Megjegyzések a fenti táblázathoz:

Az órómai vesperás a Lateráni bazilika ősi szertartásrendje. A zsoltárok között díszes (a nyolcad napjai alatt változó) Allelujákat énekel a schola, közülük az egyik mindig görög nyelvű. A vesperás három szakaszból áll: az elsőt a bazilikában, a másodikat a keresztelő kápolnában, a harmadikat a „Sanctus Andreas ad Crucem” kápolnában énekelték. Minden szakaszt körmeneti antifona kezd, Magnificat és oráció fejez be. A vesperás végén a pápa háromféle bort osztott az énekeseknek. (Részletes elemzés: „Die altrömische Vesper der Osterwoche”. In: Stäblein, B.: Die Gesänge des altrömi­schen Graduale Vat. lat. 5319. Monumenta Monodica Medii Aevi Band II. Bärenreiter Kassel, Basel, etc.: 84*–140*. A 84* oldalon további irodalom.)

A középkori vesperás (melyet itt a premontrei és az esztergomi változat szemléltet) két szakaszból áll (tulajdonképpeni vesperás és körmenet a keresztkúthoz), sőt a premontrei zsolozsma „Dicite in nationibus - quia Dominus regnavit a ligno” verzukulusában még ott van az emléke a győztes szent kereszthez vezetett körmenetnek és stációnak is.

A tridenti és az azt követő X. Pius-féle breviáriumban (mivel előzménye a bazilikák nyilvános liturgiáját nem ismerő kurizális offícium volt), már nincs körmenet a keresztkúthoz. A vesperás rendje hasonlít a szokásoshoz, csupán a capitulum, responzórium, himnusz elmaradása, illetve az azok helyén álló Graduale – Alleluja mutatja a vesperás régiségét.

A Liturgia Horarumban a szerkezet megegyezik a rendes évközi vecsernyével, csak a responzórium breve helyén van „antifona”. A breviárium bevezetője azonban ezt írja a 213. pontban: „Diligentissime, ubi viget, servetur particularis traditio celebrandi, die Paschae, eas Vesperas baptismales, in quibus, dum cantantur psalmi, fit processio ad fontes.” Azaz: a lehető legszorgosabban tartsák meg, ahol él, a „keresztségi vesperás” sajátságos húsvéti szertartási hagyományát, melyben a zsoltárok éneklése közben körmenetet vezetnek a keresztkúthoz.

A Népzsolozsma ennek az ajánlásnak megfeleőn felújította az ünnepélyes nagyvecsernyét. A plébániai használat lehetőségeit figyelembe véve mindkét szakasz zsoltárait egyetlen alleluja-antifona alá helyezte (a második részben csak a 113. zsoltár első, közvetlenül húsvéti jelentésű szakaszát tartalmazza). Egyébként egészében megfelel az esztergomi vesperásnak, kivéve a premontrei zsolozsmából átvett „Nonne cor nostrtum” alleluját és a szent keresztről szóló verzikulust. A dallamok a pasztorális célnak megfelelően rövidebbek, s ugyancsak könnyebben tanítható alleluját kapott a Magnificat (eredetileg az esztergomi zsolozsma canticumának antifonája). A könyv további (ad libitum) könnyítésekre is lehetőséget kínál annak érdekében, hogy elősegítse e fontos liturgikus esemény bevezetését. Azt is javasolja, hogy ahol nincs keresztkút, vagy annak meglátogatása akadályba ütközik, a szentsírhoz vezessen a körmenet, hiszen a keresztségben „Krisztus halálába temetkeztünk, hogy vele együtt támadjunk fel” (vö. Róm 6, 4 és Kol 2, 12).