BEVEZETŐ
„Krisztus elsősorban húsvéti
misztériuma által váltotta meg az emberiséget és adott az Istennek tökéletes
dicsőítést: halálával lerontotta halálunkat, és feltámadásával helyreállította
életünket. Így Krisztus szenvedésének és feltámadásának szent háromnapja az
egész liturgikus év csúcspontja. Ami a vasárnap a hétnek, az húsvét ünnepe a
liturgikus évnek” (a liturgikus év és naptár megújítására vonatkozó
„Christi opus salutiferum” kezdetű rendelkezés általános normái).
A Nagyhét a liturgikus évnek,
és a liturgiára épített keresztény életnek középpontja, egyben az egyházzenei
szolgálatot végzők számára is az év legfontosabb feladata. A rendkívüli időhöz
és annak eseményeihez illően szertartásrendje eltér az év rendes menetétől. Egy
ősi liturgikus énekanyag alkotja a nagyheti zene törzsét, a hozzá csatlakozó
többszólamú tételek és népénekek is valamiképpen a liturgikus tételekre
utalnak: azokat használják cantus firmusként, vagy annak szövegét zenésítik
meg, esetleg azt parafrazeálják, leglazább kapcsolódásként: azok gondolatait
fűzik tovább.
A Nagyhét szertartásai a római
liturgia legrégibb örökségéhez tartoznak, sok elemükben még a jeruzsálemi
őskeresztények gyakorlatára mennek vissza. Ez a szertartásanyag – bár új
énekekkel, szövegekkel is gyarapodott – évszázadokon át lényegében változatlan
maradt. A lényegi állandóságon belül azonban a helyi változatok is
kialakulhattak, s különböző utakon tovább élhettek. Sőt a korai protestáns
liturgia is sok elemét megőrizte ennek a közös örökségnek. Aki ma el akar igazodni
a nagyhét liturgiájában, lelkiségében és zenei anyagában, jól teszi, ha nem
csak a pillanatnyilag érvényes könyvekben tájékozódik, hanem legalább fő
elemeiben megismeri e hagyomány egészét. Annál inkább, mert a jelenlegi
szertartásrend a római hagyományhoz képest sok ponton csökevényesnek mondható,
és a rendelkezésünkre álló gregorián és műzenei készletet nem értjük meg
pontosan a keretek ismerete nélkül. A gyakorlat sem nélkülözheti ezt a tágasabb
ismeretanyagot: a jelenlegi szertartási keretek is megengedik a különféle
hagyományok befoglalását, s ha eljön az a „reform reformja”, melyről egyre
többen beszélnek, még inkább szükség lesz erre a tudásra.
Dobszay László
ÁTTEKINTÉS: útmutató a CD-ROM használatához.
