GYAKORLATI TANÁCSOK (Prax)

 

Gyűjteményünk a múlt és a jelen által felkínált bőséges szertartási és énekes anyagot tárta az olvasó elé. A különféle adottságok szerint ezekkel más-másképpen élhetnek az egyes közösségek. Segítheti azonban a tervezést és kivitelezést, ha bemutatunk egy átlagos római katolikus plébánián megvalósuló nagyheti rendet, s ehhez kapcsolva (dőlt betűvel szedett) további lehetőségekre, variáns-megoldásokra is utalunk. Mintegy 3-400 hívőt befogadó templomról van szó; mintegy 40 fős ifjúsági szkólával (nagy létszámú  vegyeskar nélkül), néhány hivatásos zenésszel, jól begyakorolt asszisztenciával.

Fontos tényező, hogy mintegy 30 éve lényegében azonos módon – javítva, de lényegi változtatás nélkül – végezik a nagyhetet; a kórus és asszisztencia az egész nagyböjt alatt gyakorol; a hívők kezükben tartják a sokszorosított szertartásrendet és énekanyagot (a kórustételek szövegével), de az éneket ki is vetítik.

A szertartás előtt és közben az asszisztencia egy tagja igen rövid, előre megfogalmazott útmutatást olvas fel. Az alábbiakban leközlünk egy ilyen kommentárt.

Az aláhúzott tételekre kattintva azokat meghallgathatjuk, illetve a filmfelvételeket a 2. számú CD-n megtekinthetjük.

 

*

 

A rendhagyó szertartások követéséhez a híveknek szükségük van – legalábbis, amíg nincs a régi kiskézi misszálékhoz hasonló útmutató a kezükben – élő kommentárra. Ám az veszélyes műfaj, mert könnyen vezet a szertartástól elkalandozó, az amúgy is hosszú szertartást feleslegesen meghosszabbító elmélkedésekhez. Ezt elkerülendő talán kimondhatunk öt szabályt. Legyen a kommentár:

1. Leírt. Olvassa egy lektor vagy más asszisztens a kommentárokat, s ne szabad fogalmazásban mondja a celebráns (akinek úgyis más a feladata).

2. Rövid. Négy-öt mondatnál többet úgy sem tudnak követni az emberek. Lehetséges ugyan a szertartás megkezdése előtt tartani bevezetést ahhoz, de lehetséges, hogy azt az emberek nem tudják fejben tartani. Legtöbb esetben valószínűleg célszerűbb a szertartás fontos szakaszait külön-külön bevezetni.

3. Diszkrét. Rendelje alá magát a szertartásnak, s ne zavarjon bele abba. Keressük meg azt a helyet, időpontot, hangerőt, amellyel valóban csak segít a kommentátor, és nem válik főszereplővé. A nagyheti szertartások XII. Pius-féle megújítása idején feledhetetlenek voltak Pantol Márton kommentárjai az Egyetemi Templomban: a szószékről (tehát a szertartástól jól elkülönült helyen szinte suttogva de jól érthetően hozta közel a hívekhez az akkor még teljes egészében latin szertartást).

4. Lényegi. Ne a nagyhéttel kapcsolatban felmerülő kegyes gondolatokat fejtegesse, hanem szoros fegyelemmel maradjon meg a szertartás elemeinél. Ne a kommentátor írójának gondolatait közvetítse, hanem azt hozza a hívő közelébe, amit az Egyház ténylegesen tud, cselekszik és mond.

5. Hatékony. Arról beszéljen, ami a jelenlévőknek tényleg segít a felmerülő problémákban vagy az elmélyülésben. Legyen a megfogalmazás célratörő, a gondolatközlés erejét ne gyengítse egy „átlagos” kegyességi stílus.

Az alábbiakban közöljük a leírt plébániai szertartásban ténylegesen elhangzott kommentárokat. Természetesen nem okvetlenül azért, hogy mások ezt pontosan így vegyék át, de azért, hogy illusztráljuk az imént mondottakat.

 

*

 

 

A fejezet sajnos ma még nem foglalkozhat a protestáns liturgikus gyakorlattal. Ugyanis a 18-19. század saját folyamatai miatt mind az evangélikus, mind a református gyülekezetekben a nagyhét alatt is az évközi rendet tartják; az ünnepek tartalmát az énekek, szentírási szövegek, imádságok válogatása és az igehirdetés fejezi ki (ezekből a Cant/ és a Mel/ fejezet adott számos példát). Ezen felül legfeljebb a speciális egyházzenei hangversenyek (főként az oratórium-passiók) emelik ki e napokat az év szokott menetéből.

A legutóbbi években azonban – külföldi protestáns minták és a régi magyarországi protestáns gyakorlat ihletésére – igen bíztató kísérletek történtek egy gazdagabb nagyheti liturgia feltámasztására, merítve mind az óegyházi, mind a protestáns hagyományokból. Ide sorolhatók a passiós istentiszteletek, a lamentáció, a húsvét éjszakai virrasztás. Ezeknek formái azonban még nem szilárdultak meg annyira, s nem nyertek olyan közösségi befogadást, hogy bármelyiket is közölni tudnók. CD-lemezünk tehát itt nem megmutató, inkább megmozgató, élénkítő szerepet vállal.

 

Az alábbi leírások egészében a „Nagyhét” (Piros Könyv) menetéhez alkalmazkodnak. Az kereszthivatkozások beépítésétől az előzmények után eltekinthetünk (kivéve a hang- és filmfelvételekre való utalást).

.

1. VIRÁGVASÁRNAP  730

1.1. Gyakorlati eligazítások  730

1.2. Kommentár-minta  733

 

2. NAGYCSÜTÖRTÖK   734

2.1. Gyakorlati eligazítások  734

2.2. Kommentár-minták  737

 

3. A „LAMENTÁCIÓ” vagyis NAGYHETI ZSOLOZSOMA   738

3.1. A zsolozsma előkészítése  738

3.2. A zsolozsma lefolyása  739

 

4. NAGYPÉNTEK   741

4.1. Gyakorlati eligazítások  741

4.2. Kommentár-minták  745

 

5. A HÚSVÉT ÉJSZAKAI VIGÍLIA   746

5.1. Gyakorlati eligazítások  746

5.2. Kommentár-minták  749

 

6. A HÚSVÉTI NAGYMISE   750

 

7. A HÚSVÉTI NAGYVECSERNYE („Gloriosum officium”)751

7.1. A szertartás  751

7.2. Kommentár-minta  752

 

1. VIRÁGVASÁRNAP

1.1. Gyakorlati eligazítások

 

1.1.1. Előkészület (a szokásos előkészítésen túl):

 

A megelőző két-három hétben elegendő időt kell fordítani a virágvasárnapi szertartásban kiemelkedő szerepet játszó gyermekek (énekesek, ministránsok, hittanosok) kiválasztására és betanítására.

A szertartás előtti napon közös próbát kell tartani a gyermekszereplők és az asszisztencia mozgásának összehangolására.

 Az első virágvasárnap résztvevői pálmaágakat tartottak kezükben. A középkori szertartáskönyvek „benedictio florum et frondium”-ról, vagyis virágokról és zöld ágakról beszélnek. A ma legtöbb helyen szokásos barka szürke színével kevésbé alkalmas jele az ünnep tartalmának (bár előnye, hogy az egész évre eltehető). A körmenet élén haladóknak kezébe lehetőleg adjunk pálmaágat. A megelőző szombaton vigyük el a gyermekeket zöldágakat szedni. Hajtassunk jóval előbb aranyágat, s a híveket is buzdítsuk arra, hogy fogjanak színes ágat vagy virágot a barkához.

Az új szabályok megengedik, hogy a hívek az ágakat kezükben tartsák a szentelés alatt. Jobb azonban, ha az ágakat (vagy legalábbis azok nagyobb részét) egy asztalon elhelyezve áldja meg a pap, majd azokat ének közben osztják ki.

Az új szabályok megengedik, hogy a pap már a szentelés és körmenet alatt miseruhát (kazulát) viseljen. Helyesebb azonban, ha a mise előtti szertartásokat köpenyben (pluviáléban) végzi, s csak a szentélybe vonulás után vált kazulára.

Az asszisztencia legalább három tagból (keresztvivő és két gyertyavivő) álljon.

 

A körmenet megtartására a szabályok több lehetőséget adnak. Az ünnepnek legmegfelelőbb ezek közül a több stációs körmenet, melyet – ha a hívők részvétele nehézségbe ütközik – a pap, asszisztencia, kórus, hittanos gyermekek bekapcsolódásával tartanak.

 

1.1.2. A helyszínek elrendezése és a körmeneti himnusz elosztása

 

Az itt leírt plébánián az ágak megszentelése a szentély bejáratánál („áldoztatórács”) történik. A körmeneten a pap, az asszisztencia, a kórus, a hittanos gyermekek vesznek részt. A körmenet nem lép ki a templomból, az oltártól a jobb padsor külső oldalán haladnak, majd a két padsor között, középen térnek vissza.

 

Stációk:

 

·      jobb oldalon (ha ott elég hely van) vagy a templom bejáratánál hátul: az ágak leterítése;

·      a szentélyhez vezető út felénél: a ruhák leterítése; (a hívek mindkét stációnál forduljanak a cselekmény irányába!)

·      a szentély bejárata előtt: hódoló himnusz a kereszt előtt.

(A részletesebb leírást lásd alább.)

 

Ahol a templom előtt nagyobb szabad tér van, célszerű kivonulni, s ott tartani az ágak szentelését;

ez esetben az ágak, majd a ruhák leterítése a templomba bevonulás közben, jól látható (lehetőleg kiemelkedő) helyen történik;

a templomba való belépés előtt, vagy a templomban a szentély előtt a kereszt előtti énekes hódolat.

 

Szükség esetén az első és második (végső esetben mindhárom) stáció egy helyre összevonható.

 

A himnusz („Üdvünknek boldog ünnepe”) elosztása:

A himnusz tizenkét versszakban énekli el az ünnep eseményeit. Ezeket a körmeneti vonulás közben énekeljük, s a megállásoknál az eseményeknek megfelelő antifonákkal szakítjuk meg. A himnusz ideális elosztása:

 

·                    bevonuláskor: 1-5. versszak;

·                    a körment megindulásakor: 6-8. versszak;

·                    az ágak leterítése után: 9-10. versszak;

·                    a ruhák leterítése után: 11-12. versszak.

 

Ezt az elosztást módosítani lehet (kell) attól függően, milyen hosszú az egyes stációk között megteendő szakasz. Az 1-5. versszakot célszerű a kezdésre fenntartani, de ha hosszabb útvonalon halad a körmenet, megszakíthatjuk már a 4. versszak után. Ha az első stáció előtti vagy a két stáció közötti útvonal hosszabb, akkor azon 5-6 további versszak énekelhető. Ajánlatos azonban az utolsó két versszakot a „Gloria laus” előtti vonulásra fenntartani.

 

A mise előtti szertartás és énekrend:

 

Bevonulás és az ágak megáldása: Kereszt, gyertyák, tűz és tömjén;

az asszisztencia és pap a szentély elé a megáldás helyére vonul közben: Üdvünknek boldog ünnepe 1-5. versszak. Filmfelvétel: Film1.

Megáldó könyörgések. Az ágak meghintése, tömjénezése, majd kiosztása alatt: antifona: Hozsanna Dávid Fiának (szükség estén többször ismételve).

Körmeneti evangélium és felszólítás az indulásra.

 

A körmenet indulása:

Elöl haladnak a gyermekek (kivéve az ágak és ruhák leterítőit) és a kórus, utánuk a kereszt, gyertya, asszisztencia, pap.

Ének: Üdvünknek boldog ünnepe 6-8. versszak.

 

Első stáció: ágak leterítése

A körmenet megáll, a gyermekek, az énekesek, az asszisztencia sorfal-szerűen szétnyílnak, és magasba emelik a kezükben tartott ágakat.

A keresztvivő a menet elejéről visszafelé haladva a papnak átadja a keresztet.

A körmenet haladási irányával szemközt több gyermek vonul kezükben magasba tartott pálmaágakkal, s ezt éneklik (vagy legalábbis intonálják:) Pueri Hebraeorum tollentes – A zsidó népnek gyermekei pálmafáknak ágait hozván. Az ének végén leterítik a pálmákat.

A celebráns kezében a kereszttel lassan átvonul az ágakon, mögötte jön a keresztvivő és az asszisztencia többi tagja. A sorfal elején megállnak, a celebráns visszaadja a keresztet a crucifernek. A gyermekek tovább indítják a körmenetet, mely visszaáll előző rendjébe.

Ének: Üdvünknek boldog ünnepe 9-10. versszak.

 

Második stáció: ruhák leterítése

A körmenet megáll, a gyermekek, az énekesek, az asszisztencia sorfal-szerűen szétnyílnak. A keresztvivő a menet elejéről visszafelé haladva a papnak átadja a keresztet.

A körmenet haladási irányával szemközt több gyermek vonul kezükben magasba tartott ruhákkal vagy kendőkel, s ezt éneklik (vagy legalábbis intonálják:) Pueri Hebraeorum vestimenta – A zsidó népnek gyermekei leterítvén. Az ének végén leterítik a ruhákat. Filmfelvétel: Film/1.2.

A celebráns kezében a kereszttel lassan átvonul a ruhákon, mögötte jön a keresztvivő és az asszisztencia többi tagja. A sorfal elején megállnak, a celebráns visszaadja a keresztet a crucifernek. A gyermekek tovább indítják a körmenetet, mely visszaáll előző rendjébe.

Ének: „Üdvünknek boldog ünnepe” 11-12. versszak.

 

Harmadik stáció: hódoló ének a körmenet előtt

 A celebráns és az asszisztencia kiemelkedő helyre (például: a rácsnál a szentély lépcsőjére) lép; a celebráns átveszi a keresztet, mindnyájan kifelé (a nép felé fordulnak).

A kórus kezdi, a gyülekezet folytatja a Gloria, laus – Dicsőség és dicséret refrénjét. Közben gyermek énekesek egy csoportja lép a kereszt elé.

Gyermekek a kereszt elé állva: „Izraelnek királya...”. (Az asszisztencia egy tagja tartson mikrofont a gyermekek énekének kierősítésére!)

A verset a refrén követi, melynek kezdetén a gyermekek mélyen meghajolnak. A „kinek gyermeki szép sereg” szavaknál oldalt lépnek és átadják helyüket a következő csoportnak.

Ugyanígy éneklik további gyermekek, csoportok a 2-5. verset.

Filmfelvétel: Film/1.3.

A helyi viszonyok szerint a „Dicsőség és dicséret” himnuszt szükség-megoldásokkal is énekeltethetjük: Ha nincs elég gyermek, az első vers énekesei visszatérhetnek a 3. vagy 4. vers eléneklésére; esetleg ugyanazok éneklik valamennyi verset; egy-egy felnőtt énekes is segítheti a gyermekeket; végső esetben a szkóla énekli a verseket (a refrént a gyülekezet), s az egyes gyermek-csoportok a versek alatt a kereszt elé lépve mélyen meghajolnak.

 

Bevonulás a szentélybe

A himnusz végén a celebráns visszaadja a keresztet a crucifernek, ugyanazon helyen állva az oltár felé fordul és a körmenet zárókönyörgését mondja. Ezután az asszisztencia tagjai és a celebráns a szokásos sorrendben belép a szentélybe. Ha eddig pluviáléban volt, most kazulát ölt. Megtömjénezi az oltárt.

Közben introitus: Mi pedig dicsekedjünk....

 

A középkorban az ágak megáldása és a körmenet alatt énekelt nagy processziós antifonák kottáit lásd: Mel/1.1. 5-17. Néhány részletük hangfelvételen: Collegerunt pontifices – Cum audisset populus – Fulgentibus palmis – Cum appropinquaret.

 

A mise:

Introitus: Mi pedig dicsekedjünk. A Graduale Romanum és Strigoniense szerint: Domine ne longe – Uram ne távozz.

 

Graduale: Tenuisti – egyszerű dallamon: Te tartottad.

 

(Részlet a recitált szentleckéből:  Fratres, hoc enim sentite.)

 

Tractus: A szentlecke után szólista énekli (albában) az ambótól vagy szentélyrácstól: Istenem, Istenem, tekints reám (Deus Deus meus respice). Filmfelvétel: Film/1.4.

Passió: Ne a kórusról, hanem a szentélyből énekeljük! A három szólista öltsön liturgikus ruhát (alba), s álljon jól látható helyen, egymástól kissé (de nem sokkal) távol (például az oltár középvonalában Jézus énekese, az oltár sarkainak vonalában az evangelista és Péter stb. énekese). A kórus (szkóla) természetesen szintén a templomhajóban van. A Máté-passió hangfelvétele az Eperjesi Graduál alapján énekelt turbákkal: Máté-passió. Az elhelyezkedés egy lehetséges módját nagypénteki filmfelvételen (János-passió) mutatjuk be: Filmfelvétel: Film/4.1.

Az adott plébániai misében az offertóriumra motettát énekeltek: Palestrina: Miserere.

Sanctus, Agnus a magyar Missa Mundi-ból.

Áldozás alatt először communio: Atyám, ha lehetséges (Pater si fieri potest). Az adott templomban ezután népének következett (A megváltó szent kínhalál), végül motetta: Te Deum Patrem.

Kimenetre: A keresztfához megyek.

 

1.2. Kommentár-minta

 

1.2.1. A körmenet előtt:

Ma Virágvasárnap van, a nagyhét ünnepélyes megnyitása. Krisztus Urunk e napon bevonult Jeruzsálembe, hogy ott megkezdje üdvösséghozó szent szenvedését, azt a szenvedést, mely diadalt aratott a Sátán, evilág Fejedelme fölött.

Egyházunk liturgiája megjeleníti e nagy nap eseményeit. Elsősorban azért, hogy emlékezzünk reájuk, ne feledkezzünk meg semmiről sem, amit Üdvözítőnk értünk, kizárólag értünk tett. Másodsorban azért, mert Krisztus mindnyájunkat maga köré akar gyűjteni e bevonuláskor: azt akarja, hogy mi legyünk az Őt kísérő tömeg, s megilletődött szívvel ajánljuk fel szívünk dicsőítő énekét.

De még nagyobb titok az, hogy az Egyház, az Ő titokzatos Teste, minden tagjában folytatni akarja az Úr szenvedését és feltámadását. Ezért ma meghív bennünket: akartok-e Krisztus társaként ti is végigvonulni a Szenvedés útján, hogy bejuthassatok majd egykor az örök Húsvétba?

A körmenetet ősi keresztény himnusz éneklése kíséri végig, mely elmondja az eseményeket, de rögtön értelmüket is figyelmünkbe vési. Közben pedig megjelennek majd szemünk előtt ezek az események.

Tartsuk tehát kezünkben a zöldellő és virágzó ágakat, s lépjünk mindnyájan Krisztus királyi útjára!

 

1.2.2. A körmeneti evangélium után:

A megszentelt ágakkal most megindulunk Krisztus kíséretében, folytatva a körmeneti éneket, hogy bevonuljunk Jeruzsálembe. Közben a gyermekek egy csoportja fog ágakat lengetve, majd a földre terítve Krisztus Urunk elé sietni, akit a pap, kezében a keresztet tartva megszemélyesít. A következő stációnál más gyermekek ruhákat terítenek az Úr lábai elé ugyanúgy, ahogy tették egykor Jeruzsálemben. Végül az oltár előtt a gyermekek a mai nap főénekének verseivel köszöntik Megváltó Királyunkat. Ti pedig énekeljétek minden vers után nagy lelkesedéssel a visszatérő verset: „Dicsőség és dicséret tenéked, megváltó Királyunk, kinek gyermeki szép sereg mondott ékes éneket.”

 

 

2. NAGYCSÜTÖRTÖK

2.1. Gyakorlati eligazítások

 

2.1.1. Általános megjegyzések

 

A nagycsütörtöki liturgia fő mozzanatai:

– esti mise

– lábmosás

– oltárfosztás (és -mosás)

– a búcsúbeszéd olvasása.

Ezek egymáshoz való többféle lehetséges viszonyát áttekintettük az „Ordo” és „Celebrációk” fejezetekben. Ma többnyire a fenti sorrendben végezzük őket, mégpedig a lábmosást a misében az evangélium után. Ahol nem így történik, ott ajánlott, hogy a középkori gyakorlatnak megfelelően a lábmosást és a búcsúbeszédet vonjuk össze, s tartsuk kisebb közösségben, akár a templomon kívül (például hittanterem).

 

A lábmosás helyszíne és szereplői: Gyakori, hogy a lábmosást az oltár körül, szűk helyen tartják meg. Ennek több hátránya is van: a hívek nem látják, mi történik; az egyes „apostolok” között nincs elegendő távolság; a szertartás közösségi jellege kevéssé érezhető. (Így látható ez filmfelvételünkön is: Film/2.2.).

Ahol nincs nagy terű és elég magas szentély, meggondolandó, nem lenne-e jobb kivinni a lábmosást a hajóba (akár a padsorok közti hosszú térbe, akár a templom falai mentén elhelyezve a székeket). Így mintegy az egész templom az utolsó vacsora termét jeleníti meg, s egy-egy „apostol” lábának megmosását közelről nézhetik a hívek (köztük a gyermekek).

Jó lenne, ha az „apostolokat” nem csak a ministránsok vagy az egyházközség tekintélyes tagjai köréből választanák, hanem azok az egyházközség minden rétegét (a szegényeket is) képviselnék.

 

Az oltárfosztás és -mosás. Az oltárfosztást sok helyütt a mise függelékes szertartásaként, egy-két gyertyatartó feldöntésével, másodpercek alatt elintézik. Kívánatos, hogy rövid, de saját formáját megmutató szertartásként végezzük. Ez pedig  különösen akkor sikerül, ha hozzá a hagyományos oltármosást is elvégzik.

A mise végén a híveket figyelmeztetni kell az oltárfosztásra, különben az áldás után eltávoznak. (Kommentár; ének: Szomorú az én lelkem... maradjatok itt...”).

Az oltárfosztást a pap kazula nélkül (albában, stólával), ministránsok segédletével végzi. A pap leemeli az oltár valamennyi felszerelési tárgyát, s azt átadja a folyamatosan egymást váltó ministránsoknak.

Oltármosás: Az oltárfosztás után a pap egy kevés borral-kevert vizet önt az oltár közepére és négy sarkára, azt illatos zöldággal (vagy kendővel) szétteríti, majd egy száraz kendővel megtörli. Az oltárfosztást (és -mosást) rövid fohász zárhatja minden  oltár lépcsőjénél.

 

Az agapé. A középkorban a szertartásokhoz az utolsó vacsora emlékére szimbolikus agapé csatlakozott. (Lásd fent az leírásokat a középkori Esztergomból és Egerből: Cel/3.2. és 3.3.) Szép lenne ezt ma is feleleveníteni. Egy közösségi teremben a virrasztásra ott maradó híveknek, vagy legalábbis az asszisztenciának, kórusnak, templomi személyzetnek tálalnak fel szépen megterített asztalon kalácsot és innivalót (leginkább: teát), melyet a jelenlévők csendben fogyasztanak el (silentium). Ha elegendő ülőhely van, csatlakozhat közvetlenül ehhez előtte vagy utána a búcsúbeszéd olvasása, sőt ahol nem az evangélium után tartották a lábmosást, az közvetlenül itt megelőzheti az agapét.

 

A búcsúbeszéd olvasása. A búcsúbeszédet hagyományosan egy közösségi teremben éneklik, s csak a második (olvasott) rész előtt mennek át a templomba. Olvasható végig a közösségi teremben, indokolt esetben természetesen végig a templomban.

Utána completorium tartható.

 

Az adott plébániatemplomban a szertartás-elemek sorrendje ez volt: mise és lábmosás, oltárfosztás, szilenciumos agapé (kalács, tea) a gyülekezeti teremben az asszisztencia és a kórus részére, ugyanott a búcsúbeszéd olvasása, próba a lamentációhoz, nagypénteki lamentáció.

 

2.1.2. Előkészület

(a szokásos előkészítésen túl):

 

Előkészítendő:

Szentségőrző oltár; a szentség átviteléhez vélum.

A lábmosáshoz 12 szék (elhelyezésükről lásd fönt), vízzel telt edény, törlőkendő, a celebráns részére kötény.

Az oltárfosztáshoz: edény, benne borral-kevert víz, illatos zöldág vagy törlőkendő, száraz törlőkendő.

Az agapéhoz: szépen terített asztal, kalács, poharak, innivaló. A búcsúbeszéd olvasásához kialakított hely és a búcsúbeszéd szövege.

 

2.1.3. Szertartás és énekrend

 

Introitus: Mi pedig dicsekedjünk.

Kyrie és Gloria a magyar Missa Mundiból.

Graduale: Krisztus engedelmes lett értünk– Christus factus est; az itt leírt templomban öt férfi szólista énekli liturgikus ruhában az oltár előtt, a néppel szembefordulva. (Filmfelvétel: Film/2.1.). Ugyanaz egyszerű responsorium breve dallamon: Krisztus engedelmes.

Tractus: Arról ismerje meg – női- és gyermekkarral.

Lábmosás: Ante diem festum (összehangolva a lábmosás cselekmény-sorával!); szükség esetén népénekkel folytatva: Tudván Jézus. Filmfelvétel: Film/2.2.

 

A lábmosás alatt énekelhető további antifonákat, responzóriumokat lásd: Mel/2.2. Énekelhető a lábmosás alatt az „Ubi caritas et amor” himnusz is; ez esetben felajánlás alatt népének, motetta, esetleg a „Dextera Domini” offertorium hangzik.

 

Felajánlás és incenzálás alatt: Ubi caritas et amor, majd népének: Zálogát adtad, ó Jézus és motetta (ez esetben: Ó üdvösséges áldozat).

Sanctus és Agnus a magyar Missa Mundi-ból.

Áldozásra: communio Ez az én testem; majd népénekek és motetta (Gibbons: Jesu benignissime).

Az Oltáriszentség átvitele a szentségőrző oltárhoz; közben a Zengjed nyelv a dicsőséges... himnuszt énekeljük, végig, a hívekkel együtt (magyarul). Két utolsó versszakát (Tantum ergo... Genitori...) latinul szoktuk énekelni, már megérkezve az oltárhoz, térden állva.

Miközben a papság elvonul az oltártól egy szólista vezetésével a „marasztaló éneket” énekeljük: „Szomorú az én lelkem mindhalálig, maradjatok itt...” A szólista a verzusokat az ambótól énekelheti. Filmfelvétel: Film/2.3.

 

Oltárfosztás alatt 21. zsoltár (mint a nagypénteki lamentációban, vagy a virágvasárnapi tractusdallamon szólóval).

Helyes az oltárfosztást az oltárok lemosásával befejezni, s a templom minden oltárán (vagy legalábbis legfontosabbakon) végigmenni. Egy-egy oltár szolgálatát befejezve a pap annak lépcsőjénél az oltár védőszentjéről szóló fohászt mond. E ponton a 21. zsoltárt mindig megszakítjuk!

 

Az oltárfosztás alatti ének módjára nincs szigorú liturgikus előírás; a 21. zsoltárt pedig a nagyhét alatt többször is énekeljük. Így számításba vehetők további tapasztalatok. A tridenti rítus szerint ez alkalommal csak prózában mondták a zsoltárt,  az „Elosztották...” antifonával.  Egyes középkori szertartáskönyvek szerint a zsoltár verseit és az antifonát állandó váltakozásban imádkozza két félkar. Egy külföldi női kolostorban az ambótól olvasta fel mértéktartó, de versmondásra emlékeztető módon egy nővér. Egy egyszerűbb budapesti plébánián összevonták a lamentáció elejével: a nagypénteki zsolozsmát kezdő 21. zsoltár éneklése közben végezte el a plébános az oltárfosztást, majd a hajó fényeit kioltva folytatták a Siralommal (az énekszövegeket vetítették).

 

 

A búcsúbeszéd olvasása alatt helyünkön ülünk, s azt az Új parancsot adok antifona éneklésével fejezzük be.

 

Részlet hangfelvételen a búcsúbeszéd latin recitálásából: Amen amen dico vobis. A közösségi terem és a templom közti körmenet alatt énekelt himnusz részlete hangfelvételen: Tellus ac aethra.

 

2.2. Kommentár-minta:

 

2.2.1. A szentmise előtt:

Kedves Testvérek! Azért jöttünk össze ma este, hogy megkezdjük Urunk húsvéti misztériumainak ünneplését. Ma különösen az utolsó vacsora, – a lábmosás, – a búcsúbeszéd, – Krisztus vérrel verejtékezése, és elfogatása titkait szemléljük, és annak kegyelmeivel egyesülünk. Megilletődött áhítattal vegyünk részt a most kezdődő szertartásokban.

A szentmise Glóriájára megszólalnak a harangok és csengők, hogy azután az orgonával együtt hallgassanak a húsvét éjszakai Glóriáig.

A prédikáció után fogjuk elvégezni a lábmosás szertartását.

 

2.2.2. A lábmosás előtt:

Urunk Krisztus a lábmosással példát akart adni, hogy ha ő, az Úr és Mester szolgált a tanítványoknak, a mi dolgunk is az, hogy szolgáljunk egymásnak. Úgy kell ugyanis szeretnünk felebarátainkat, ahogy Krisztus szeretett bennünket. Amit az év minden napján gyakorlunk, az most, a lábmosás szertartásában rituális megjelenítést kap. Így szolgálatunk nem marad pusztán emberi szinten, hanem titokzatosan egyesül a Krisztus szolgáló szeretetével.

A kórus az evangélium mondatait énekli, a pap pedig úgy, ahogy az énekben elhangzik, felkel, kendőt köt maga elé, vizet önt a tálba, és megmossa 12 hívő lábát. Kövessük az eseményt úgy, hogy megcsodáljuk Krisztus szeretet-szolgálatát, s annak szellemével magunk is betelünk.

 

2.2.3. Áldozás után:

A pap most átviszi, és egy mellékoltáron elrejti a szentmiséből maradt ostyákat, hogy holnap, bár nincs mise, megáldozhassunk a főszertartásban. Kísérjük lélekben és énekünkkel az ünnepi menetet, Aquinói Szent Tamás csodálatos himnuszát énekelve az Oltáriszentség alapításáról.

 

2.2.4. A „Szomorú az én lelkem” antifona után:

A szentmise véget ért, de Urunk most indul ki a Getszemáni kertbe, a vérverejtékezés, elárultatás és elfogás helyére. Maradjunk mellette mi is virrasztva.

Először nézzük végig az oltárfosztás szertartását, mely a megcsúfolt, ruháitól megfosztott Üdvözítőt állítja szemünk elé.

A buzgó hívek ezen az estén elolvassák János evangéliumából a 14.-től 17.-ig terjedő fejezeteket, vagyis Krisztus Búcsúbeszédét.

Azután szerény vacsora után jöjjünk vissza éjszaka 10 órára, a virrasztó zsolozsmára, mellyel megkezdjük a nagypéntek liturgiáját. Azokban az órákban, amikor Krisztust elfogják, és bírái elé állítják, amikor Péter megtagadja őt, mi a szenvedő Messiásról jövendölő 21. zsoltárt fogjuk énekelni, Jeremiás próféta siralmait hallgatni, s a gyermekek Kyriéjében a kereszten függő Jézus irgalmát kérjük.

Most tehát az oltárfosztás következik, majd éjszaka 10 órakor a virrasztó zsolozsma.

 

 

3. A „LAMENTÁCIÓ” vagyis NAGYHETI ZSOLOZSMA

 

3.1. A zsolozsma előkészítése

 

3.1.1. A zsolozsma időpontja

 

A csütörtöki, pénteki, szombati matutinum-laudes („lamentáció”) végezhető akár az előző este, éjszaka, akár az adott nap hajnalán. Plébániákon általában csak a pénteki és/vagy szombati zsolozsmát éneklik.

 

3.1.2. Előkészítendők és résztvevők

 

Távolabbi előkészületek:

Ahol első ízben éneklik a zsolozsmát, hosszabb próbának kell megelőznie. Ahol éneklése már több éves hagyomány, a szólistáknak vagy szkólának 20-30 perc elegendő a felkészülésre, csupán a gyermekeknek és a felolvasóknak van hosszabb időre szükségük. Ne felejtsük el összehangolni a mozgásokat az asszisztenciával!

Gondoskodni kell a gyülekezet és a szolgálattevők számára a félhomályban is jól olvasható szöveg- (dallam-)könyvekről.

A triangulum: széles talpon álló, nagy méretű, háromszög alakú gyertyatartó, rajta 7+1+7 tüske gyertyának; egy gyertya a csúcson, a háromszög oldalain pedig 7-7. Sok helyen sárga gyertyákat használnak, csak a csúcson álló fehér.

A padokra a virrasztáshoz illő mécsesek helyezhetők.

Tisztázzuk előre pontosan a templom világítását. Helyes, ha az előcsarnokban ég egy olyan fény, mely a belső fények kioltása után elegendő a balesetek elkerüléséhez; ha repozíciós oltáron gyertyák égnek, azokat a Benedictus alatt ki kell oltani.

Fontos, hogy a sekrestyéssel, vagy egy kijelölt kórustaggal, ministránssal időben megbeszéljük, milyen rendben, a szertartás mely pontjain kell kioltani a templom lámpáit. Ha szükséges, küldjünk be a megfelelő időben egy jól felkészített énekest, hogy informálja a szertartás menetéről a sekrestyést.

 

Előkészítendő:

triangulum, mellé egy (vagy inkább: jobbról-balról egy-egy) gyertyaoltó; székek a két gyertyaoltónak;

előkészített székek a papnak, lektoroknak, a székhez odakészített szövegek;

előkészített székek és lehetőleg pulpitus vagy térdeplő a korátoroknak;

előkészített székek a gyermek-szólistáknak (ülhetnek ugyan a gyülekezet első sorában, de jobb, ha a triangulum előtt foglalnak helyet jobbról-balról, stallum-szerűen felállított széksoron);

egy gyertyatartó az oltár mögött;

ha a záró verzusok énekesei nem tudják fejből szerepüket, számukra kis (kisegítő) gyertyákat kell készíteni;

a gyülekezet tagjai számára időben osszuk ki a szövegeket.

 

Résztvevők:

celebráns vörös pluviáléban (ünnepélyes formánál két diakonus állhat mellette vörös dalmatikában);

három lektor albában, közülük az első a Siralom  énekese (kisebb helyeken egy vagy két lektor vállalhatja mindhárom olvasmányt);

a litánia verzus-szólistái albában vagy karingben (lehetnek azonosak a lektorokkal);

korátorok (előénekesek, általában 4) kórus-kappában, vagy karingben;

gyermek-szólisták a litániához szabad számban; kórus-kappában vagy ministráns-ruhában; ha nincsenek alkalmas gyermekek, szerepüket a szkóla kijelölt tagjai is betölthetik, sőt a 8-10 főnyi szkóla is elhelyezkedhet a triangulum két oldalán;

gyertyaoltó ministránsok ministráns-ruhában, karingben (e szerepet betöltheti a gyermek-szólisták közül kiválasztott két személy is);

a gyülekezet a padokban.

 

Helyszínek:

A celebráns a lektorokkal együtt a szentélyben ül a sedilénél; a triangulum helye: a szentély előtt, jól látható helyen középen; a gyertyaoltók (és akár gyermek-szólisták is) a triangulum előtt jobbról-balról; a korátorok: hátrébb a hajóban középen (kapjanak a szék elé térdeplőt is!). Vázlatosan 

 

 

 

1: főoltár,

2-3 a lektorok és a pap (asszisztencia) székei,

4: szentélyrács

5: triangulum

6: gyertyaoltók

7: a Kyrie szólistái

8: korátorok

9: a gyülekezet

 

3.2. A zsolozsma lefolyása

 

Az alábbiakban a nagypénteki zsolozsmát írjuk le, egyes részek a csütörtökiben és szombatiban értelemszerűen különböznek.

Bevonulás némán.

Zsoltár: a 21. zsoltárt három szakaszra osztva egyetlen antifona alatt énekeljük. Az elején az antifonát vagy kétszer énekeljük (korátorok, majd együtt), vagy a korátorok intonálják, s valamennyien folytatjuk. A zsoltárt a korátorokkal felváltva recitáljuk, vagy jól begyakorolt közösségek énekelhetik az első vers intonálása után két félkar közti váltakozással. Hang- és filmfelvétel a zsoltár elkezdéséről: Rec/35 és Film/3.1. A zsoltár intonálásától a harmadik szakasz utolsó versének közepéig ülünk.

 

A gyertyaoltók minden szakasz végén, az antifona megismétlése alatt jobbról  és balról kioltanak egy-egy gyertyát. (Ha csak egy gyertyaoltó bot van, akkor a ministránsok azt átadják egymásnak. Ha csak egy ministráns van, ő oltja középről mindkét oldal gyertyáját.) Filmfelvétel a harmadik gyertya kioltásáról, a zsoltározás befejezéséről: Film/3.2.

Az antifona harmadik visszatérése után felállunk. A verzikulust a gyermekek éneklik, vagy a korátorok. Ezalatt állunk. A zsoltározás befejezése és a verzikulus hangfelvételen: Rec/36.

Az olvasmányokhoz nincs áldás, elmarad a szokásos zárómondat és az „Istennek legyen hála”. A lamentáció címének éneklése után leülünk és egészen az 50. zsoltár kezdetéig ülünk.

A lamentációt lehet énekelni az ambótól, de jó hangú énekes recitálhatja a szentély közepén is, akár az apszis felé fordulva. A lamentáció hangfelvétele Rec/37. A lamentációról  latin részlet: Rec/48.

A lamentáció után a korátorok (ülve) a responzóriumot intonálják, melybe a refrénnél mindannyian belekapcsolódunk, felvételen: Rec/38. A responzórium éneklése közben ismét kioltanak egy-egy gyertyát. Filmfelvétel a lamentáció végével és a responzórium kezdetéve: Film/3.3.

A 2. olvasmány: Leo pápa beszéde (kezdete: Rec/39.), melyet ismét responzórium követ (Rec/40.). A 3. olvasmányban a Leo-sermót folytatjuk (kezdete: Rec/41.), ismét egy responzóriummal lezárva (Rec/42.). Minden olvasmány után responzórium, mindhárom alatt ismét eloltanak jobbról-balról egy-egy gyertyát.

A responzóriumok énekelhetők latin gregorián dallamukon is. Egy ilyen (nálunk nem közölt, de a „Cantus gregorianus ex Hungaria”, Zeneműkiadó, 1982.  kiadványban kottával olvasható szép responzórium hangfelvétele: Rec/49.)

A harmadik responzórium után igen rövid, dogmatikus tartalmú homília következhet, mely felkészít az 50. zsoltár és a Benedictus éneklésére.

 

A népzsolozsmában a matutinumhoz e háromnapban mindig hozzá kapcsolódó Laudest rövidítve végezzük („Pro Laudibus”): az 5 zsoltárból csak az elsőt énekeljük (50. zsoltár, a három napon más-más antifonával). Az antifonához felállunk, a zsoltár első versének felénél leülünk. Az éneklés módja megegyezik a korábbival. A zsoltár kezdete hangfelvégtelen: Rec/43.

Az 50. zsoltár antifonájának visszatérésekor ismét 1-1 gyertyát eloltanak. Utána verzikulus (Rec/44.), melyhez felállunk.

 

A Benedictus antifonájának intonálásakor az egyik ministráns leveszi a triangulum csúcsáról  az utolsó (páratlan) gyertyát, azt a Benedictus alatt kezében tartja a triangulum mögött középen állva, a nép felé fordulva. Hangfelvétel: Rec/45. Innen kezdve megszakításokkal a zsolozsma végéig láthatók az események Filmfelvételen: Film/3.5.

A Benedictus éneklése közben fokozatosan kioltják a templom fényeit (a ministránsok az oltárgyertyákat, megbízott énekesek az esetleges mécseseket, a sekrestyés vagy egy megbízott  az elektromos fényeket), csupán a triangulum utolsó gyertyája marad égve (szükség esetén a lektorok most meggyújthatják kisegítő kis kézi gyertyáikat).

A Benedictus antifonájának visszatérése közben a ministránsok és a gyermek-szólisták körmenetben a főoltárhoz vonulnak. A ministránsok elrejtik az oltár mögött a triangulum utolsó gyertyáját, majd a gyermek-szólistákkal együtt az oltár lépcsőjére térdelnek. Lásd ehhez Film/3.5 megfelelő szakaszát.

 

Litánia:

a ministránsok és Kyrie-szólisták a főoltár lépcsőjénél térdelnek;

a verzusok szólistái a szentélyben középen állnak, közel a triangulumhoz (szükség esetén kis gyertyával megvilágítják könyvüket);

mindenki más (a celebráns is) letérdel.

Minden fényt kioltanak.

A litánia egyes szakaszainak sorrendje: gyermekek (Kyrie) – szólisták (verzus) – gyülekezet (refrén) – korátorok („Krisztus engedelmes volt”). A harmadik szakasz utolsó részét (Krisztus engedelmes) énekelhetik díszes gregorián dallamán is mindazok, akik tudják.

A harmadik szakasz végéhez a pap hangosan, prózában, de ünnepélyes hangon hozzáteszi: „Éspedig a keresztnek haláláig.”

Ekkor a szólisták is eloltják gyertyáikat és ők is letérdelnek. Néma imádság.

A Kyrie Puerorum hangfelvétele: Rec/46. Lásd még ehhez Film/3.5. megfelelő szakaszát.

 

A Tridenti rítus szerint (melyben a litánia helyett csak a Christus factus est Graduálét énekelték, itt ismét elhangzott (sok helyütt polifón letétben) az 50. zsoltár.

 

Két-három perces néma imádság után a pap könyvére ütve jelt ad. Ekkor a ministránsok a Kyrie-szólistákkal együtt) visszajönnek, a ministráns a celebráns mellé állva világit neki. A pap felállva (míg rajta és a gyertyatartó ministránson kívül mindenki térdel) prózában, hangosan olvassa a könyörgést (végét: „Ki él és uralkodik” csak magában mondja. Hangfelvételen: Rec/47. Lásd még a Film/3.5.  megfelelő szakaszát.

 

A ministránsok a triangulumhoz viszik és csúcsára tűzik a gyertyát. A pap és kísérői némán kivonulnak, majd a gyülekezet is csendben távozik. (A baleset elkerülése végett ehhez néhány lámpás a mellékterekben esetleg meggyújtható.)

 

 

4. NAGYPÉNTEK

4.1. Gyakorlati eligazítások

 

4.1.1. Előkészület

 

A nagypéntek az énekesek és énekes-szólisták számára a nagyhét legnehezebb szakasza, mely hosszú és gondos próbálást igényel. Nem ajánljuk többszólamú passió-turbák éneklését, mert a többi énekfeladattól veszi el a próbaidőt.

A szertartáskönyvekben előírt előkészületeken kívül a kereszt behozatalánál szereplő énekesek ruháiról és a nép számára kiosztható, részletes éneklapokról kell gondoskodnunk.

 

4.1.2. Szertartás- és énekrend

Bevonulás némán. Az oltárnál teljes leborulás. (Bár az új szabályozás szerint ez nem kötelező, tartsuk meg, egyrészt hogy ezt az őskeresztény hódolati formát legalább évente egyszer gyakoroljuk, másrészt, hogy a nagypéntek tartalmát ezzel is kiemeljük.)

 

Olvasmányos rész

Könyörgés, majd két olvasmány tractusokkal. A válaszos zsoltár helyett e napon a zsoltárének ősibb formáját, a tractust ajánljuk; a rendkívüli szertartáshoz jobban illik ennek puritán ereje. A tractust énekelje szólista albában az ambótól vagy a szentélyből; indokolt esetben énekelheti szólista-csoport vagy a szkóla. 1. tractus: Uram, hallottam a te híredet – Domine audivi. 2. tractus: Krisztus engedelmes volt; vagy zsoltár (139, vagy 101). Ha a szöveget mégis válaszos formában akarjuk énekelni, lásd Éneklő Egyház 806.

 

Passió: három szólista énekli albában a szentélyből, mint fent Virágvasárnapján. Jézus és a Péter-Pilátus szereplő a térdre borulás után távoznak, s a befejező szakaszt egyedül az evangelista énekli. Egy lehető elhelyezkedést mutat a Filmfelvétel: Film/4.1. A János-passió hangfelvételen: Rec/53; a magyarországi dallamból (latinul) egy szakasz: Adducunt ergo Jesum (Rec/64), a befejezés: Post haec autem (Rec/65).

 

Az Ünnepélyes könyörgések alatti letérdelés (Flectamus genua – Levate!) az új szabályok szerint nem kötelező. Kétségtelen, nehezebb elfogadni ezt az ősi szokást, ha ismét és ismét egy-két másodperces térdelés kedvéért kell a mozgást elvégezni. Mégis sajnálatos lenne, ha ez az ősi liturgikus imaforma teljesen gyakorlaton kívül kerülne. Ajánlható vagy az, hogy az imaszándék kihirdetése utáni csend 15-20 másodpercig tartson. De még jobban bevált a középkori magyar rubrika felelevenítése: Míg a pap a szándék kihirdetését énekli, állunk. A „Könyörögjünk!” felszólítás után mondja a diakonus vagy egy énekes: „Boruljunk térdre”. Csendet tartunk, majd a pap rögtön a könyörgést olvassa. Ennek végén hangzik el: „Álljatok fel!”, s következik az újabb szándék bejelentése. (Igaz, hogy a könyörgéshez tartozó liturgikus testhelyzet általában az állás; de sok ceremoniále a térdelést írja elő a nagyböjt idején.) Ezt a megoldást illusztrálja Rec/54 (az első könyörgés szövegével) és a Filmfelvétel Film/4.2 (a másodikéval).

 

A kereszt behozatala és az Adoratio Crucis a „Nagyhét’” (PK) ajánlása szerint (melyet hang- és képfelvételünk is illusztrál) az ősi magyar hagyományt követve így történik:

A menet élén két énekes halad, mögöttük jön a kereszt, jobbján és balján egy-egy akolitus gyertyával, majd a kereszt mögött jön egy (férfi) énekes albában.

 

Két énekes helyett két énekescsoportot is alkalmazhatunk („görögök” és „latinok”). A zenei hangzás szempontjából előnyös, ha ezek gyermekek, esetleg fiatal nők. Szerepüket ministránsok is énekelhetik. Ha nincsenek erre alkalmas szólóénekesek, a szkóla oszoljon görög–latin félkórusokra, ezek lehetőleg kissé térben is különüljenek el. A férfi énekes szerepét – ha képes rá – maga a keresztet hordozó diakonus vagy asszisztens is énekelheti.

 

A kereszt behozatala:

A menet az oltárhoz közelítve három ízben megáll (stációk). A szólista mindháromszor az Impropériák egy-egy szakaszát énekli.

A kereszt előtt haladók letérdelnek, és egymással felváltva éneklik a görög-latin Trisaghion-t. A nép ugyanezt megismétli magyarul, majd felállnak, és tovább indulnak a következő stáció felé. Hangfelvétel: Rec/55., filmfelvétel: Film/4.3.

 

A bevonulás útvonala a helyi adottságok szerint többféle lehet:

Érkezhet a kereszt egy oldalbejárat felől, s a templom közepe felé haladhat;

vagy ugyanonnan hátra kerül és középen hozza előre a keresztet;

érkezhet a templom kapuja felől az oltár felé haladva;

ha a szembe miséző oltár a templom közepe táján van, érkezhet a sekrestyéből a főoltár felől.

Ennek megfelelően kell a három stáció helyét is megállapítani, úgy, hogy a harmadik már a szentély közelében legyen.

 

A kereszt felmutatása:

Az oltár mellett a pap átveszi a keresztet, azt az oltár közepéhez egyre közelítve három helyen megállva fokról-fokra leleplezi és felmutatja; közben egyre magasabb hangon kezdve intonálja az Ecce lignum crucis-t.

Ha a papnak nem lenne kifejezetten erős, tiszta hangja és jó zenei emlékezete, helyette intonáljon inkább két jó énekes. Ezek a kereszttel együtt haladva minden stációnál álljanak a keresztnél kissé előbbre, jobbra-balra megfelelő távolságban, és miközben az „Íme a keresztnek fája...” szöveget éneklik, a kereszt felé eső karjukat fölemelve mutassanak rá a keresztre.

Egyes templomokban nagyon helyesen megtartották az Ecce Lignum latin nyelvű éneklését. Ha ezt tesszük, természetesen a „Venite adoremus” választ meg kell tanítani a gyülekezetnek.

Kisebb helyeken az is elfogadható, ha a kántor énekli, de ő is öltsön liturgikus ruhát, legyen a kereszt közelében, és mutasson rá.

Olyan helyeken, ahol sem a pap, sem más énekes nem akad díszes dallam eléneklésére, vegyük a könnyű, egyszerű dallamot. Mindenképpen kerüljük azonban a népének-dallamra ráhúzott versike használatát!

Az Impropériákat és az „Íme a keresztnek...” éneket a Rec/55. felvételen hallhatjuk.  A latin Ecce Lignum-ot a Rec/56. mutatja, az egyszerű dallamot Rec/57. felvételen hallhatjuk. A kereszt behozatalának és felmutatásának egy lehetséges elrendezését mutatja a filmfelvétel: Film/4.3.

 

Az Adoratio Crucis-ban lehetőleg a gyülekezet is vegyen részt. Ha nagy lenne a tömeg, akkor az asszisztencia szabályos hódolata után (hármas térdhajtás) a gyülekezet csak vonuljon a kereszt elé és meghajolva érintse azt kezével.

A gyülekezet hódolata átgondolt szervezést kíván, hogy a zavart, egyénieskedést elkerüljük, és a szükséges idő ne nyúljon megterhelően hosszúra. Ezért célszerű, ha

·        a kereszt előtti három-négy méteren az asszisztencia sorfala szabályozza a haladási irányt;

·        mintegy másféle méterre a kereszttől jobbról-balról egy-egy idősebb ministráns szabályozza az előrehaladást;

·        továbbá a kereszt mellett (egy fél lépéssel előtte) a két gyertyatartó akolituson kívül még mindkét oldalon egy-egy idősebb ministráns is áll, segítve az idősebbeket, egyúttal szelíden elvezetve azokat, akik magánáhítatot akarnának végezni a kereszt előtt;

·        akik a meghajlás (esetleg térdhajtás, de nem letérdelés) és a kereszt megérintése után gyengéden a megfelelő irányban való elvonulásra indítják a híveket.

 

A hódolat e módját mutatja be a Filmfelvétel: Film/4.3. második része.

 

 

Az Adoratio Crucis énekrendje

Az Adoratio Crucis hosszabb időszaka jó alkalom a hívek áhítatát serkentő éneklésre. Ez három elem váltakozásából álljon: liturgikus egyszólamúság – népének – motetta. Minthogy nincs orgona, egyik ének vége felé már készítsük elő a következő éneket, hogy a tételeket elválasztó csend ne nyúljon hosszabbra a kelleténél. Ajánlatos, hogy az énekesek kezükbe kapják a tételrendet, s így mindig előkészíthessék  a következő kottát.

Az énekek kiválasztásánál kövessük a liturgia útmutatását!

 

Vegyük a kijelölt gregorián énekeket (az aláhúzottak hangfelvétellel):

Crux fidelis / Legnemesebb minden fák közt (Rec/58);

Vexilla regis / Király zászlói – Királyi zászlók;

Laudes crucis attollamus / A keresztet ünnepeljük (Rec/60);

Crucem tuam (ravennai dallamváltozata latinul és görögül hangfelvételen: Rec/87.; 

esetleg: Mi pedig dicsekedjünk (Rec/21);

 

A középkori Magyarországon az Adoratio Crucis főéneke (a Crux fidelis himnuszon kívül) egy nagy erejű processziós antifona volt. Ennek latin és magyar nyelvű hangfelvételét is közöljük: Dum fabricator: Rec/66; Ki alkotá a mindent Rec/67.

 

A népénekek közül vegyük a szenvedésről szólókat (Ó Jézus, Jézus; Jézus világ megváltója; A megváltó szent kínhalál; Keresztények, sírjatok; Szent arcod ékessége; Ó nemzetem). A Mária-énekeket (például: A keresztfához megyek) legfeljebb az Adoratio Crucis vége felé vegyünk, de még helyesebb azokat a nagypénteki szertartás végére hagyni;

A motetták közül néhány könnyebb hallható hangfelvételen: O crux lignum (Rec/59.); Ecce quomodo (Rec/61.); Stabat mater (Rec/63.).

 

Ha a kereszt behozatala némán történt, akkor az Impropériákat az adoratio elején énekeljük. Ez esetben egy  férfi szólista vagy egy szólista csoport álljon a kereszt közelébe, a szkóla pedig oszoljon két félkarra (például sorfal-szerűen a kereszt előtti térségben).

 

Áldozás

Régi hagyomány szerint a pap az áldoztatás megkezdése előtt a szentostyát felmutatva ezt intonálja: Ez az én testem, melyet közösen folytatunk.  E tétel akkor is énekelhető, ha az intonálás elmarad.

Áldozás alatt a szenvedésről szóló és oltáriszentségi népénekek (és motetták) vegyesen énekelhetők.

 

Az Oltáriszentség átvitele az őrző oltárhoz vagy szentsírhoz

Átvitel közben ill. az oltárhoz érve: Imádunk téged, Krisztus.

Ez után énekelhető alkalmas gregorián tétel (például: Recessit pastor / Elment tőlünk a mi Pásztorunk), vagy az Ó-magyar Mária-siralom.

A papság elvonulása közben és után kedvelt népénekeket vegyünk: (A keresztfához megyek, Keresztények, sírjatok; Áll a gyötrött Isten-anya).

 

4.2. Kommentár-minták

 

4.2.1. A szertartás előtt:

Nagypénteken az egyház nem mutat be szentmisét, hanem olvasmányokban szemléli áhítattal Urunk halálát, azután annak kegyelmeit könyörgi le minden emberre, bemutatja hódolatát a szent Kereszt előtt, végül a tegnap konszekrált ostyákkal megáldoztatja a híveket.

A papság némán vonul be, s a teljes hódolat jeleként arcra borul az oltár előtt. Ezalatt mi is térdeljünk le. Azután két olvasmányt hallunk a szenvedő Messiásról, mindegyik után oda illő énekkel. Az első ének Habakuk próféta megrendítő szövege a két élőlény között megjelenő Úrról, aki egyszerre tanúsítja Isten büntető igazságosságát és hozzánk lehajló irgalmát. Ma János apostol passióját hallgatjuk, azét az egyetlen tanítványét, aki valóban szemtanúja volt a megváltó halálnak.

 

4.2.2. A Passió után:

A nagypénteki nagy könyörgésekben a megváltó kereszthalál hatását könyörögjük le az egész emberiségre. A könyörgésekben kifejezésre jut teljes emberi szolidaritásunk is: senkit, egyetlen embert sem zárunk ki szeretetünkből és mindenkire a megváltás kegyelmeinek kiáradását kérjük. Először az egyházért, azután a pápáért, a papságért és a népért, a hittanulókért imádkozunk. Utána következnek a Krisztusban hivő nem-katolikusok, azután zsidó testvéreink, a többi istenhívők, majd azok, akik nem találtak el az istenhitre; végül az állam mindenkori vezetőiért és a különböző bajok között szenvedőkért könyörgünk.

A pap először megnevezi az imaszándékot, ezt kövesse egy rövid néma imádság, melyet térden állva végzünk/végezhetünk. Végül az egyház hivatalosan is megszövegezi, mit kér számukra. Álljunk fel, és végezzük szeretettel ezt a hosszabb imádságot, hiszen egy évben egyszer most minden embert be kell foglalnunk könyörgésünkbe.

 

4.2.3. A Kereszt behozatal előtt:

A jeruzsálemi hívek nagypéntek délután a Golgota hegyére zarándokoltak, s a Szent Kereszt előtt fejezték ki hálás hódolatukat. Lélekben most mi is a Golgotára megyünk, hódolunk Urunk előtt, és tisztelettel érintjük szent keresztjét, hogy meggyógyuljunk.

Először behozzák a keresztet, közben Krisztus panaszait éneklik, melyre minden megálláskor hódoló énekkel, a Triszágionnal válaszolunk, mégpedig latin, görög és magyar nyelven. Ezután a pap leleplezi és felmutatja a keresztet, megmutatva nekünk a Fát, melyen a világ üdvössége függött. Énekeljük rá közösen: „Jöjjetek, imádjuk”.

A hívek régi kérésének teszünk eleget, amikor templomunkban is bevezetjük a hívek hódoló körmenetét. Az asszisztencia tiszteletadása után kettős sorban lépjünk a kereszt elé, hajoljunk meg, s kezünkkel érintsük meg a szent Fát. Figyeljünk a ministránsok irányítására, hogy valóban mindenki odajuthasson az előírt idő alatt a kereszthez. Közben pedig énekünkkel is fejezzük ki érzelmeinket a Szent Kereszt iránt. Most álljunk fel!

 

 

A HÚSVÉT ÉJSZAKAI VIGÍLIA

 

5.1. Gyakorlati eligazítások

 

5.1.1. Előkészület

 

Mindenek előtt is figyelmeztetjük az olvasót, hogy a liturgikus törvények szerint a vigíliát csak a nap leszállta után szabad elkezdeni (sőt helyesebb annak kezdetét a késő éjszakára helyezni)!

Az énekvezető legfontosabb dolga az, hogy jó Exsultet-énekest válasszon. Nem elég a jó hang, jó hallás, biztos anyagtudás. Szükséges az is, hogy képes legyen erőteljes, nagyhatású, drámailag is felépített előadásra, intenzív szövegmondásra; a közlendő tartalom teljes megértésére; legyen lélekjelenléte, hogy előadása teret adjon a pillanatnyi adottságokhoz való alkalmazkodásnak – és az ihletnek is.

Gondoskodjunk az Exsultet jól olvasható, nagy betűkkel és kottával készült leírásáról. Szép lenne, ha az ősi hagyományokat követve Exsultet-tekercset tudnánk készíttetni.

Ajánlatos, hogy az énekvezető (vagy más alkalmas vezető) az előző napokon gyakoroljon az ószövetségi olvasmányok lektoraival is.

 

Helyszínek:

A húsvéti gyertyát magas állványon, mindenki által jól láthatóan kell elhelyezni (legelőnyösebb, ha lángja kb. 3-4 méter magasságba kerül). Ha ilyen magasra kerül, akkor hozzá felvezető lépcsőről és hosszú nyelű gyertyagyújtóról is gondoskodjunk. Körülötte illően formált teret kell kialakítani.

Kiemelt, magas  helyet kapjon az Exultet énekese is. A gyertyához képest jól megtervezett távolságban és irányban álljon, úgy, hogy mintegy a gyertyához énekeljen, de a hívekkel is kapcsolatban maradjon. Szükség esetén kapjon külön mikrofont.

A tűz szentelése általában a templom előtt, esetleg annak előcsarnokában történik.

A keresztvíz megszentelése lehetőleg a keresztelő kápolnában ill. feldíszített keresztkútnál történjék. (Nem baj, ha ez a hívők számára közvetlenül nem látható, csak a kihangosításról gondoskodjunk.) Ha ez nem lehetséges, akkor külön edényben a szentély bejáratánál szentelik a vizet, majd körmenetben viszik a keresztkúthoz.

A szertartás kezdetén az oltár még csupaszon áll (vagy más előírás szerint csak egy kisebb terítővel letakarva); majd a mise előtt szerelik fel oltárterítővel, gyertyákkal, virágokkal.

 

Ruhák:

A római rítus hagyománya szerint a papság csak a szentmisére öltözik díszes fehér-arany ruhákba; a szertartás első felében a magyar rítus szerint a pap vörös, a tridenti liturgia szerint viola színű pluviálét hord. Kivétel a diákonus, aki – mint a feltámadás angyala – kezdettől fogva fehér dalmatikában van. Az Exsultet énekese (ha nem a diákonus), az olvasók  albát vagy karinget viselnek. Hasonlóképpen albát, karinget (vagy kóruskappát)  visel a Gloria és Alleluja bevezető tropusának énekese.

Az újabb rendelkezések megengedik (némileg illogikusan), hogy a szertartást kezdetétől fogva fehérben végezzék.

 

A két forma:

A-forma: A zsinati rendelkezések módot adnak a helyi hagyományok fenntartására is. A magyarországi liturgiában (a régi római renddel egyezően) a szertartás elején csak tűzet szentelnek, s arról vett lángot háromágú (trinitárius jelentésű), hosszú rúdra („arundo”) helyezett gyertyákon hozzák be. A húsvéti gyertya felszerelése, meggyújtása és lángjának szétosztása az Exsultet éneklése közben, annak meghatározott szakaszainál történik. Ezután következnek a keresztségre előkészítő ószövetségi olvasmányok, majd a litániát énekelve a keresztkúthoz vonulnak. A keresztvíz megszentelése és a keresztségi fogadalom megújítása után a Kyriével vonulnak vissza, majd a Gloriával megkezdődik a mise.

B-forma: VI. Pál misekönyve szerint a húsvéti gyertya megáldása, felszerelése és meggyújtása a tűznél történik. Az ószövetségi olvasmányok után a Gloriával megkezdődik a mise, majd evangéliuma után litániával indul a keresztvízszentelés és a keresztségi fogadalom megújítása. Ezután a mise a felajánlással folytatódik.

 

! Az A-forma esetében háromágú gyertya-vivő rúdról is gondoskodni kell (lásd a képtárban).

 

A körmenet:

A magyarországi templomok többségében a misét követi a szentséges körmenet. Ha így tesznek, akkor a liturgikus törvények szerint ez szükségszerűen éjszakai körmenetet jelent.

Régebben a húsvéti körmenetet a vasárnapi nagymise előtt tartották. Ez esetben a vigília-mise után az Oltáriszentséget a szentsírról csak az oltárra viszik fel, majd a Te Deummal és Mária-antifonával befejezik a vigíliát. A vasárnapi nagykörmenet kezdődhet a húsvéti játékkal.

 

 

5.1.2. Szertartás- és énekrend

A leírásunkban követett plébániatemplom a B-formát követi; az A-formát jegyzetképpen adjuk.

 

A kórus, a papság és asszisztencia, s lehetőleg a hívek is kivonulnak a templom elé. Közben ének: Tündöklő fényeknek (Rec/69.) (latinul: Inventor rutili – Rec/86.).

A tűz és a húsvéti gyertya megszentelése után bevonulás a templomba háromszor megállással: „Lumen Christi / Krisztus világossága!” A harmadik megállás után a himnusz záróversszaka: „Fényt adsz most...”. Közben a diakonus vagy az Exsultet énekese felkészül az énekre, a pap pedig megtömjénezi a gyertyát.

 

Exsultet: az esztergomi dallamon (hangfelvétel magyarul: Immár ujjongjon: Rec/71., ill. részletek latinul: Exsultat jam és „Vere quia dignum”: Rec/87. ) vagy tridenti dallamon (tridenti Exsultet: Rec/72.), szükség esetén egyszerű prefáció-dallammal (egyszerű Exsultet-dallam: Rec/73. ). Filmfelvétel: Film/5.1.

Az Exsultetet diakonus énekli, ha van alkalmas hangú és előadó képességű. Ha ilyen nincs, akkor más énekes (kisebb helyeken: a kántor) énekli, az Exsultet kottájában  jelzett változtatásokkal. Ha mindenképpen nehézséget okoz a dallam leéneklése, használhatjuk az egyszerű dallamot, mely a bevezetést  a könnyű 4. tónusú zsoltárdallammal látja el, a prefációt pedig a szokásos prefáció-dallamon énekelteti.

 

Ha az A-formát használjuk, akkor a templomon kívül csak a tüzet szentelik meg. Utána háromágú gyertyatartón hozzák be a lángot, és az Exsultet sötét templomban kezdődik. Közben az Exsultetben megjelölt résznél a pap felhelyezi a gyertyára a betűket és tömjéncsomókat, a jelzett helyen pedig meggyújtja a húsvéti gyertyát, arról meggyújtják az oltárgyertyákat és a hívek gyertyáit; ekkor világítják ki a templomot.

    

Az Ószövetségi olvasmányok általunk használt száma: négy. (A hagyományban 4 vagy 12, a mai római rend szerint 2–7; ebből egy plébániai gyakorlatban legjobban a négyes szám vált be: ennél több ott már megterhelő, viszont ennél kevesebb nem tölti be liturgikus funkcióját.)

Az olvasmányok után tractust éneklünk. Ezek: Örvendezzünk az Úrnak (Rec/74.); Akik az Úrban bíznak (Rec/75.); Énekeljünk az Úrnak (Rec/76.); Szőlőt ültetett (Rec/77.). 

 

A Gloria intonációja: A diakonus vagy egy énekes a sedilénél álló pap elé lép, s mintegy 2-3 méter távolságban vele szemben megáll. Onnan énekli: „Ó fölséges Isten papja... a dicséretet.” Itt megszakítja a tropust, és a papot a szentély közepére vezeti. Ezután (a szentély közepétől kissé oldalt elhelyezkedve), ismét vele szemben állva folytatja: „Kérünk tehát, adjad ajkunkra...”. A pap most a Gloriát intonálja, a csengők, harangok és orgona megszólalása után azt folytatjuk. Hangfelvétel: Rec/78.

Az oráció és a szentlecke után az Alleluja visszaadása. A tropus énekese a néppel szembefordulva kezdi: „A vágyva-vágyott éneket”; az Alleluját világosan tagolva, mintegy tanítva intonálja; a nép megismétli (e formában nem szükséges az Alleluját háromszor, emelkedő magasságban intonálni!). A kórus vagy a szólista a 117. zsoltár verseit énekli, az Alleluját két-versenként megismételjük. Hangfelvétel: Jam domnus (Rec/88.: latinul, tropus és melizmatikus allelujavers gyermekkarral) és Alleluja-tropus: A vágyva vágyott éneket (Rec/79.: férfi szólista, gyülekezet, szkóla). Filmfelvétel az Alleluja visszaadásáról: Film/5.2.

 

Keresztkútszentelés: Az evangélium után litánia (két férfi-énekes vezeti az áldoztató-rácsnál vagy szentély közepén, a népnek háttal állva). Közben a pap és kísérete a keresztkúthoz (keresztvízhez) vonul. Hangfelvétel: litánia Rec/80.

 

A litánia szerkezete állandó, de az invokációk száma és összetétele hely, idő és alkalom szerint változhatott. Kívánatos, hogy az első és harmadik szakasz (szentek neve és kérések) invokációit ne szaporítsuk mértéken túl. A litánia szöveg- és dallamváltozatait lásd a Dallamtárban (Mel/4.4.)

 

A keresztvíz szentelése közben akklamáció: „Ti forrásvizek...”.

A keresztségi fogadalom megújítása után szenteltvíz-hintés, közben ének: Vidi aquam – Láttam, hogy víz tör elő: Rec/81.

Ha a keresztvizet az oltártól körmenetileg viszik a keresztkúthoz, közben ezt énekelhetjük: Amint kívánkozik (a Dallamtárban) vagy népének-változata: „Mint a szép híves patakra” (a Népénektárban).

A mise e forma szerint a felajánlással folytatóik.

 

Az A-forma szerint az ószövetségi olvasmányok után a pap és kísérete átvonul  a keresztkúthoz. Közben a „Sicut cervus – Amint a szarvas kívánkozik” tractust (esetleg népének-változatát: „Mint a szép híves patakra...”) énekeljük.

Ezután litánia, a szentelést bevezető könyörgés, majd szentelési prefáció, majd litánia, szentelési könyörgés és prefáció.

A keresztelés és keresztségi fogadalom megújítása után az énekesek megkezdik a húsvéti Kyriét. Közben a ministránsok az oltárt megterítik, felhelyezik a gyertyatartókat, könyvtartót, virágokat. A  papság fehérbe öltözik, majd a pap incenzálja az oltárt. Ezután következik a Gloria (ad libitum a felkérő tropussal), könyörgés, szentlecke, Alleluja (a bevezető tropussal), evangélium, majd a felajánlás.

 

E misének (régisége miatt) nem volt offertoriuma. Ezért a felajánlás és incenzálás alatt sok helyütt csak az orgona szól. Énekelhető azonban népének, s ha van rá idő, motetta is. (Az adott plébániában: Az Úr Krisztus feltámadott..., majd motetta alkalmazott szöveggel: Az Isten igaz napja ez – Rec/82.)

Filmfelvételünk felidézi a Sanctus-éneket is, a fáklyások bevonulásával: Film/5.3.

A mise communiójának helyén régi idők óta tömörített zsolozsma-hórát énekelnek: Alleluja-antifona a 150. zsoltárral, majd Valde mane – Jókor reggel a Benedictus-szal. Hangfelvétel: Alleluja és zsoltár (Rec/83.), Benedictus-antifona (Rec/84.). Érdekesség kedvéért idézzük az Alleluja-antifona rövid négyszólamú feldolgozását is: Rec/89. Ha az idő engedi, motettát is énekelhetünk, hangfelvételünkön: Urunk feltámadásán (Rec/85.)

 

A mise végén a szentsírnál: „Feltámadtam és újból veled vagyok...”, „Békesség veletek alleluja...”, „Feltámadt Krisztus e napon”, majd körmenet (húsvéti énekekkel!!!).

Ha a körmenetet másnap tartják, akkor a „Feltámadt Krisztus” éneklése közben az Oltáriszentséget felviszik az oltárhoz. Ott (illetve a körmenet végén): Te Deum (megkezdődhet már akkor, amikor a körmenet belép a templomba). Szentségi  áldás a szokásos módon, vagy a Te Deum közben, azt megszakítva az „áldd meg a te örökségedet” szavak után. Végül Mária-antifona.

 

Ahol a viszonyok megengedik, a híveket a szertartás végén rövid agapéra várják, mely ételáldással kezdődik.

 

5.2. Kommentár-minták

 

5.2.1. A szertartás előtt:

Kedves Hívek! Íme, itt az éjszaka, a mindennél szentebb éj, minden vigíliák anyja, az éj, melyben egyesül az isteni és az emberi.

Nemcsak emlékezünk Krisztus feltámadására, hanem az meg is jelenik titokzatos módon templomunkban, és mi egyesülünk annak kegyelmeivel. Ezen az éjszakán Krisztus feltámad halottaiból, szerte a világon hittanulók tömegei részesülnek a keresztségben, hogy Krisztus Titokzatos Testének tagjaiként szülessenek újjá, egy új életre. Mi is, akik már megkeresztelkedtünk, megújítjuk magunkban e szentséget, melyben egykor eltemetkeztünk Krisztus halálába, hogy feltámadásával is egyesüljünk. A szentmiseáldozattal, Krisztus húsvéti szentségével végezzük be az éjszaka liturgiáját. Ezután magyar szokás szerint körmenettel kérjük a feltámadt Krisztus áldását városunkra, házainkra, családjainkra, mindannyiunkra.

A szertartás az új tűz és a húsvéti gyertya megszentelésével kezdődik, majd a bevonulás után az Exsultet, a húsvéti örömének meghallgatásával folytatódik. Végig állunk, s a húsvéti gyertyáról meggyújtott gyertyánkat tartjuk kezünkben az Exsultet végéig.

5.2.2. Az Exsultet után:

Üljünk le. A szent éjszaka négy ószövetségi olvasmánya a megkeresztelendőket készíti elő a szentség vételére és a már megkereszteltekben tudatosítja újra és újra a keresztség hatását.

Az első olvasmány a világ teremtéséről szól, s megmutatja, hogy Isten, aki a semmiből létrehozta a világot, ugyanazzal az erővel minket is újjáteremt a keresztségben.

A második olvasmány arról szól, hogy Ábrahám kész fiát, Izsákot feláldozni. Ez a Fiát megváltásunkért átadó mennyei Atyára utal.

A harmadik olvasmány a Vörös Tengeren való átvonulást mondja el. Megemlékezünk Isten egykori jótéteményéről, mellyel kiszabadította a zsidó népet Egyiptomból. De egyben arra is emlékezünk, hogy a Fáraónál is gonoszabb Sátán fogságából mi is egy vízen, a keresztség vizén átkelve szabadultunk meg, s lettünk Isten népévé.

A negyedik olvasmányban Izaiás próféta arról az Új Szövetségről jövendöl, melybe az élő víz, keresztség vezet minket.

 

5.2.3. A keresztkút megáldása előtt:

A pap most átvonul a keresztkúthoz. Ezen az éjszakán, a keresztelés éjszakáján történik a keresztkút megszentelése, megtermékenyítése, melyből az egész éven át új és új szülöttek fognak majd támadni az új életre. A keresztkútszentelést állva hallgatjuk, majd megújítjuk keresztségi fogadalmunkat és a ránk hintett szenteltvíz erejével újra éljük keresztségünk kegyelmeit. A keresztség szentségéért külön körmenettel adunk majd hálát holnap este 6 órakor, a nagyvesperás keretében.

 

5.2.4. A körmenet előtt:

A húsvéti vigília liturgiáját befejeztük. Most az utcára vonulunk, hogy kifejezzük örömünket, s hogy a feltámadt Üdvözítő áldásáért esedezzünk mindennapi életünkre.

6. A HÚSVÉTI NAGYMISE

 

A húsvéti nagymisét régi szokás szerint megelőzi a szenteltvízhintés (Vidi aquam – Láttam, hogy víz tör elő; Rec/81.) és a körmenet.

Ha a körmenetet vasárnap reggel tartjuk, az nem indulhat azonos módon az esti szentsír-szertartással, hiszen ott a ünneplés végénél tartunk, míg a reggeli körmenetnek valamiféle „hajnallal” kell indulnia (vö. a „Jézus-keresés” népszokásával). A tridenti rítus érvényességi idejében a kezdő ének az „Exurge” volt („Kelj fel, Uram”). Ehhez a népgyakorlatban a 138. zsoltár verses parafrázisa csatlakozott („Istenem, te megvizsgáltál”).

Ma indíthatjuk a körmenetet e 138. verses zsoltárral és a húsvéti játékkal (Rec/90.) Az azt lezáró „Krisztus feltámada” népének egyben a körmenet nyitóéneke. 

A körmeneten húsvéti (!) népénekeket éneklünk. Sajnos a körmenet eredeti nagy antifonáit ma már aligha lehet visszaállítani (egy részlet hangfelvételen: Sedit angelus: Rec/93).

 

A mintául szolgáló plébánián a mise énekrendje a következő volt:

Introitus Feltámadtam (antifona-dallamon, Éneklő Egyház 545, Rec/91.);

Húsvéti Kyrie (ÉE 416); Gloria (ÉE 422);

Válaszos zsoltár: Ez az a nap (ÉE 546A, Rec/92, vö. Rec/95.);

Alleluja: A mi húsvéti Bárányunk (ÉE 546B, Rec/100.),

Sequentia: Húsvét tiszta áldozatját (ÉE 547);

Prédikációs ének: Krisztus feltámada.(ÉE 98);

Felajánlásra: Krisztus, az Úr feltámadott (ÉE 104);

Sanctus, Agnus (ÉE 448, 487);

Communio: Alleluja, a mi húsvéti Bárányunk (ÉE 548, Rec/100), majd húsvéti népének és motetta;

Záróének: Mennynek Királyné Asszonya (ÉE 224).

 

Az Éneklő Egyház szerinti egyszerűbb dallamokat lásd: Éneklő Egyház I-II-III. Ádventtől Pünkösdig: Hangfelvételek a Népénektár tanításához. Budapest, 1994.

A nagy-gregorián mise-énekek egyes részletei magyar nyelvű hangfelvételen is meghallgathatók (a Schola Hungarica próba-felvételeiből): introitus Resurrexi – Feltámadtam: Rec/94., Graduale Haec dies – Ez az a nap: Rec/95.; Offertorium Terra tremuit – A föld megrendült: Rec/96.

A húsvétvasárnap graduál-himnusza: Úrnak végvacsorájára

 

7. A HÚSVÉTI NAGYVECSERNYE („Gloriosum officium”)

Az alábbi leírás a PK szertartásrendjét követi, lásd Off/4.4.

 

7.1. A szertartás

 

7.1. Előkészület

 

Egy olyan plébánia, mely teljes értékű liturgikus életre törekszik, nem mulasztja el megtartani a húsvéti nagyvecsernyét.

 

Előkészítendő:

Keresztkút feldíszítve,

a sekrestyében: tömjénező, gyertyák, körmeneti kereszt szent olaj és krizma.

 

Résztvevők:

celebráns (fehér vagy arany pluviále), esetleg diakonusokkal fehér dalmatikában

crucifer és akolitusok (karingben),

thuriferek (karingben vagy albában)

a húsvéti gyertya és a szent olajak hordozói (albában)

korátorok (ha a templomnak több pluviáléja is van, abban, ha nincs, albában, karingben, vagy kóruskappában)

gyülekezet.

 

7.1.2. A szertartás rendje:

 

I. rész:

Bevonulás alatt húsvéti Kyrie (ÉE 471 vagy 416) az adottságok szerinti felosztásban. Filmfelvétel: Film/6.1.. Orgona és a Kyrie kezdete: Rec/98.

 

A vesperás kezdete „Deus in adjutorium” nélkül, azonnal az Alleluja-antifona a 109-110-111. zsoltárral. Rec/99.

A capitulum, responzórium, himnusz, verzikulus elmarad, helyette: „Ez az a nap...” és Alleluja „A mi húsvéti Bárányunk” a díszesebb verzusdallammal (ÉE 744). Rec/100.

Magnificat antifonával, közben a szokásos incenzálás. Rec/101.

Oráció, a Benedicamus allelujákkal. Rec/102.

 

II. rész:

Feláll a körmenet:

·        elöl a körmeneti kereszt, mellette az akolitusok gyertyával, utána

·        thuriferek tűzzel és tömjénnel,

·        húsvéti gyertya,

·        szent olajak (vélumba takarva viszi egy asszisztens),

·        celebráns (lehetőleg diakonusokkal)

·        korátorok,

·        szkóla;

 

A felsorakozás közben ének (szkóla vagy gyermekkar): Láttam, hogy víz tör elő (ÉE 838), vagy orgona. Rec/81.

 

A körmenet megindul a keresztkúthoz. Ha nincs, vagy nem elérhető, akkor a szentsírhoz mennek. A gyülekezet folyamatosan csatlakozik. Közben a 113. zsoltárt éneklik, kétversenként visszatérő alleluja-antifonával. Rec/103.

A keresztkúthoz érkezve azt félkörben körülveszi az asszisztencia.

A pap megtömjénezi a keresztkutat és a szent olajakat. Közben énekes szólisták vagy szkóla díszes Alleluját énekel (itt: Alleluja Nonne cor nostrum – Nemde gerjedezett a mi szívünk; Rec/104.). Helyette vehető közösen (ha a körmenet felsorakozása alatt nem énekeltük): Láttam, hogy víz tör elő...

A celebráns moníciót mond előbb a keresztkútra, majd a szent olajakra. Rec/105.

Mindezekhez rövid filmfelvétel: Film/6.2.

 

A korátorok verzikulust intonálnak, majd a pap orációt mond. Rec/106.

A körmenet visszaindul a szentély felé. Ének: Christus resurgens – Krisztus halottaiból. Rec/107.

Stáció a szentély bejárata előtt: a crucifer felemeli a győzedelmes keresztet, s annak tiszteletére verzikulust és orációt éneklünk. Rec/108.

Belépés a szentélybe orgonaszóval. Ünnepélyes áldás (Rec/109.), tropizált Benedicamus (In hoc festo sanctissimo ÉE 753 vagy 109/3-4. versszak; Rec/110.). Fidelium animae... Regina caeli.

 

A keresztségi nagyvesperást ott is meg kellene tartani, ahol a szkóla (előénekes) vagy a gyülekezet nem képes mindezt megvalósítani. Ilyenkor a keresztkútnál énekelhetünk egyszerű alleluját; a nagy körmeneti ének helyett vehetünk alkalmas húsvéti népéneket, például: Üdvözlégy, fényes nap (ÉE 97), Krisztus feltámada (ÉE 98), Föltámadt Krisztus e napon (ÉE 99), Úr Krisztus feltámadott (ÉE 103).

 

7.2. Kommentár-minta

 

A vesperás megkezdése előtt:

Kedves hívek! Ma az év legjelentősebb vesperását énekeljük el, melyben a feltámadásról elmélkedünk, azt dicsőítjük, s felkeressük életünk forrását, a keresztkutat.

Ezért a mai vesperás különleges szerkezetű. Kyrie vezeti be, mely az ősegyházban minden szertartást kezdett.

Az allelujás antifonával énekelt három zsoltár a Messiásról, az Új Szövetségről, és benne megújult életünkről beszél. Ma nincs szentírási olvasás és himnusz, hanem a miséből ismert ének hirdeti, hogy „Ez az a nap, melyet az Úr adott nekünk.”

A Magnificat és a vasárnapi könyörgés után ünnepi menettel vonulunk a keresztkúthoz. Oda visszük a húsvéti gyertyát és a keresztelési olajat, krizmát is. Közben az Egyiptomból való kivonulás zsoltárát énekeljük.

A kútnál hálával köszöntjük a keresztség vizét és a szent olajakat, vagyis a húsvéti szentségek anyagait.

A kúttól visszavonulva a feltámadás örök érvényét hirdetjük: Krisztus többé meg nem hal, hanem örökké az Atyánál él, életében minket is részesítve.

Végül felmutatják a keresztet, s mi egy rövid énekkel hirdetjük, hogy Krisztus a keresztfáról országol minden népek fölött.

A szent háromnapot lezáró nagyvesperás végén szeretettel fordulunk a feltámadottnak Anyja felé: „Örülj, szép Szűz, alleluja.”

 

HANGFELVÉTELEK

 

A hangfelvételek nagy részét szemléltetés, tanítás, dokumentálás céljából mellékeljük. Azok a budapesti Krisztinavárosi Plébániatemplom 2002. évi nagyheti szertartásain készültek, természetesen egy ilyen felvétel bizonyos esetlegességeivel, és az ilyen alkalommal lehetséges akusztikai-technikai szinten. E felvételeket az alábbi jegyzékben jelöletlenül hagyjuk.

Kiegészítésül felhasználtunk egy szintén csupán didaktikus célt szolgáló alkalmi felvétel-sorozatot: Éneklő Egyház I-II-III. Ádventtől Pünkösdig: Hangfelvételek a Népénektár tanításához. Budapest, 1994. Ezt ÉE-Hf  jellel látjuk el.

A nagy-gregorián tételek bemutatására művészi célú felvétel-részleteket használunk. Ezeket a következő Hungaroton-lemezekről vettük át, a pedagógiai munkák számára jogszabály által jogdíj-mentesen engedett max. 58 másodperc terjedelemben. A hallgató a teljes tételeket megtalálja a következő hanglemezeken:

HCD 12049: Magyar Gregoriánum III – Nagyhét; HCD 12050: Magyar Gregoriánum IV. Húsvét; HCD 12558: Húsvét hírnöke – Gregorián énekek; HCD 12742: Gregorián egy falusi templomban; HCD 32014: Ravenna, a mozaikok városa. Ezekre a lemezekre HCD-számaikkal utalunk. Figyelmeztetjük azonban az olvasót, hogy a lemezeken nem feltétlenül az általunk használt források változata hangzik!

A húsvéti nagyvecsernyét egy 30 évvel ezelőtti szertartásfelvételről adjuk (Egyetemi templom), természetesen ismét az élő felvétel gyengeségeivel. Ugyanakkor becses, mondhatni ma már archivális értékű dokumentum, hiszen a húsvéti nagyvecsernyének – a zsinat kívánságának megfelelően – több mint 300 év utáni első felelevenítését dokumentálja.

A hangfelvételek közé felkerült három tétel a Schola Hungarica alkalmi próba-felvételei közül. Ezeket nem jelöljük.

A felvételek természetesen nem csak technika, hanem az előadói stílus szempontjából sem egységesek. Az élő templomi felvételek egy lassabb és kiegyenlítettebb előadásban szólaltatják meg a darabokat, a művészi célú felvételek a gregorián zene lényegét árnyaltan, helyenként virtuóz módon közelítik meg.

Végül felhívjuk az olvasó figyelmét a népénekek hiteles magyar előadási hagyományát bemutató kazetta-sorozatra (Dobszay L. – Németh István: A magyar népének népzenei felvételeken. 8 kazetta. Magyar Egyházzenei Társaság, 1997.) Ezen népének-fejezetünk néhány darabja is hallható, de ezen túlmenően a sorozat egésze inspiráló hatású lehet a népénekek éneklésmódjára nézve.

 

Minden szertartásnál először a templomi élőfelvételt halljuk a szertartás sorrendjében (itt-ott kiegészítve az „Éneklő Egyház”-ból átvett tételekkel), majd függelékképpen néhány töredéket adunk a Schola Hungarica felvételeiből.

A tétel mellett megjelölt Mel/ számra kattintva megtaláljuk azt az egységet is, melyben az adott dallam kottája olvasható.

 

 

 

A nagyhéthez és húsvétvasárnaphoz tartozó más gregorián énekek megtalálhatók – egyebek mellett – a Schola Hungarica következő lemezein:

 

HCD	Incipit	Mel/Off
12049/2	Lamentatio Prima	Off/1.1
12049/3	In monte Oliveti (responzórium)	Off/1.1
12049/4	Traditor autem (Benedictus-antifona)	Off/1.1
12049/5	Kyrie Puerorum	Off/1.1
12049/7	Ante diem festum (lábmosási antifona)	2.2.3
12049/9	Lamentatio secunda	Off/1.1
12049/13	Oratio Jeremiae prophetae	Off/1.1
12049/14	Recessit Pastor noster	3.7
12050/3	Dum transisset sabbatum (responzórium)	5.1.1
12050/4	Húsvéti játék	5.1.1
12050/5-6	Cum Rex gloriae (húsvéti körmeneti antifona)	5.1.5
12050/8	Sedit angelus (húsvéti körmeneti antifona)	5.1.7
12050/9	Resurrexi (introitus)	5.2.1
12050/11	Haec dies (graduále)	5.2.2
12050/12	Alleluja Pascha nostrum	5.2.3
12050/13	Mundi renovatio (sequentia)
12050/14	Terra tremuit (offertorium)	5.2.5
12050/15	Pascha nostrum (communio)	5.2.6
12050/17	Regina caeli (antifona tropussal)
12533/12	Húsvéti vecsernye a 109-110-111. zsoltár antifonákkal	Off/4.1
12533/13	Húsvéti vecsernye 112. zsoltár antifonával	Off/4.1
12533/14	Húsvéti vecsernye 113. zsoltár antifonával	Off/4.1
12533/16	De ore prudentis (responzórium)
12558/1	Sepulto Domino (responzórium)	Off/3.1
12558/5	Laudate Dominum (tractus)	4.3.4
12741/1-11	Órómai húsvéti nagyvecsernye (görög allelujákkal)
12742/11-9	a virágvasárnapi körmenet antifonái	1.1.5-1.1.17
31168/1-13	a húsvéti vigília a beneventán rítusban

 

 

FILMFELVÉTELEK

 

Figyelem! A filmfelvételeket a 2. CD-n találja!

 

A felvételek kizárólag dokumentáció és oktatás céljára készültek a budapesti Krisztinavárosi Plébániatemplom 2002. évi nagyheti szertartásain. Az itt közölt részletek elsősorban a szertartások eseményeinek és szereplőinek a templomtérben való elhelyezkedését, mozgását illusztrálják. Az itt hallható énekrészletek hosszabb szakaszait lásd a „Hangfelvételek” fejezetben. (A filmfelvétel hosszabb keresztmetszetének megjelenése a 2004. évre várható.)

A táblázatban megadjuk az Ordo-fejezet megfelelő referencia (sor-)számát (illetve az Offíciumra való utalást).

 

A felvételek jegyzéke

	VIRÁGVASÁRNAP	Ord/sor
1.1	Bevonulás – Üdvünknek boldog ünnepe	168
1.2	A ruhák leterítése (NB. Az adott szertartásban a cselekmény és ének egymástól kissé elcsúszott; a terítés alatt még a himnuszt éneklik, s csak ez után kezdik az antifonát.)	177
1.3	Dicsőség és dicséret	180
1.4	Tractus-éneklés	184
	NAGYCSÜTÖRTÖK
2.1	Graduale: Christus factus est	312
2.2	A lábmosás	327-8
2.3	A szentmise végén: Szomorú az én lelkem…	323
	LAMENTÁCIÓ
3.1	A zsoltározás	Off/1.1.4
3.2	A zsoltározás vége, a harmadik gyertya-pár kioltása, verzikulus	Off/1.1.4
3.3	A lamentáció-éneklés vége és az első responzórium kezdete	Off/1.1.4
3.4	Lamentáció – 50. zsoltár	Off/1.1.4
3.5	Benedictus – Kyrie puerorum – zárókönyörgés (megszakításokkal)	Off/1.1.4
	NAGYPÉNTEK
4.1	Passió-éneklése	449
4.2	Letérdelés az ünnepélyes könyörgések alatt	450
4.3	A kereszt behozatala, Impropériák, „Íme, a keresztnek fája...”, hódolat a kereszt előtt (megszakításokkal)	451 452 453
	HÚSVÉT VIGÍLIÁJA
5.1	Exsultet-éneklés	685 692
5.2	Az alleluja visszaadása (A vágyva vágyott éneket)	738
5.3	Sanctus, fáklyások bevonulása
	HÚSVÉTI NAGYVESPERÁS
6.1	Bevonulás (a szent olajok behozatalával)	Off/4.4
6.2	Körmenet a keresztkúthoz, a keresztkút és a szent olajok tisztelete	Off/4.4