelnek, imádságot végeznek és felolvassák az evangéliumból azt a részt, amelyben ugyanezen a napon és ugyanezen a helyen, ahol most a Sion temploma áll, az Úr zárt ajtókon át tanítványai közé jött, mikor a tanítványok egyike, Tamás, nem volt jelen; s mikor visszatért, a tanítványoknak, akik azt mondták neki, hogy látták az Urat, ezt mondta: „Nem hiszem, hacsak nem látom". Ezután az olvasmány után ismét egy imádságot végeznek, megáldják a katekumeneket, majd a híveket, és mindenki visszatér a házába, későn, az éjszaka második órája körül.[75]

6.4. Huszár Gál húsvéti istentiszteleti rendje

Áttekintés a protestáns graduálok anyagáról: Ordo/5.9

Először introitus helyett imez hálaadást kell mondani: Örülj és örvendezz.

Annak utána imez Kyrie következik: Uram Isten kérünk téged.

A híveknek közönséges imádságuk: Isten mi mennyei szent Atyánk, ki a te mihozzánk való nagy szerelmedből (lásd Text/5.2.8).

Ha a Ministernek tetszik, ez Imádság után Epistolát mondhat.

Azt elvégezvén, a Chorus Prosa helyett a Krisztusnak feltámadásáról való dicséreteknek egyeket, és annakutána Gradualét, azaz a Szent Léleknek malasztjáért való közönséges könyörgést énekel a községgel egyetemben, midőn a Lelki pásztor a Prédikátor székébe felmegyen Prédikálni.

A Lelki Pásztor megmagyarázván az Evangéliumot és a Prédikációt elvégezvén a Chorus mindjárton a Keresztyéni hitnek formáját, a Credot kezdi énekleni a községgel egyetemben.

Azt végezvén, a minister így kezdi el a Praefatiot.  A Praefationak az elejét CCII. Levélen megtalálod. Annak utána imezt mondja a Minister (lásd Mel/5.3.3).

Mint kell eljárni a Kommunikálásnak ceremoniájában, odafenn CCVb Levélen megtalálod.

Ezeket (t.i. Praefatiot) elmondván, a Minister az Úrnak asztalához áll, holott a szent Vacsorához való kenyér és bor készen vagyon: és ott a Krisztusnak érettünk való haláláért és megváltásáért szép csendes beszéddel mind az egész községet Istennek való hálaadásra inti. Szól a szent Vacsora szerzéséről is, okáról, módjáról és hasznáról.

Azt elvégezvén, kezébe veszi a Kommunikálásra való kenyeret, s a Testamentomnak igéit is elmondja. Annak utána a poharat is kezébe veszi és a Testamentomnak igéit elmondván, imádkozásra inti a népet: és egyszersmind térdre esvén, s kezüket Istenhez felemelvén nagy bizalommal és ájtatos szívvel elmondják a Mi Atyánkot.

Felkelvén Kommunikálnak, és a Kommunikáláskor imez isteni dicséretet mondják, avagy mást, amely önékiek tetszik (Jézus Krisztus, mi üdvösségünk).

A Kommunikálást elvégezvén, és a Minister a községgel egyetemben az Úr Istennek hálát adván mindeneket tisztaságra, alázatosságra, az igazság mellett való nyomorúság szenvedésre, igaz atyafiúi szeretetre és szegényekkel való irgalmasság tételre intvén megáldja őket, és elbocsájtja a szent Gyülekezetnek helyéről.